Harasztÿ István autodidakta művész volt. Szatirikus mondanivalót hordozó alkotásai nagy feltűnést keltettek már az 1970-es években. 1953-tól díszműlakatos volt, ekkor kezdett festeni. 1960-1970 között a Dési Huber Körbe járt fejleszteni képzőművészeti alapismereteit, a hatvanas években a József Attila Művelődési Központban dekorációs feladatokat kapott, 1967-1989 között belsőépítész lett a Dél-pesti Vendéglátóipari Vállalatnál, közben 1975-76-ban a kaposvári Csiky Gergely Színházban szcenikus. Első jelentős csoportos kiállítása 1969-ben a Szürenon volt a Kassák Lajos Művelődési Házban, s ez az új avantgárd társaság lett baráti körének és kollekciójának magja. Kinetikus alkotásai közül talán a leghíresebbek: a Madárkalitka, az Acélmosoly, a Fügemagozó és az Agyágyú című szerkezetek, melyek egyetlen lökéssel mozgásba hozhatók.