Az 1664-es esztendő nem csak Zrínyi Miklós – Bethlen Miklós Élete leírása magától című önéletrajzában szemtanúként rögzített – halálos vadkanvadászata miatt híresült el a magyar történelemben. Ugyanebben az évben jelent meg Kassán a kor egyik legnépszerűbb – ha nem a legnépszerűbb – irodalmi műve, Gyöngyösi István (1629-1704) ma már szinte senki által nem olvasott elbeszélő költeménye: a „Márssal társolkodó murányi Vénus”. A mű barokkos alcíme pontosan rögzíti tárgyát: „Avagy annak emlékezete, miképpen az méltóságos gróf hadadi WESSELÉNI Ferenc, Magyarország palatinusa, akkor füleki főkapitány, az tekéntetes és nagyságos gróf rimaszécsi SZÉCSI Mária asszonnyal, jövendőbeli házasságokrúl való titkos végezése által, csudálatosképpen megvette az híres MURÁNY várát.”
Az önmagát „őnagyságok komornikja”-ként megnevező Gyöngyösi 977 strófát tartalmazó művét ponyváról árulták és egyszerűen agyonolvasták. Mint R. Várkonyi Ágnes történész (1928-2014) A rejtőzködő Murányi Vénus (Helikon Kiadó, 1987) című könyvéből kiderül, „1702-ben adták ki újra, és vásárokon árulták. (…) Alig csendesedett meg később Magyarország, leginkább megint csak a Murányi Vénust keresték az olvasók. Tíz kiadását számolták össze később, de valószínű, hogy a 18. században ennél többször nyomtatták ki. (…) Írók, tudósok, s a nyelvújítás harcosai vizsgálták, hogy miben rejlik a mű népszerűségének titka.” Arany János külön tanulmányt szentelt neki, de a téma megihlette Petőfit, Kisfaludyt, Jósika Miklóst, Kemény Zsigmondot, Jókait, sőt, Mikszáthot és Móriczot is.
Gyöngyösi ráadásul nem is az első volt, aki az 1644-ben valóban megtörtént várfoglalást megírta: egy korabeli francia szerző, Jean de Laboureur, azt állítva, hogy Wesselényi maga mesélte el neki a „század szerelmének” nevezett eseményt, már 1648-ban kiadta Historie des Amours du Comte et de la Contesse Vesselényi címmel. A történet röviden: a Habsburg szolgálatban álló Wesselényi Ferenc (1605-1667) – a későbbi nádor, a róla elnevezett összeesküvés központi alakja – az özvegy főúrnő, Széchy Mária (1610-1679) segítségével, akinek házasságot ígér, csellel, az őrséget leitatva elfoglalja az I. Rákóczi György erdélyi fejedelem fennhatósága alatt álló Murány várát, majd összeházasodnak. Gyöngyösi teljes antik mitológiai apparátust felvonultató elbeszélő költeményét, amelyben a várfoglalásról az olümposzi istenek döntenek, elsősorban a szerelmi história miatt forgatták oly sokan.
Ám R. Várkonyi Ágnes rendkívül szellemes elemzése szerint a műnek több olvasata lehetséges, s „amint Wesselényi nem Márs, úgy Széchy Mária nem Vénus”. Mars sokkal inkább a politikus-hadvezér Zrínyi, akivel a „rejtőzködő” murányi Vénusz, azaz Wesselényi nádor a lehetséges török- és Habsburg-ellenes lépésekről, a három részre szakadt ország egyesítéséről tárgyal. Ahogy Gyöngyösi írja: „Veszni tért kis hazánk, forgasz mely sok kockán, / Hányfelé vetett már az szerencse sarkán! / Hol egy ellenségnek, hol másnak vagy markán, / Régi szép épséged mely miatt áll csonkán.”