Az Átrium Színház több mint egy hete közzétett segélykiáltása élénken felhívta a figyelmet a színházi struktúra és pénzosztás anomáliáira. Régi dilemma, hogy elérkezhet-e az az állapot, hogy a magánszínházak közpénz nélkül működjenek. Ez a felvetés jelenleg nagyon messze van a realitástól, még akkor is, ha például az Orlai Produkciós Iroda úgy hoz létre előadásokat, hogy nem pályázik állami támogatásra. A mostani vihart kirobbantó Átrium viszont próbálkozott az államnál, de kevés sikerrel (17 milliót ítéltek meg a számukra). A magánszínházakat egyébként még az ág is húzza. Nem elég, hogy megszűnt a kulturális taotámogatás, amely azért elismerve, hogy ez a támogatási forma sok visszaélésre adott alkalmat, mégis nyújtott némi biztonságot a magán- és független színházaknak, de jött az újabb krízis, a pandémia.
Az Átrium körüli cirkusz pedig újra rávilágított arra, hogy mennyire esetlegesen és nem szakmai módon oldották meg a taopótló támogatások rendszerét. Ezek formailag nem is pályázatok, hanem kérelmek, amelyeket lehetőség van egyedi módon, kvázi „arc alapján” elbírálni. Ráadásul a más minisztériumi forrásból megítélt éves támogatás egy része sem érkezett meg a színházakhoz. A Független Előadó-Művészeti Szövetség a héten levélben kérte Csák János minisztert és Hoppál Péter államtitkárt, intézkedjenek annak érdekében, hogy „a 2021. november 29-i határidővel benyújtott egyedi igénybejelentések elbírálására és a kulturális közfeladatot ellátó színházak fennmaradása érdekében a pozitív támogatási döntés közzétételére mielőbb sor kerüljön”. A levélben az is szerepel, hogy a 2022-re az eredetileg 37 milliárd forintos előadóművészeti többlettámogatás keretösszege 12 milliárdra zsugorodott, legalábbis ekkora összegről hozott döntést 2022-ben Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár, mielőtt május 18-án közölte, hogy a rendelkezésre álló keretet elosztották, de az el nem bírált igényléseket még nem utasítják el, hátha lesz még forrás. Amikor megszűnt a kulturális tao, arról volt szó, hogy egy átlátható, transzparens rendszerrel pótolják, ezt akkoriban éppen a nemrég leköszönt Fekete Péter kulturális államtitkár hangoztatta szívesen.
A taonak még egy előnye volt, mégpedig a kiszámíthatóság, a jegybevétel nyolcvan százalékának megfelelő támogatást lehetett összegyűjteni, és azt a törvény alapján tervezhető időpontig meg is kapták többek között a magánszínházak is, emiatt a tao idejében jelentősen nőtt is a számuk. A tao után bevezetett úgynevezett többlettámogatási rendszer viszont egyáltalán nem átlátható, előfordul, hogy ugyanebből a keretből kap például támogatást sportegyesület, önkormányzat és minősítéssel rendelkező magánszínház is. Rengeteg az esetlegesség, külön alku, a Centrál Színház például, amelyet néhány éve privatizáltak, a főváros és a minisztérium által kötött megállapodás értelmében kapna az államtól évi 250 millió forintot, de ez az idén nem érkezett meg. De az Átrium mellett nem jutott hozzá a színházak működésének céljára tervezett állami pénzhez a Pintér Béla és Társulata, vagy a Proton Színház, és a kisebb független társulatok többsége sem. Vannak színházak, amelyek nem tudták elkerülni a jegyáremelést, mások hasonlóan az Átriumhoz a közönséghez fordultak és adománygyűjtésbe kezdtek. Viszonylag kevés szó esik a tulajdonosi felelősségről, arról, hogy amikor jobban ment egy színháznak, akkor a bevételből mennyit vett ki a tulajdonos, vagy a működtető cég ügyvezetője és amikor rosszabbul, akkor mennyi pénz tett vissza a kasszába. Az egyes konstrukciók is bonyolultak, hiszen kérdéses a bérleti díj mértéke, a Radnóti Színház Tesla játszóhelyét, amely független társulatokat is befogadott, nemrégiben épp a bérleti díj növekedése miatt kellett bezárni.
Nagyon nehéz helyzetben van a Főváros, hiszen forráshiánnyal küzd és ez kihat a színházainak a kezelésére is. A hét elején még arról volt szó, hogy néhány színháznak, közöttük az Átriumnak külön támogatást adnak (az Átriumhoz 15 millió meg is érkezett) ám csütörtök reggel már egy 150 millió forintos támogatási alapot jelentettek be, amelyre magán- és független színházak pályázhatnak, azok, akik kapnának állami támogatást, de az nem érkezett meg. Amennyiben viszont megkapják, akkor a támogatást vissza kell fizetni, tehát egyfajta kölcsönként értelmezhető. A Főváros a támogatás megítélésének részleteit csak augusztusra ígéri. Kérdés, hogy jó ötlet-e a segélyalapot úgy létrehozni, hogy az alap pénzét a Főváros a saját színházainak költségvetésének átütemezésével teremti meg?
Ebben a különösen nehéz helyzetben sokszor szerepet kap a kultúrpolitika, vagyis könnyebben hozzájut a támogatáshoz, az a színház, amely a kulturális kormányzattal jobb kapcsolatot ápol és például a Teátrumi Társaság tagja.
A szintén magánszínházként működő Karinthy Színház (300 millió Ft) a Turay Ida Színház (300 millió Ft) vagy a Játékszín (210 millió Ft) az év elején hozott államtitkári döntés alapján megkapta az idei többlettámogatást. A másik politikai oldalra sorolt teátrumok viszont kénytelenek egyre hangosabban tiltakozni. Az elmúlt években sok független kapott jelentős összegű többlettámogatást, amelyből végre, ha nem tör ki a járvány, megfelelő körülmények között dolgozhatott volna. A probléma az, hogy az elbírálásnak sem az időpontja, sem a szempontjai nem kiszámíthatóak, olyan mint egy lottósorsolás, amiről nem tudni, mikor lesz a húzás. És ez egy, a költségvetési támogatások szabályaival alaposan megtámogatott rendszerben különösen abszurd.
Kérdés az is, hozhat-e megoldást a színházak fenntartásában a most az Átrium esetében jelesre vizsgázott közösségi finanszírozás. Van miről gondolkodni az őszi évadkezdésig. - BALOGH GYULA
Gyászfeketéből üdvkiáltás
Július 7-én az Átrium egésznapos támogatói napja keretében valósult meg az Egy Kávé az Átriumért!, melynek lényege, hogy az eseményhez csatlakozó vendéglátóhelyek a csütörtöki bevételük teljes összegét az Átrium számlájára utalják el, az eseményt a Jedermann kávézó kezdeményezte a Facebookon. Boskovics Gábor, a Jedermann tulajdonosa hisz a közösségi összefogásban, amikor a pandémia miatt majdnem a csőd szélére kerültek, a közösségi adakozás mentette meg a kávézót. – Egyáltalán nem vagyok színházba járó ember – állítja magáról – inkább zenerajongónak tartom magam, de egész egyszerűen fölbosszantott, ami a kultúrával történik. A sok ügy, a Centrál Színház, A Pintér Béla és Társulata finanszírozási problémája, aztán végül az Átriumé egymásra rakódott bennem, betelt a pohár és úgy éreztem, tenni akarok valamit. – Valójában a Jedermann indította el azt a folyamatot, ami végül a tegnapi támogatói naphoz vezetett. A Ráday utcai kávézó Facebook-posztja, az esemény meghirdetése után egyre több és több vendéglátóhely jelezte: részt vesznek az akcióban. Összesen 40 hely csatlakozott hivatalosan, ki-ki a saját profiljához illő termékcsoportot ajánlott föl, sőt, étel- és italfelszolgálás híján még edzeni is lehetett az Átriumért. – Felemelő érzés volt, hogy ennyien csatlakoztak és az is, hogy rengetegen ülnek be ma városszerte kávézókba, éttermekbe csak az Átrium miatt. Mi egy napon maximum 60-80 kávét adunk el, most a nap felénél már csaknem 160-nál járunk, és volt, aki ötezer forintot fizetett egy kávéért. – A nap végére a Jedermannban több mint 400 kávét adtak el.
Az Átrium Bisztróban csütörtökön színészek álltak a pultban, sokak mellett Ivanics Tamás, Brasch Bence és Szinetár Dóra, a bisztróban tartózkodott a nap folyamán Hevér Gábor, Alföldi Róbert és Molnár Piroska. Kígyózott a sor reggel hattól este hatig, gyakran a Margit körúton ácsorogtak a támogatók. Este 9 órától – A bogyósgyümölcskertész fia című előadás után – ismét megnyílt az Átrium Bisztró, majd a színházterem is, az Átrium Staff zenekar adott jótékonysági koncertet. A koncert legelején a színpadra lépett a pályakezdő Katona Péter Dániel és egy „Kedves Hatalom!” kezdetű szöveget olvasott föl. A levélformában írt sorok ilyen kérdéseket tettek föl: „ha mi nem leszünk, akkor szerinted azok, akik ide járnak, átszoknak a te színházaidba?”, „tényleg akkora baj, ha valaki nem a te ellenőrzésed alatt kiabálja a hatalom hülyeségeire, hogy hülyeség?”. A szöveg hangsúlyozta, hogy az Átrium Színház ugyanúgy a magyar kultúra része, mint bármelyik másik színház, és ugyanúgy nem változtat a választás eredményén, de ha propagandát gyártana, úgy járna, „mint az egyszeri Pesti TV, nem fizetne érte senki”. Ezt követően Kovács Máté vette át a műsorvezetést és a „Ti hova mentek nyáron? Az jó, tudjátok hova megy nyáron az Átrium? Tönkre!”-viccek kíséretében adtak koncertet, ahol elhangzottak Az Őrült Nők Ketrece, az Isteni végjáték, a Mefisztó, A félelem megeszi a lelket és A trianoni csata című előadások dalai. Később Ivanics Tamás lépett a színpadra és elmondta Tabi László Tájékoztatás a zsír áráról című kabarészövegét. Felcsendült az Always Look on the Bright Side of Life, de a groteszk műsor ellenére Ugrai István, az Átrium művészeti vezetője pozitív hírt közölt a hallgatósággal: meghirdetik az Átrium tizedik évadát. „Nem tudtuk, hogy ennyire szerettek bennünket” mondta el Ugrai köszönőbeszédében, ahol kiemelte: „mi abban az országban szeretnénk élni, amely ma reggel 8-tól eddig a pillanatig itt, és a csatlakozó negyven helyen képviseltette magát.” A bejelentést álló taps fogadta. - ROSZNÁKY VARGA EMMA
