Megérdemeljük

Érdemes volt beszavazni a parlamentbe a Mi Hazánk Mozgalmat, nem kellett három hónap, hogy ez világosan kiderüljön. A hat százalékos szélsőjobbos párt rögvest előrukkolt azzal a rendkívül eredeti ötlettel, hogy rendezzünk olimpiát, elvégre az jár nekünk, ahogy Novák Előd alelnök is fogalmazott: lélekszám-arányosan a magyar a legsikeresebb sportnemzet, most már aztán mi is megérdemlünk egy ötkarikás játékokat.

Mondta ezt úgy a keresztény, konzervatív, fehér férfi, mintha az olimpiarendezést a Jézuska hozná ajándékba. Ha a jó magaviseletű gyermek is bőkezű ajándékra jogosult, akkor az Európa jövőjének zálogát jelentő tisztes szittya nép miért ne kaphatna végre jutalmul egy szép nagy nyári olimpiát.

Vannak létesítményeink, remek versenyzőink, világversenyek rendezésében szerzett komoly tapasztalataink, más kérdés, hogy pénzünk viszont nincs, de az nem is olyan lényeges. Lásd még: arról Novák és kompániája is szemérmesen hallgat, hogy miként a karácsonyfa alá kerülő ajándékokat is szülők veszik, az olimpiarendezés sem isteni ajándék, s még csak nem is Nemzetközi Olimpiai Bizottság pénzeli – jóllehet, hozzájárul a költségekhez –, hanem a rendező ország adófizetői. Másutt ezzel a lakosság nagyja tisztában van, tudja, micsoda terhet jelent a világ egyik legjelentősebb eseményét megrendezni, ezért aztán a NOB évtizedek óta lasszóval próbál olyan országot találni, amely meg akar és meg is tud tartani egy ekkora ramazurit. A tavalyi tokiói játékok (mai árfolyamon számolva) cirka 5 ezer milliárd forintba kerültek, ami majd' hatoda Magyarország idei költségvetésének.

Hazánkban ellenben – s nem csupán a Mi Hazánkban – semmi nem drága, ha önnön nagyságunk bizonygatásáról van szó. Szóval inkább amondó vagyok, tartsunk önértékelési kurzusokat, mintsem olimpiát. Olcsóbb is, sokkal többre mennénk vele, ráadásul bele se rokkannánk.