Erzsébetváros;népszavazás;aláírásgyűjtés;úttest;teraszok;kávézó;

2022-06-17 12:03:00

Népszavazási aláírásgyűjtés indult Erzsébetvárosban, hogy a kávézók kitelepülhessenek az úttestre, a parkoló autók helyére

Szabad teraszokat szeretnének. 

Ez itt nem vendéglátóterasz. Ez egy ideiglenes kampányépítmény – tájékoztat a felirat az asztalon. A Szabad Bisztró nevű „vegán kocsmában” ülünk, egész pontosan előtte, az úttest lefoglalt parkolósávjában. A Lövölde tér szomszédságában vagyunk, a Király utca erzsébetvárosi oldalán, a VII. kerületben. Az utca másik oldala már a Terézvároshoz, a VI. kerülethez tartozik. Ennek még lesz jelentősége.

A Szabad Bisztró kezdeményezte azt a helyi népszavazást, amely – ha sikerült összegyűjteni elegendő aláírást – arról hivatott döntetni, hogy a vendéglátósok létrehozhassanak-e teraszt a parkoló kocsik helyén.

Az egész úgy kezdődött – meséli Kiripolszky Csongor, az egyik tulajdonos –, hogy a pandémia idején, amikor csak terasszal rendelkező helyek fogadhattak korlátozás nélkül vendégeket, a Szabad Bisztró szeretett volna elkeríteni egy kisebb területet az úttesten. A szűk járdán erre nem volt lehetőség ugyanis. A Szabad Bisztró levelezésbe kezdett az önkormányzattal, de nem járt sikerrel: annak ellenére sem, hogy a lakók túlnyomó többségének támogatását is megszerezte. Ekkor derült ki, hogy a parkolóhelyen történő teraszlétesítést rendelet tiltja az Erzsébetvárosban.

A Szabad Bisztró tulajdonosai trükkös megoldáshoz folyamodtak: egy közepes méretű teherautóval leparkoltak a bisztró előtt, annak platóján alakítottak ki teraszt. Az önkormányzat nem volt elragadtatva az ötlettől, azóta is folyik a pereskedés arról, hogy ez szabályszerűnek tekinthető-e.

Kiripolszky Csongor próbált tárgyalni az önkormányzati tilalom feloldásáról, de hiába írt Niedermüller Péter polgármesternek és az összes képviselőnek, senkitől nem kapott választ. Ezért született meg az elhatározás, hogy akkor népszavazást fognak kezdeményezni. És így lett „ideiglenes kampányépítmény” a teherautó helyén létrehozott, három asztalból és székekből álló elkerített teraszból.

A VII. kerületi testület bizonyára a bulinegyed további burjánzását akarta megakadályozni, az általános tilalommal azonban – állítja Kiripolszky Csongor – túllőtt a célon. A parkolóhelyen létesített teraszokat a szomszédos kerületekben engedélyezik. Ha a Szabad Bisztró például a Király utca másik oldalán, a Terézvárosban működne, akkor kitelepülhetne az úttestre.

A népszavazási kampány egyik szórólapja azzal érvel, hogy a teraszlétesítési tilalom megszüntetése csupán a kerületi parkolóhelyek 1-2 százalékát érintené, ami érdemben nem befolyásolná a kerületi parkolási helyzetet. A parkolási gondok enyhítése átfogó rendezést igényel.

Jogos aggodalom lehet az is, hogy a teraszok létrehozása még inkább zavarni fogja a lakók nyugalmát. Kiripolszky Csongor elmondása szerint más kerületekben már van példa arra, hogy előzőleg egyeztetnek a lakossággal, és a teraszra vonatkozó engedélyt első körben csak próbaidőre, pár hónapra adják ki. Ha kedvezőtlenek a tapasztalatok, akkor egyszerűen nem hosszabbítják meg az engedélyt.

Kiripolszky Csongor és társai ezt a módszert szeretnék meghonosítani a VII. kerületben is. Ha lett volna fogadókészség, akkor szívesen eltekintettek volna a szükségmegoldásként kitalált népszavazástól, amelynek a megrendezése ráadásul több 10 millió forintba kerül majd.

Persze a népszavazás kiírásához július elejéig össze kell gyűjteni az erzsébetvárosi lakosként bejelentett választópolgárok 15 százalékának, 6800 embernek az aláírását. Bár a gyűjtésbe beszállt a Magyar Kétfarkú Kutya Párt is, Kiripolszky Csongor csodával határosnak tartaná, ha sikerülne ilyen rövid idő alatt ennyi támogató aláírást összeszedni. Főleg úgy, hogy a kampányra – szórólapokra, plakátokra – elenyészően kevés pénzt, csak mintegy 200 ezer forintot tudnak költeni.

Ha bekövetkezik a csoda, akkor is kevés a valószínűsége annak, hogy a népszavazás érvényes és eredményes lesz. A Szabad Bisztró abban bízik, hogy a legfontosabb cél így is teljesülni fog: végre párbeszéd indul arról, hogyan lehet komfortosabbá, barátságosabbá, emberibbé, tehát valóban közösségivé tenni a közösségi tereinket.