Kitört egy kis botrány, júniusig egy amerikai óriáscég meg akarta venni azt a Pegasust, amely amerikai tiltólistán van

Egy főleg védelmi technológiákkal foglalkozó amerikai cég titkos tárgyalásokat folytatott a Pegasus kémszoftvert gyártó izraeli NSO vállalat felvásárlásáról.

Az ügy pikantériája, hogy az NSO tavaly november óta amerikai szankciós listán van, mert lépéseivel „ártott az Egyesült Államok nemzetbiztonsági és külpolitikai érdekeinek”. Az izraeliek egy sor olyan országnak adták el az okostelefonokra telepíthető programot, amelyek nem feltétlenül követik a jogállamiság nemzetközi normáit.

Az ügyet leleplező New York Times három államot említ, amelyeknek Izrael a diplomáciai és biztonsági együttműködés elmélyítésének szándékával tette hozzáférhetővé az eszközt: Szaúd-Arábiát, Indiát és Magyarországot. Ukrajnától viszont megtagadták, mert nem akarták, hogy Oroszország megorroljon Izraelre.

A szankciók alá helyezett külföldi cégekkel az amerikai vállalkozások nem üzletelhetnek, mert akkor őket is büntetőintézkedések sújtják.

A megbeszélések egészen addig folytatódtak, amíg júniusban az Intelligence Online nevű amerikai honlap írt róluk. A Fehér Ház illetékesei felháborodásuknak adtak hangot, de a New York Times cikke szerint ez nem zárja ki, hogy egyes kormányzati szervek megpróbálták amerikai ellenőrzés alá vonni az izraeli céget. Az FBI már 2019-ben megvette a Pegasust, a CIA pedig egy évvel korábban a kelet-afrikai Dzsibuti számára vásárolta meg – dacára annak, hogy ott kínozzák az ellenzékieket és újságírókat vetnek börtönbe.

A Pegasus az eddigi ismeretek szerint a világ leghatékonyabb kémszoftvere, amelyet távolról lehet telepíteni a megfigyelt személyek telefonjára. A program a telefonon tárolt minden információt, híváslistát, levelezést, csevegést, videót, kép- és hangfájlt hozzáférhetővé tesz, továbbá észrevétlenül be tudja kapcsolni a készülék kameráját és mikrofonját. A világ titkosszolgálatai mindig ilyen eszközről álmodtak, az NSO mégis végveszélybe került, mert a szankciók miatt beszűkültek az értékesítési lehetőségei, miközben nem fér hozzá egy sor amerikai technológiához, például a Dell által gyártott szerverekhez vagy az Amazon felhő-szolgáltatásához.

Az amerikaiak be akarták vonni az üzletbe az „öt szem” becenevű, titkosszolgálati ügyekben szorosan együttműködő angolszász országcsoport többi tagját, az Egyesült Királyságot, Kanadát, Ausztráliát és Új Zélandot is. Az izraeliek hajlandók is lettek volna megosztani velük a behatolást lehetővé tévő kiskapuk titkait, de a Pegasus forráskódját már nem és az L3Harris szakembereit sem akarták beengedni telephelyükre. Izrael továbbá fenntartotta volna a végső döntést arról, hogy mely országoknak adják el a szoftvert, miközben aktívan lobbizott az NSO elleni szankciók feloldásáért.

Az amerikai kereskedelmi minisztérium ennek kapcsán egy sor kérdést tett föl az NSO-nak, egyebek között arról, hogy az eladás után is ellenőrzi-e a szoftvert (vagyis hozzáfér-e az általa megszerzett információhoz), élveznek-e védelmet a Pegasus ellen a külföldön lévő amerikai állampolgárok, illetve le lehet-e kapcsolni a programról utólag az emberi jogokat megsértő országokat.