A budapesti világbajnokság legkedvesebb pillanatai közé tartozik Milák Kristóf szereplése, aki 100 és 200 méter pillangón aratott győzelmével és a hosszabb távon felállított újabb világcsúcsával két aranyérmet szállított: mivel olimpiai bajnokként érkezett a Duna Arénába, elvileg nem tűnik nagy meglepetésnek szereplése, csakhogy januárban edzőt váltott, ami egy egyéni sportágban relatíve sok kockázattal jár. Itt az edző tanítvány viszony nem olyan, mint a csapatjátékokban, a viszonyrendszer sokkal inkább hasonlít a szülő-gyerek kapcsolathoz. Csakhogy a Selmeci Attilával elért tokiói arany után az év elején Virth Balázshoz igazolt a jelenlegi legjobb magyar úszó: a tréner nem kispályás a szakmában, tíz évig edzette Gyurta Dánielt, aki végül olimpiai arannyal koronázta meg az együttműködést. Milák azonban más kaszt, más karakter, más egyéniség.
Nehezebb.
Csapatba építése komoly kihívásnak tetszett, hiszen Milák nem csak a vízben, de a parton is új színvonalat képvisel. Érkezésével a csapatban kialakult hierarchia átalakult, a többieknek meg kellett barátkozni a gondolattal, hogy az edzői team figyelme mostantól már nem csak rájuk koncentrálódik. Alapvető kérdés volt, hogy vajon a többiek miként képesek vele együttműködni, és fordítva, Milák miként viszonyul a csapattagokhoz? A feladatot megugrották mindannyian, szemmel láthatóan jó közösség alakult ki Virth kezei alatt, holott itt egyéni sportolókat, egymás riválisait kell ugyanazon célok felé terelni. Főleg, hogy egy úszócsapatban mindenki másképp és más távra, más úszásnemre készül. Ezért Virth megosztotta a feladatokat, és a sportágban több évtizedes gyakorlati tapasztalattal rendelkező Kovácshegyi Ferenccel dolgozik együtt, hogy összes úszója megkapja a teljes odafigyelést. Így a szintén világbajnok Kapás Boglárka (és társai sem) érzik úgy hogy Milák mögött háttérbe szorultak volna.
Szakmailag sem hétköznapi feladat a két topversenyző felkészítésének összehangolása, de az emberi oldal legalább ilyen fontos. A Virth-féle iskola lényege, hogy a versenyzőket partnerként kezeli, és az edzői team olyan atmoszférát teremt, amely támogatja az együttműködést, a felek egyenrangúságát, és az alá és fölérendeltségi viszony távol áll a klasszikus, Széchy-féle stílustól. Ez nemcsak a versenyzőt, de magát a trénert is továbbépíti a kapcsolatrendszerben. Ha ez működik, akkor fordul elő az a kívülállóknak nehezen értelmezhető felállás, amikor edző és tanítványa akár szavak, vagy kimondott utasítások nélkül is képes egymással kommunikálni. Milák Kristóf a hírek szerint nemhogy él ezzel a lehetőséggel, de élvezi, hogy beleszólhat, hogy alakíthatja történetét.
A pedagógiai fejlesztés sarkalatos pontja, hogy szabad-e mást, többet megengedni a közösség egyik tagjának vagy nem. Egy kalap alá kell venni Milákot a többiekkel? Ha nem, akkor az miként hat a közösség szövetére? Megannyi kérdés, amire válaszokat talált Virth Balázs, aki Miláknál elérte, hogy az új ingerek, új társak inspirálóan hassanak rá. És ez fordítva is igaz, hiszen robbanékonysága, edzései intenzitása, terhelhetősége a csúcsot jelentik a sportágban, a többiek pedig testközelből látják, hogy klubtársuk milyen paraméterekben jár előttük. Egészen kivételes helyzet, amikor a két jelenség nem kioltja, hanem éppenséggel erősíti egymást.
Márpedig Milák Kristófot újabb impulzusok hajtják, hivatalosan is bejelentették, hogy a gyors is felkerült étlapjára. A vb utáni négynapos pihenője után beleállt az edzésekbe, kezdi utolérni magát, ami furcsán hangzik, hiszen két hete repesztett világcsúcsot, de az úszás nem labdarúgás, itt ennyi kihagyás is elég ahhoz, hogy a versenyző relatíve messze kerüljön a topformától. Az augusztusi római Európa-bajnokságon a pillangó mellett – ahol egyeduralkodó 100 és 200 méteren – még két gyorsúszó számban is indul. Nem lesz egyszerű, mert a program előfutamból, középdöntőből és döntőből áll, ami négy számban alaphangon 12 úszást jelent, és még ott lesz neki a váltó. De bárhogy végez, a nehezén már túl van.
