A rendszer lényege a közvagyon magánzsebbe juttatása. A lopás. Lopunk, tehát vagyunk. Másként: addig vagyunk, amíg lophatunk. Kezdettől fogva erre irányult minden, ezért kellett kiiktatni az összes zavaró tényezőt, parlamentet, ellenzéket, ügyészséget, alkotmánybíróságot, civil szervezeteket, köz- és magán médiát. Ezért kellett szembefordulni az Európai Unióval, ezért barátkozott Orbán a hasonszőrű Putyinnal és Trumppal, ezért megy az amerikai szélsőjobbal smúzolni Texasba, köztársasági elnökünk ezért bájolog kacsójával szívecskét formálva a háromnegyed fasiszta Jair Bolsonaro oldalán. Orbán olvasatában a nemzeti szuverenitás azt jelenti, hogy senki ne szólhasson bele, mennyit lopnak a retyerutyával.
Csakhogy közbejött a háború. Igaz, első hatásaként újra összejött az alkotmányozó többség, de a második, tartósabb következménye már nem ilyen kedvező a rezsim számára. Elvonta a levegőt, kihúzta alóla a szőnyeget, megszüntette a mozgásterét – pont, amikor az európai adófizetőknek és ettől az őket képviselő politikusoknak is elegük lett a szégyentelenül, sőt arrogánsan zsebre vágott euró milliárdokból. Az utolsó, ezért a legérzékenyebb veszteség a lengyel szövetségesek elfordulása volt. A miniszterelnök, akit hívei szeretnek tévedhetetlen zseninek beállítani, alaposan benézte az ütemet. Nem akarta vagy nem tudta bevenni a kanyart, túl sokáig maradt putyinista, titokban tán még mindig az. Az olajüzletet Varsó még csak-csak elnézte volna, de Kirill pátriárka ügyetlen mentegetése végképp kiborította a bilit.
Itt a gazdasági válság, nyakunkon a benzinhiány, a kata ledöfése után nyilván jön még néhány adóemelés, Németh Szilárdot meg kinevezik rezsinövelési biztossá. Egyelőre pár ezer kerékpáros futár meg egyéb jólnevelt fiatal ment ki az utcára, de ez még csak a kezdet. Alig több mint száz nappal a Holdról is látható választási győzelem után recseg a rendszer.
Hogy mennyire, arról itt egy részlet Navracsics Tibornak a Mandinernél megjelent interjújából: „A kormányülésen nem volt vita, csupán azt néztük meg, van-e a megoldási javaslatok között olyan, amely a közjogi struktúra radikális átalakítását kívánja. Az Európai Ügyészséghez való csatlakozás is előkerült… Önmagában az, hogy Magyarország eddig nem csatlakozott az intézményhez, nem jelenti azt, hogy kizárjuk ennek a lehetőségét. Az Európai Bizottságnak benyújtott javaslataink alapján nem szükséges a csatlakozás. A mozgásterünk meglehetősen tág, és ebben Orbán Viktor aktívan részt vevő, sőt irányító játékos.”
Ha eltekintünk attól a viccesen hamis passzustól, miszerint még mindig a kormányfő irányítja az eseményeket, marad a pőre lényeg: radikálisan át kell alakítani a közjogi struktúrát (Navracsics itt remélhetőleg nem a királyság bevezetésére gondolt), és csatlakozni kell az európai ügyészséghez, különben nincs uniós pénz. Az európai ügyészség persze megnehezíti a lopást, de mit van mit tenni. A magyar kormány és annak feje letolt nadrágban áll a hurrikán közepén, márpedig a muszáj nagy úr. Átmenetileg talán még a rendszer lényegét is felülírja.