Már az olaszok sem tudják pontosan, hányadik kormányválságot élik át 1946 óta. A keserű mindennapok részévé vált, hogy egy párt vagy néhány képviselő megbuktatja a kabinetet. A Federico Fellinivel több filmet együtt készítő forgatókönyvíró, Ennio Flaiano – híres közös munkájuk az Országúton – mondta egyszer: az olaszok mindig készek a győztesek segítéségre sietni. Ám a politikusokra ez a mondás mintha nem lenne igaz, ők inkább az önsorsrontás megtestesítői. Még akár annak árán is előrehozott választást idéznek elő, hogy saját maguk is rosszul járnak vele. Ez persze legyen az ő bajuk, de honfitársaikat is nehéz helyzetbe hozzák.
Most a volt miniszterelnök, Giuseppe Conte és pártja, a 2018-as választást megnyerő, de mára csak 10 százalékon álló Öt Csillag Mozgalom (M5S) idézheti elő Mario Draghi (majdnem) egységkormányának bukását, ami egészen arcpirító felelőtlenség. Olaszország az uniós helyreállítási alap legnagyobb haszonélvezője majdnem 200 milliárd euróval. Az összeg részleteit azonban csak akkor kapják meg, ha teljesítik az Unió által előírt reformprogramot. Egy kormányválsággal éppen e fontos intézkedések elfogadása lassul vagy áll le. Ez pedig egészen súlyos következményekkel jár: elapad a legfontosabb pénzforrás a nagy államadóssággal küzdő Itália számára.
Bár ott nem annyira magas az infláció, mint Közép-Európában, de szintén erősen emelkedett sok élelmiszer ára. Az energiát, a benzint is egyre nehezebb megfizetni, és mivel senki sem tudja, mikor ér véget a háború és mennyi idő alatt sikerül teljesen szakítani az orosz energiahordozókkal, biztosra vehető, hogy a válság évekig elhúzódik. Draghi az EU számára is garanciát jelentett, hogy hazája jó úton jár, sikerek sorát mutatta fel. Az idill azonban nem tartott soká - s talán maga Conte sem tudná megmagyarázni, miért tették mindezt.