Vannak festők, akiknek az életművét igencsak nehéz bemutatni, különösen azokét, akik sokrétűen reagálnak az őket körülvevő valóságra. Fehér Dávid kurátor mégis ilyen feladatra vállalkozott, amikor elhatározta, hogy Lakner László több mint hat évtizedet felölelő munkásságát bemutató kiállítást rendez a debreceni MODEM-ben, melynek az előzménye a művészettörténész Laknerről írt doktori disszertációja volt. A tárlat méreteiben is tekintélyt parancsol, mivel huszonhat kölcsönadó – köztük kilenc múzeum, két galéria és tizenöt magángyűjtő – száznégy műtárgya tekinthető meg, melyhez a szervezőknek kétszáz folyóméterhez falat kellett megépíteniük
A tárlat kapcsán hasonló érzésünk lehet, mint 2021-ben Gerhard Richter kiállításán a Magyar Nemzeti Galériában, amelyen a német festő heterogén életművét ismerhettük meg. Lakner esetében szintén sokrétű alkotóval – és túlzás nélkül gondolkodóval – állunk szemben, aki már a kezdetektől fogva kritikusan viszonyult a valósághoz. Erről tanúskodnak az első teremben látható képek, melyeken a szocialista realizmus munkásléttel kapcsolatos témáit, például hajógyári hegesztőket vagy nyomdai munkásokat festett meg szürreálisan. A történelmi múlt már ekkor foglalkoztatta: a Varrólányok Hitler beszédét hallgatják című 1960-as festményét egy 1937-es dokumentumfotó alapján festett meg, melyen egy viaszarcú nőcsoport néz szembe a befogadóval.
A második teremben pop art stílusú képek sorakoznak, melyek alakjai szintén realisztikusak, de azok ismétlődve vagy montázsokban jelennek meg. Az 1964-es Hírek című művön sajtóképeket látunk, például Muhammad Ali alakját, míg más alkotások a hidegháborút idézik fel megkötözött forradalmárokkal vagy buddhista szerzetesekkel, akik a vietnámi háború ellen tiltakoznak. Az évtized végére a pop art képek motívumai lecsökkennek, olykor csak egy-egy felnagyított szájat, medence-csontot, vagy rózsát láthatunk, mígnem 1969-től újabb fordulat áll be az életműben. Ekkortól a művek már egyre inkább a művészet fogalmára kérdeznek rá, vagyis arra, hogy mi a viszony az eredeti tárgy – például egy fekete-fehér fotó – és az azt megörökítő festmény között. Erről tanúskodik Lakner 1970-es Suba és Főkötő című festménye, mely a két tárgy múzeumi leírókartonját mutatja be felnagyított méretben, vagy az a nagy méretű 1972-es olajkép, mely a Ganz-Mávag kitüntetett szocialista brigádját ábrázolja nem kevés iróniával.
A tárlat második felében a szövegek – pontosabban a betűk – egyre hangsúlyosabbak lesznek. Ennek első „állomásai” Lakner úgynevezett könyvművei, melyek ihletője egy Lukács-kötet, melyet a szerző egy budapesti antikváriumban dedikált a festőnek. A könyvet a hatvanas években Lakner egy spárgával kötötte át, és akasztotta fel a műtermében, 1970-ben pedig rádöbbent, hogy az egy műalkotás, mely egyszerre utal a kultúra, a baloldali ideológia és általában a könyvek sorsára. Ez inspirálta, hogy elkészítse a tárlaton is látható Esztétikák című installációt, mely egy sor bekötözött és ezáltal olvashatatlan könyvet sorakoztat fel.
Lakner életében az írott és nyomtatott szöveg még nagyobb szerepet kap, miután 1974-ben elnyeri a DAAD-ösztöndíjat, mellyel Nyugat-Berlinbe költözhet, majd annak lejártával végleg letelepszik ott. Festményein gondolkodók és művészek, úgymint Arthur Schopenhauer, Heinrich Heine, Johann Wolfgang Goethe, Friedrich Hölderlin és Paul Cézanne kézírását nagyítja fel, emlékművet állítva az alkotóknak. A nyolcvanas évek New Yorkjában készült óriási képein pedig szintén betűk jelennek meg, melyekkel a Halotti beszéd és könyörgés első szavaira (isa por es homou) utal és graffitiszerűen fújta fel nagy méretű lepedőképekre.
A MODEM üvegfolyosóján is egy betűkből és írásjelekből álló installáció vezet minket az újabb térbe, melyben képzeletbeli leveleket (Lettre imaginaire-képek) láthatunk, melyeken Lakner az emberi kézírást imitálja, a vastagon felvitt festékbe beleírja, -karcolja a képzeletbeli betűket. Egyes képekre pedig végtelenített számsorokat visz fel, melyekről akár a haláltáborok rabjainak karjára írt tetoválásokra is asszociálhat a befogadó.
Az utolsó teremben Lakner absztrakt művei is feltűnnek, melyek sokszögű alakzatai a művészi gondolkodás hálózatosságára vagy akár a saját gondolkodásunk összetettségére is utalhatnak. Lakner kiállítását ebből a szempontból is érdemes újra végignézni, hiszen minél többször szemléljük meg a műveket, mi magunk is egyre több tematikai és stiláris kapcsolódást fogunk felfedezni. Jó elveszni a Lakner-életműben.
Infó:
Alter ego
Lakner László retrospektív tárlata
Kurátor: Fehér Dávid
MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ
Megtekinthető szeptember 11-ig
