A populista síita hitszónok vasárnap jelentette be, hogy az általa vezetett Szadrista Mozgalom, azaz a legnagyobb parlamenti frakció tagjai lemondanak képviselői mandátumokról, melyek így a választáson mögöttük végző jelöltekhez kerülhetnek. Szadr egy szerdai pártgyűlésen azt is közölte, hogy a következő választásokon sem fognak elindulni, amennyiben a “korrupt” ellenfelei részvesznek azon. Szadr azért nyúlt ilyen drasztikus eszközökhöz, mert megelégelte azt, hogy partnereivel a parlamenti többség birtokában sem tudtak kormányt alakítani a riválisaik obstrukciója miatt.
Az iraki politikai rendszer soha sem működött olajozottan, de a legutóbbi választások óta még a szokásosnál is súlyosabbnak bénultság uralkodott el. Ennek egyik legfőbb oka, hogy az urnáknál leszereplő Irán-barát erők, az úgynevezett síita “Koordinációs Keretszövetség” pártjai és a hozzájuk tartozó milíciák foggal-körömmel ragaszkodnak politikai hatalomhoz. A választások után keserű vesztesként, szinten rögtön csalást kiáltottak és a híveik utcára szólításával kívánták meggátolni a végeredmény kihirdetését. Miután ez a kísérlet kudarcba fulladt, másképp próbálták kompromisszumra kényszeríteni Szadrt és szövetségeseit. Erre kiváló lehetőséget biztosított az államfőválasztás, melyhez az alkotmány szerint a képviselők kétharmadának részvétele szükséges - az Irán-barát erők és szövetségeik így pusztán távolmaradásukkal háromszor is megakadályozták, hogy a parlament szavazhasson a jelöltekről. A köztársasági elnök megválasztása nélkül, pedig lehetetlen kormányt alakítani, hiszen az új államfőnek kellene felkérni a következő miniszterelnököt.
Az egykori Amerika-ellenes milíciavezérből, Iránnal szemben is kritikus iraki nacionalistává átvedlett Szadr azonban nem kívánt alkut kötni riválisaival, inkább hátat fordított a parlamentarizmusnak. Papíron ezzel éppen politikai ellenfeleit hozza helyzetbe, a szadristák lemondásával felszabaduló mandátumok legnagyobb része a Koordinációs Keretszövetség pártjaihoz kerülhet át, melyek így esélyt kaptak arra, hogy feloldják a patthelyeztet és végre felállítsák az új kormány. Hiba lenne azt hinni azonban ezt úgy értelmezni, hogy Szadr bedobta a törülközőt.
A populista hitszónok alighanem arra számít, hogy riválisai megint gyengekezű miniszterelnököt jelölnek ki, aki képtelen lesz úrrá lenni az Irak előtt tornyosuló kríziseken, köztük az ukrajnai háború miatt fenyegető élelmezési krízisen. Mindez tovább csökkentheti a politikai rendszer egyébként is alacsony legitimációját, a parlamentből demonstratíve kivonult szadristák pedig ideális pozícióban lesznek arra, hogy meglovagolják az elégedetlenséget. Ez még robbanékonyabbá teheti a helyzetet Irakban, kiváltképp, ha Szadr elkötelezett hívei és a 2019-es rendszerellenes tüntetéseket (a biztonsági erőkkel együtt) vérbefojtó Irán-barát síita milíciák az utcákon feszülnének egymásnak.
Az sem kizárt azonban, hogy felettébb szeszélyes hitszónok meggondolja magát és visszatér a parlamenti keretek közé, előfordult hasonló Szadr karrierje során: 2014-ben például “végleg” visszavonult, tavaly pedig meghirdette a választás bojkottját, mielőtt visszakozott volna.
