Egymást érik az orosz médiában azok a fenyegető nyilatkozatok, amelyekben orosz politikusok, szóvivők, publicisták súlyos megtorlással fenyegetik Litvániát „a kalinyingrádi körzet blokádja miatt.” Az orosz tévék a hírhez azonnal felvételeket is fűznek, amelyeken üres polcokat látni. Ezek állítólag a terület szupermarketjeiben készültek. A kép azonban félrevezető: élelmiszerekre nem érvényes a tilalom, amelyet az EU döntése ételmében a litván vasút bevezetett a Kalinyingrádba irányuló szállításokra. A lista főleg energiahordozókat, vas- és acéltermékeket, építőanyagokat tartalmaz, például a cementet. Ettől függetlenül megindult a nyilatkozatháború és ennek hatására sokan úgy látják, hogy Oroszország kész „második frontot” nyitni a balti térségben. Erre a veszélyre hívta fel a figyelmet a Politicóban Ben Hodges amerikai tábornok, aki 2014 és 2018 között az európai amerikai szárazföldi erők parancsnoka volt.
Az elmúlt hónapok eseményeinek tükrében a világ kénytelen komolyan foglalkozni az orosz politikai és katonai fenyegetésekkel. Kiderült Ukrajnában, hogy az orosz politikai vezetés képes az önmagára is veszélyes irracionális döntésekre, hajlandó nagy kockázatokat vállalni és nem különösebben érdeklik az emberi veszteségek. Ráadásul különösen nagy jelentőséget tulajdonít a szimbolikus politizálásnak. Az alig egymilliós Kalinyingrád (Königsberg) pedig épp ilyen szimbólumokkal túlzsúfolt terület.
A litván szállítási tilalom körüli vihar újra felhívta a figyelmet az úgynevezett Suwalki átjáróra. Ez a száz kilométeres sáv választja el az orosz exklávét Belarusztól. Itt van közvetlen szárazföldi határa Lengyelországnak és Litvániának, Varsóból ezen a területen keresztül érhető el szárazföldi úton Lettország és Észtország, illetve ez köti össze a balti államokat az EU és a NATO többi tagjával. A katonai elemzők egy része ezért ezt a területsávot potenciális hadszíntérként kezeli, hasonló módon ahhoz, ahogy a hidegháború éveiben tárgyaltak a németországi fuldai folyosóról, ahol a nagy szovjet harckocsioffenzívát valószínűsítették.
A lengyel szakértők viszont vitatják, hogy a térség kiszolgáltatott lenne egy váratlan orosz támadásnak. Szerintük ugyanis a körzet védelmét az elmúlt években jól kiépítették, az erdős terepen nem lehet csak úgy átgaloppozni, s a lengyel csapatok mellett fontos szövetséges erők is állomásoznak itt.
A lengyel katonai vezetők és politikusok elemzése szerint az oroszok által a szankciós tilalom miatt csapott zaj a hibrid hadviselés része, fő célja pedig a megfélemlítés, a politikai engedmények kicsikarása. Ennek a hibrid háborúnak része az a „történelmi” előkészítés, amelyet Putyin kezdeményezett, s amelyben a térséget visszaszerzendő ősi orosz földnek mondta. Az orosz társadalom ilyen értelmű ideológiai megdolgozása még az Ukrajna elleni agressziót is megelőzte. Ezért lehetetlen kizárni az újabb orosz agressziót, most Litvánia a célpont.
A balti állam eddig is igen következetes volt az orosz nyomulás elutasításában. Nem véletlen, hogy a moszkvai dumában olyan képviselői indítvány kering, amely szerint visszavonnák Litvánia függetlenségének több, mint harminc évvel ezelőtti orosz elismerését. A sajtóban megjelent találgatások nyilván korábbi hadgyakorlatok forgatókönyvein alapulnak. Ezek azt feltételezték, hogy az orosz csapatok, a belarusz hadsereg némi támogatásával szárazföldi összeköttetést hoznak létre a Kalinyingrádi körzet és Belarusz között, ezzel elvágják a NATO főerőit a balti térségtől. Az elképzelések szerint az észtországi és lettországi orosz lakosság ezután spontán lázongásba kezd, segítséget kér Oroszországtól, s bekövetkezik a három állam megszállása. Az oroszok továbbra is úgy kalkulálhatnak, hogy a Nyugat ahogy Ukrajnáért, úgy a Baltikumért sem kockáztatja meg a nukleáris apokalipszist.
Állig felfegyverzett exklávé
A Kalinyigrádi területnek nevezett orosz exklávé a második világháború után jött létre, amikor az egykori Kelet-Poroszországot felosztották Lengyelország és a Szovjetunió között. A német lakosságot elűzték, a városokat átnevezték és oroszokkal telepítettek be. Mihail Kalinyin bolsevik politikusról, névleges szovjet államfőről nevezték el a korábbi Königsberget. A 15 ezer négyzetkilométeres, tehát egyhatod Magyarországnak megfelelő terület valójában helyőrségi zóna. Itt állomásozik a 18. gépesített gárdahadosztály, amelyhez három lövészezred és egy harckocsiezred tartozik, legalább harminc modernizált T-72B3 harckocsival. A területen összesen legalább háromszáz harckocsi áll készenlétben. Erősítésként szolgál a 7. gépesítettlövész gárdaezred, amelynek szintén legalább 30 harckocsija van. Itt állomásozik még a 46. felderítő zászlóalj, valamint számos tüzérségi és rakétaalakulat, például a 244. tüzérdandár, a 152. gárda rakétadandár (Iszkander-M rakétákkal) és Szmercs rakéta-sorozatvetők a kiegészítő alakulatokkal. Számos légvédelmi egységet is elhelyzetek itt Tor-M2, S-300, S-400 rakétaütegekkel. A partvédelem egyebek között Basztion kilövőkkel is rendelkezik, amelyekről Oniksz és Kalibr rakétákat is kilőhetnek (ezek 6-800, illetve 1500 km hatótávolságú fegyverek.) A területen jelentős mennyiségű nukleáris lőszert is tárolnak. Baltijszk az orosz balti flotta fontos hadikikötője. A flottához tartozik a 34. vegyes légihadosztály, amelynek egyebek között 21 régebbi Szu-27 és 11 Szu-24, illetve 8 új Szu-31SzM harci gépe van. Több elemző feltételezi, hogy ezen egységekből jelentős létszámot elvezényeltek az ukrajnai frontra, ahol az erők és eszközök egy része felmorzsolódott a harcokban.
