- „Ha én hiszek a győzelemben, akkor a győzelem is hisz bennem”

Az utolsó huszonhárom fordulóban nem szenvedett vereséget a Vasas az NB II-ben, egy ilyen sorozatra nem lehet azt mondani, hogy csak szerencséje volt a csapatnak. Mi a titok?

Titok nincs, csak következetes munka van. A siker összekovácsol, fokozatosan állt össze a csapat, ebben a szériában több év nagyon kemény munkája volt benne, és persze adódtak olyan helyzetek, amikor szerencsénk is volt, de azt gondolom, hogy annak van szerencséje, aki tesz érte.

Az ön közreműködésével harmadik nekifutásra sikerült visszakerülni a csapatnak az első osztályba, hogyan élte meg az elmúlt időszakot?

Mind a klub, mind pedig a saját életem egyik legnehezebb időszaka volt az elmúlt néhány év. A Vasasnak már csak a tradíciói miatt is az NB I-ben van a helye, de nem hiszek a véletlenekben. Valószínűleg most értünk meg arra, hogy megint a legmagasabb osztályban szerepeljünk.

Feljutó csapatoknál az első szezonban a bennmaradás általában az első számú célkitűzés. Hogyan lehet ezt elfogadtatni egy olyan nagy hagyományú klub szurkolóival, mint amilyen a Vasas?

Nyilván nem egyszerű helyzet, de a szurkolóink többsége tisztában van a realitásokkal. Az anyagi lehetőségeink jelenleg nem teszik lehetővé, hogy ennél komolyabb célokat tűzzünk ki magunk elé az elvárás kötelezettségével. Természetesen a maximumra fogunk törekedni és kitesszük a szívünket érte a pályára. Én annyit tennék hozzá, hogy a célunk a biztos bennmaradás.

Ez miért fontos?

Amikor az utolsó fordulóban több kiesés elől menekülő csapat meccsét egy időben közvetíti a televízió, akkor azt akarom, hogy mi ebből maradjunk ki, addigra már szeretnénk biztosítani a helyünket az első osztályban. Nagyon kiegyenlített a mezőny, négyen vannak versenyben a dobogóért, a többi együttes a kiesés elkerüléséért küzd. A szurkolóknak ez jó, mert izgalmas a bajnokság, vezetőként ezt nehezebb megélni.

Évek óta megy a vita arról, hogy visszatérjen-e a magyar futball a tizenhat csapatos első osztályhoz. Mit gondol erről, könnyebb lenne a Vasas helyzete?

Egyértelműen jobbnak tartanám a tizenhat csapatos NB I-et, de ennek eldöntése - szerencsére - nem az én feladatom. Egyrészt több olyan csapat van az NB II-ben, amelynek a klubkultúrája, szurkolótábora, lehetőségei alapján az élvonalban lenne a helye, másrészt azt gondolom, ebben az esetben sokkal tervezhetőbb lenne a jövő, valószínűleg nem az utolsó fordulókban dőlne el a bennmaradás. Óriási a különbség az első- és másodosztályú szereplés feltételrendszere között, nagyon nehéz két irányba tervezni, ha az ember az utolsó fordulókig nem tudja, mit hoz a jövő.

Ha az élvonalban is lesz huszonhárom veretlen mérkőzésük, akkor nem kell aggódni a bennmaradás miatt.

Ez egész biztos, ezt előre elfogadnám, de azért ennek nincs komoly realitása. Abban viszont hiszek, hogy nem esünk ki. Azt szoktam mondani, ha én hiszek a győzelemben, akkor a győzelem is hisz bennem.

Az első fordulóban a másik feljutó, a Kecskemét vendégei lesznek. Mit szól a sorsoláshoz?

Mivel minden csapattal játszani kell valamikor, nem szoktam különösebben foglalkozni ezzel. Annak jobban örültem volna, ha hazai pályán kezdhetünk, de így alakult, ezt kell elfogadni. Saját stadionunkban csak egyszer szenvedtünk vereséget az elmúlt két és fél évben, amióta én vagyok a sportigazgató. A jó rajt nagyon fontos, könnyebb utána a folytatás. Az előző szezonban a kecskeméti mérkőzésünk fontos sarokkő volt a szereplésünkben (február 28-án 1-0-ra nyert a Vasas – a szerk.). A folytatás szempontjából ott nagyon fontos győzelmet értünk el.

A Vasas több saját nevelésű fiatalnak ad lehetőséget. Az előző szezonban az MTK küldte pályára a legtöbb fiatalt, a szezon végén azonban kiesett. Ez mennyire bizonytalanítja el?

Inkább elgondolkodtat. Nem térünk le az utunkról, van egy filozófiánk, egy stratégiánk, amin nem változtatunk. Továbbra is csak magyar játékosokat szerződtetünk és az akadémiánk tehetségei is megkapják a bizonyítási lehetőséget. Az anyagi lehetőségeink is ezt teszik lehetővé, a szövetség kiemelt támogatást ad, ha utánpótlás korú játékosokat is pályára küldünk, mi ezt a forrást is beterveztük a költségvetésünkbe, méghozzá nem az opcionális, hanem az elvárt sorokba... A filozófiánk és az anyagi érdekeink miatt egyaránt pályára küldünk majd fiatalokat az NB I-ben.

Más klubvezetők azt mondják, a légiósok olcsóbban megszerezhetők a magyar játékosoknál, mit gondol erről?

Van ebben igazság, de a pénz nem minden. A legtöbb klub egy-két éves megállapodást köt a futballistákkal. Mi hosszú távra tervezünk, három-négy évre szoktunk megállapodni a hozzánk érkezőkkel és ezt nagyra értékelik a játékosok. Szerencsére a hírünk is jó, a futballisták tudják, hogy korrektül teljesítjük az ígéreteinket. Természetesen több a kockázat a hosszabb távú megállapodásokban, velünk is előfordult, hogy tévedtünk, de szerencsére ilyen esetekből volt kevesebb.

Eddig még nem költöttek átigazolásokra, mégis meg tudták szerezni többek között a volt válogatott Baráth Botondot, a Bundesliga után Cipruson szerepelt Novothny Somát vagy Felcsútról Deutsch Lászlót és Géresi Krisztiánt. Ők a magyar futballban húzóneveknek számítanak. Mi a titkuk?

Nincs titok, módszeres munka van benne, sokat kommunikálok, elemzek, figyelek, ismerem a játékospiacot és jó információkkal rendelkezem. Ha fölmerül valakinek a szerződtetése, akkor egyeztetek a vezetőedzőnkkel, Kuttor Attilával, utána az interneten elérhető adatbázisokban több évre visszamenőleg megnézem a kiszemelt statisztikai adatait, a meccseinek felvételeit, körbejárom az egyéni körülményeit mentális és morális szempontból is és ezek után dől el, hogy leigazolunk-e valakit vagy sem.

Mikor alszik?

Szeretem a munkámat, inspirál az, hogy sok szimpatizánsnak tudok örömet szerezni ha jól végzem, aludni ráérek majd életem egyik későbbi szakaszában.