Nehogy már a gyermektelenek nevessenek a végén! Gondolom, mire 430 lesz az euró és 1000 a kiló kenyér, azok a szép kék plakátok is kikerülnek majd az utak mellé, röhögő szinglihordákkal és juszt se szülő feleségekkel. A sanda tekintettel gyerekre ácsingózó szakállas bácsikat kicsit nehéz lesz belekombinálni, de ne aggódjanak, megoldják.
Bocsánat, kicsit előreszaladtam, de mit tehetünk, Novák Katalin Brazíliában már megadta az alaphangot. „Ne azok járjanak jól, akik nem vállalnak gyereket” – mondta a nemzet egyesítésének jegyében, és valóban, legfőbb ideje véget vetni a gyermektelenek nyerészkedésének. Az, hogy semmiféle élethelyzetben nem kapnak adókedvezményt, lakhatási támogatást, folyamatosan nyugdíjcsökkentéssel fenyegetik őket, és még a befizetett adójukat sem osztják nekik vissza, bármilyen közel legyen is a választás, korántsem elég. Talán ideje volna egy kis nyilvános megszégyenítésnek is, nem? Mondjuk egy anya az óriásplakáton, aki egy gyermektelentől félti a sírdogáló kisdedét?
Oké, megint túlzásokba estem, de tényleg nem értem, mégis, milyen módszerekkel szeretné a legfőbb közjogi méltósággá avanzsált egykori családügyi miniszter „divattá tenni a gyermekvállalást” hazánkban. Kiírják a szülőszobákra, hogy az apa férfi, az anya nő, a család pedig középosztálybeli? Tényleg nem veszik észre, hogy nem divatból ugyan, hanem puszta szeretetből, de tízezerszám születnek olyan gyerekek ebben az országban, akikről a közpénz elköltői nem vesznek tudomást, akiknek sorsával fikarcnyit sem törődnek? Ők azok, akiknek a családja alig fizet jövedelemadót, ezért nem kap visszatérítést; akik legfeljebb a falusi kisboltban hitelképesek; akiknek a gondját valódi családtámogatással, szociális gondoskodással, kompetens iskolával, tanulásra való ösztönzéssel lehetne csak megoldani.
Nem lehetne végre az emberséget és a józan észt divatba hozni Magyarországon?