Néhány napja Lakiteleken, a Hungarikum Ligetben névre szóló tölgyfapadot kapott Kásler Miklós, a negyedik Orbán-kormány emberi erőforrás minisztere. Az eseményen Lezsák Sándor, a Lakiteleki Népfőiskola vezetője azt mondta, egy nemzetközi nagyvizitre is szüksége volna mindannyiunknak, azzal a lényegre látó gondolkodásmóddal, amely Kásler Miklóst mindig is jellemezte.
Remekbeszabott gondolatok, melyek bizonyos idő elteltével még akár igaznak is hathatnak: akkor, amikor majd a nosztalgia jótékony homálya borítja a részleteket. Azonban a volt emberminiszter ténykedése még túlzottan friss élmény. Arról nem beszélve, hogy a méltató szavak hazug mázát maga a miniszterelnök cáfolta, hiszen ha Káslert valóban a lényegre törő látásmód vezette volna, akkor az EMMI ma is működne, változatlan vezetővel.
Ehelyett a járvány alatt Orbán lényegében alig hagyott a tárcánál területet, mert rájött: minisztere a legalapvetőbb kompetenciákkal sem rendelkezik, ami egy ilyen embert próbáló feladat megoldásához vagy legalább valamennyire elfogadható kezeléséhez kell. De miközben papíron még mindig hozzá tartozott az egészségügy, Kásler teljesen más irányba fordult. Egészen pontosan hobbitörténészként kriptákban matatott, és már-már fanatikus elszántsággal akarta összelegózni Mátyás király csontjait. Mindezt napi több száz koronavírusos haláleset mellett, ami talán a legjobban mutatja azt a közveszélyes dilettantizmust, amely jellemezte.
Remélem, Kásler Miklós egy nap leül a róla elnevezett padra, és elmereng azon, miért is mondott igent Orbán Viktor életképtelen tárcájának irányítására és ezzel együtt a garantált megszégyenülésre. Ha nem így tesz, megmaradhatott volna a kollektív emlékezetben egy kiváló onkológusnak, aki bár néha mond pár ezoterikus hülyeséget, de mégiscsak talán a szakma legjobbja. Kár volt ezt így elrontani.