Az egyik kormánypárti, úgynevezett „közvéleménykutató” intézet ismét rangsorolta az ellenzéki pártokat, és a Magyar Szocialista Pártot egy százalékkal az utolsó helyre mérte. A közleményt néhány nappal a vasárnapi időközi önkormányzati választások után hozták nyilvánosságra. Ezen, mint ismeretes, a pártok közül taroltak a Fidesz-KDNP jelöltjei, akik régi ellenzéki körzeteket is sikerrel meghódítottak, még a fővárosban is. Csak két ellenzéki jelöltnek sikerült nyernie, Újpesten és Gyöngyösön. A híradások azonban - ritka kivételtől eltekintve - elhallgatták azt a tényt, hogy mindkét győztes a MSZP jelöltje volt, elkötelezett szocialista, aki mögé támogatónak álltak be más demokratikus pártok.
Némi malíciával úgy fogalmazhatnék, hogy az MSZP-nek nincsenek közvéleménykutatói, de szerencsére vannak szavazói, aktivistái és helyben megbecsült jelöltjei. Magam elég aktívan és a „terepen” vettem részt a legutóbbi választási kampányokban.
Meggyőződéssel állítom, hogy a hat párt aktivistáinak szerényen számolva is negyven százaléka a szocialista párttagok, szimpatizánsok közül került ki.
De ugyanez elmondható a korábbi választási, előválasztási és aláírásgyűjtő akciókról is. Egyes médiapártok még a kisebb megyékben tartott kampányrendezvényekre is más megyékből hívnak aktivistát, mert helyben egyetlen támogatójuk sincs.
Fontos leírni ezt? Nem lenne fontos, sőt illő sem, ha az ellenzéki vezetők és a független média egyforma tisztelettel becsülnék (vagy bírálnák) a hat ellenzéki pártot. De néhány demokratikus párt politikusai és az ellenzéki megmondóemberek hosszú évek óta, kitartó csökönyösséggel ismétlik, hogy az MSZP dögrováson van, meghalt, más pártba fog beolvadni, „elhervadt a szegfű”. Az igazság ezzel szemben az, hogy egyetlen ellenzéki kampányt, rendezvényt sem lehetne megrendezni a szocialisták erőn felüli munkája nélkül. A kormánypárti megszólalók persze tudják is ezt, ezért temetik hangosan az MSZP-t. Hogy ellenzéki szereplők miért szajkózzák ugyanezt, azt csak ők tudják.
Ma divatos arról beszélni, hogy a Fidesznek, a demokratikus pártokkal szemben, van „története”. Valójában az MSZP az egyetlen ellenzéki párt, amelynek van, legalábbis potenciálisan, saját története. Ez pedig egy mondatban annyi, hogy a kapitalizmuson túl lehet lépni egy igazságosabb, emberségesebb világba, amelyet szocializmusnak hívnak. Ez persze nem helyettesíti a helyi önkormányzati munkát Újpesten vagy Gyöngyösen, a helytállást a parlamentben. De tartást, vagy ahogy Horn Gyula mondaná, „cölöpöket” jelent a közéleti tevékenységhez. Amíg az MSZP tagjai, aktivistái és politikusai helyben megmaradnak és a „történetet” sem felejtik el, addig nem érdemes a párt megszűnéséről szóló károgást komolyan venni.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.