Kövér László és a „prolik”

A Mandinernek adott interjújából kiderült, hogy a rendes, becsületes magyar munkásemberektől, azaz proletároktól származó Kövér László házelnök abban a hiszemben van, hogy a „proli” igazából „mentális állapotot” jelent. Magyarán szerinte a „proli” a hülye szinonimája volna, ami – tekintettel arra, hogy az ő nagyapja asztalos volt, az apja meg lakatos – meglehetősen sértő nemcsak az asztalosokra és a lakatosokra, de minden munkásra nézve.

De hát Kövér László már nem proli, ő már az új elit tagja, a NER-lovagok országának házmestere, annak a rendszernek az egyik emblematikus vezetője, amely „morálisan és mentálisan csaknem végzetesen megtörte a magyar társadalmat”. Ez utóbbit azért tettem idézőjelbe, mert ezt Kövér László mondta az említett interjúban a Kádár-rendszerről: „a „Kádár-rendszer legnagyobb bűne pedig az, hogy morálisan és mentálisan csaknem végzetesen megtörték a magyar társadalmat az 1956-os forradalom után”. Milyen kár, hogy Kövér elmulasztotta megemlíteni, hogy belőle éppen a Kádár-rendszer csinált jogászt, mármint abban az értelemben, hogy Kövér László – munkásszármazású lévén – valamelyest előnyt élvezhetett az egyetemi felvételin.

A NER-nemesség ugyanis nem a morálisan és mentálisan megtört magyar társadalom, hanem csakis a saját érdekeit nézi. A NER vezetői köpnek arra a szóra, hogy közjó. Rosszabb esetben meg csak röhögnek.

Kövér László észre sem veszi, hogy éppen a NER-ről beszél, amikor ezt mondja: „A világ látszólag óriásit változott, de akik totális hatalomra törnek benne, azoknak ma is a tulajdon nélküli, önértékelési képességétől és önbecsülésétől megfosztott, kulturálisan lefelé nivellált tömeg az eszményük”. Majd Soros György kapcsán egyszerűen „sátánistának” nevezi azokat, akiket a megtestesült Gonosznak tart, mert – idézem – „minden, ami a világban valaha gonosz volt, történelmi koronként újabb és újabb formát öltve visszatér: most éppen általuk”. És amikor ezt kimondja, fel sem ötlik benne, hogy nem a „másik oldalról” beszél, hanem a saját fóbiáiról.

De a legjobban mégis az tetszett ebben az interjúban, ahogyan Károlyi Mihályt jellemezte: „egy tragikusan kisszerű kor terméke. Ha a tehetségtelenség, a nemzetárulás és a jellemtelenség találkozik, akkor az pusztító tud lenni”.

Stimmel, csakhogy nem Károlyira, hanem Orbán Viktorra. Mert Orbánban aztán tényleg összetalálkozott a tehetségtelenség, a nemzetárulás és a jellemtelenség. Ami valóban pusztító tud lenni. Orbán Viktor elégetett 3 ezer milliárd forint magánnyugdíj-vagyont; kicsinálta a köztársaság intézményeit és őreit; kiiktatta a gazdaságban a versenyt, hogy teret engedjen a NER-cégeknek; elárulta Magyarország legfontosabb szövetségeseit, az Uniót és a NATO-t; eladta az országot az oroszoknak és a kínaiaknak… És a házelnöknek ezekre a gaztettekre egy szava sincs. Illetve van. Prolizik. Remélem, cigányozni azért nem fog.