Annyira ideges lettem a kata szabályainak megváltoztatása miatt, hogy kedd délelőtt telefonáltam a vállalkozásom szerint illetékes iparkamara több vezetőjének, de senki sem vette fel a telefont. Három embert hívtam, volt olyan, akit két számon is, de nem tudtam beszélni senkivel.
Úgyhogy délben e-mailt írtam az iparkamarának, amelynek – nem szabad akaratomból – kénytelen vagyok tagja lenni, s amelynek teljesen fölöslegesen fizetek évi 5 ezer forintot, a pénzemért ugyanis semmiféle szolgáltatást eddig nem kértem és nem is kaptam. De mondom, kedden, még a parlamenti döntés előtt levelet írtam nekik, ami vélhetően radikális beavatkozás az iparkamara belügyeibe, hiszen úgy tűnik, az iparkamara csak a magyar kormánnyal kíván kölcsönös érdekeken alapuló, bizalmi kapcsolatban lenni, nem pedig a tagjaival.
Most megosztom önökkel a levelet (az elütéseket benne hagytam):
„Tisztelt Iparkamara!
2017 januárja óta vagyok kénytelen KATÁS-vállalkozó lenni, és azóta minden évben befizettem a kötelező 5 ezer forintot a kötelező tagságra, igaz, ezt mélyesn igazságtalannak tartom. Igaz az is, hogy önök a leveleikben mindig biztosítanak arról, hogy ha szükséges, akkor jogi segítséget adnak a tagjaiknak. Most ebben az ügyben írok, ugyanis ha a KATA tervezett átalakítását a parlament elfogadja, akkor engem az önök aktív segítségével földönfutóvá tesznek. Én író, műfordító és újságíró vagyok, képtelen vagyok magánszemélyeknek számlázni, magyarán a megélhetésem kerül veszélybe. Véleményem szerint Önök nem a tagjaik érdekeit védték a KATA-átalakítás ügyében, hanem a kormány kénye-kedve szerint cselekedtek. Most azt kérem Önöktől, hogy biztosítsanak nekem jogsegélyt, milyen jogi lehetőségeim vannak ebben a helyzetben, amikor a megélhetésem forog kockán? Továbbá kérem, világosítsanak föl arról, hogy vállalkozóként milyen vállalkozási formában legyek író, műfordító és újságíró? Szeretném önöket arról is tájékoztatni, hogy én adót sóha el nem csaltam, a közterheket befizettem, nem loptam az állam kasszájából, hanem albérletben élve napi 10-12 órát dolgozom, hogy eltartsam magamat és megfelelő ellátást biztosítsak a 9 éves kislányomnak. Megszakadok a munkától, erre föl még a KATA lehetőségét is kirúgják alólam, mint kötélre akasztott ember lába alól a sámlit. A KATA átalakítása ugyanis szó szerint éhhalálra ítél több tízezer embert.”
Kora délután fölhívott az iparkamarától egy kellemes hangú és kedves modorú nő, aki azt mondta, hogy a parlament döntésére várnak, és ha a parlament elfogadja a módosítást, akkor nekiállnak tájékoztatókat készíteni a tagjaiknak a teendőkről. Kérdeztem, hogy ezt nem fordítva kellett volna-e, vagyis az elmúlt heteket miért nem azzal töltötték, hogy elkészítsék a tájékoztatókat? Mire azt válaszolta: mert nem tudták, hogy mi lesz a módosítás. Nem értem, mondtam, hiszen a kamara benne volt a kormánnyal való egyeztetésben, akkor miről nem tudtak? Értsem meg, mondta kedvesen, hogy ők sem tudták, mi lesz.
Remélem, most már tudják. A sámli kirúgása lesz.