Oroszország kész második frontot nyitni a Baltikumban, arról is szó van, hogy visszavonják Litvánia függetlenségének az elismerését

Tizenötezer négyzetkilométeres, egymillió lakosú tüske a NATO oldalában. A Kreml hazugságokkal és fenyegetésekkel próbál pánikot kelteni.

Egymást érik az orosz médiában azok a fenyegető nyilatkozatok, amelyekben orosz politikusok, szóvivők, publicisták súlyos megtorlással fenyegetik Litvániát „a kalinyingrádi körzet blokádja miatt.” Az orosz tévék a hírhez azonnal felvételeket is fűznek, amelyeken üres polcokat látni. Ezek állítólag a terület szupermarketjeiben készültek. A kép azonban félrevezető: élelmiszerekre nem érvényes a tilalom, amelyet az EU döntése ételmében a litván vasút bevezetett a Kalinyingrádba irányuló szállításokra. A lista főleg energiahordozókat, vas- és acéltermékeket, építőanyagokat tartalmaz, például a cementet. Ettől függetlenül megindult a nyilatkozatháború és ennek hatására sokan úgy látják, hogy Oroszország kész „második frontot” nyitni a balti térségben. Erre a veszélyre hívta fel a figyelmet a Politicóban Ben Hodges amerikai tábornok, aki 2014 és 2018 között az európai amerikai szárazföldi erők parancsnoka volt.

Az elmúlt hónapok eseményeinek tükrében a világ kénytelen komolyan foglalkozni az orosz politikai és katonai fenyegetésekkel. Kiderült Ukrajnában, hogy az orosz politikai vezetés képes az önmagára is veszélyes irracionális döntésekre, hajlandó nagy kockázatokat vállalni és nem különösebben érdeklik az emberi veszteségek. Ráadásul különösen nagy jelentőséget tulajdonít a szimbolikus politizálásnak. Az alig egymilliós Kalinyingrád (Königsberg) pedig épp ilyen szimbólumokkal túlzsúfolt terület.

A litván szállítási tilalom körüli vihar újra felhívta a figyelmet az úgynevezett Suwalki átjáróra. Ez a száz kilométeres sáv választja el az orosz exklávét Belarusztól. Itt van közvetlen szárazföldi határa Lengyelországnak és Litvániának, Varsóból ezen a területen keresztül érhető el szárazföldi úton Lettország és Észtország, illetve ez köti össze a balti államokat az EU és a NATO többi tagjával. A katonai elemzők egy része ezért ezt a területsávot potenciális hadszíntérként kezeli, hasonló módon ahhoz, ahogy a hidegháború éveiben tárgyaltak a németországi fuldai folyosóról, ahol a nagy szovjet harckocsioffenzívát valószínűsítették.

A lengyel katonai vezetők és politikusok elemzése szerint az oroszok által a szankciós tilalom miatt csapott zaj a hibrid hadviselés része, fő célja pedig a megfélemlítés, a politikai engedmények kicsikarása. Ennek a hibrid háborúnak része az a „történelmi” előkészítés, amelyet Putyin kezdeményezett, s amelyben a térséget visszaszerzendő ősi orosz földnek mondta. Az orosz társadalom ilyen értelmű ideológiai megdolgozása még az Ukrajna elleni agressziót is megelőzte. Ezért lehetetlen kizárni az újabb orosz agressziót, most Litvánia a célpont.

A balti állam eddig is igen következetes volt az orosz nyomulás elutasításában. Nem véletlen, hogy a moszkvai dumában olyan képviselői indítvány kering, amely szerint visszavonnák Litvánia függetlenségének több, mint harminc évvel ezelőtti orosz elismerését. A sajtóban megjelent találgatások nyilván korábbi hadgyakorlatok forgatókönyvein alapulnak. Ezek azt feltételezték, hogy az orosz csapatok, a belarusz hadsereg némi támogatásával szárazföldi összeköttetést hoznak létre a Kalinyingrádi körzet és Belarusz között, ezzel elvágják a NATO főerőit a balti térségtől. Az elképzelések szerint az észtországi és lettországi orosz lakosság ezután spontán lázongásba kezd, segítséget kér Oroszországtól, s bekövetkezik a három állam megszállása. Az oroszok továbbra is úgy kalkulálhatnak, hogy a Nyugat ahogy Ukrajnáért, úgy a Baltikumért sem kockáztatja meg a nukleáris apokalipszist.