Kelemen Barnabás, aki feleségével Kokas Katalinnal együtt a Fesztivál Akadémia alapító művészeti vezetője, a hangverseny előtti felvezetőjében rajtuk kívül álló okokkal magyarázta, hogy nem lehetett megtartani a Zeneakadémia Nagytermében az eseménysorozat negyedik koncertjét, a helyszín ezért az intézmény jóval kisebb Solti terme lett. De nemcsak ez változott, két repülőjáratot is töröltek, ezért Maria Meerovich zongorista nem érkezett meg, így Szergej Nakarjakov a kiírt szám helyett Schumann Fantasiestücke című darabját szólaltatta meg José Gallardo kíséretével. A folyosói pultokon mindenhol meg lehetett találni a Fesztivál Akadémia reprezentatív – július 1-én lezárt – vaskos, sajnos ezért kissé nehezen kezelhető programfüzetét, de talán sokan még az abban közöltekhez képest is teljesen mást vártak, minthogy a pénztár melletti állványról el lehetett venni a Papageno műsorújságnak az Akadémiának dedikált, április 22-én lezárt kiadványát is – sokak kezében láttam –, amely szerint Nakarjakov egyáltalán nem lépett volna fel, viszont a Brahmsé helyett Janacek hegedűszonátája szerepelt volna, amiben Balázs János helyett Fazil Say játszotta volna a zongoraszólamot Kelemen Barnabással együttműködve, és hegedült volna Wilde Frang is Dvorák Vonósötösében. Tehát sok minden változott mintegy három hónap alatt még az utolsó pillanatban is, csak remélni lehet, hogy a többi rendezvény hűbb lesz az eltervezetthez.
Azonban egy hangversenyen igazából az számít, ami elhangzik, amire utólag szívesen emlékezünk, és ezzel nem volt baj. Végül is az egykori „kistermet” zsúfolásig megtöltötte a közönség, színpadi ülések – és a földszinten egy pótsor – is voltak, helyfoglalás a Nagyterembe szóló jegyeken feltüntetett, nyilvánvalóan értelmüket vesztett sor és székszámokkal ellentétben érkezési sorrendben történt, de ezzel nem volt probléma. Kokas Dórára így kissé hálátlanabb feladat hárult a szokásosnál: egy koncert nyitószámát előadni eleve nagyobb teher, a Kelemen Barnabás által közölt, nem túl jó hírek után pedig különösen. De szépen, jól játszotta Dvorák Az erdő csendje című zongora-cselló duettjét José Gallardóval – eredetileg négykezes darab volt –, és nagy sikert aratott.
Mint ahogy később a többi előadó is: úgy tűnt, a lelkes közönség vagy inkább rajongótábor – miközben az előadókat a teljesítményüknek megfelelően, nagy és hosszú, de azért differenciált mértékű ünneplésben részesítette –, azt is jelezni akarta, a nehézségek ellenére szolidáris az Akadémiával. Nakarjakovtól a tőle megszokott a hangszeres virtuozitást és zenei minőséget kaptuk az egyik bejáratott sikerszámában, szintén Gallardo kíséretével, bár nyilvánvaló volt, a szárnykürt azért nem rendelkezik olyan kifejező képességgel, mint a klarinét, amire Schumann a Fantáziadarabok című művét eredetileg írta. Az első rész fő produkciója a Beethoven –Tolsztoj Kreutzer szonáta volt Hagai Shaham, José Gallardo és Vecsei H. Miklós előadásában. Utóbbi az ismert – a zene érzéki hatalmáról szóló – elbeszélés részleteit tolmácsolta: természetesen nem maradt ki a poén, amikor a történetben arról van szó, hogy a féltékenységtől elborult agyú elbeszélő lovaskocsiba ülve száguld vissza Moszkvába, azonnal jött a harmadik tétel a maga prestóban vágtázó ritmusképletű tempójával. Gallardo a zongoraszólam – amely itt nem egyszerűen csak kíséret – pontos, átgondoltan kidolgozott, de érzelemteli megoldásával keltett figyelmet Shaham romantikusra vett odaadó hevületét jól kiegészítve.
Brahms d-moll hegedűszonátája is nagy feladat, természetesen Kelemen Barnabás és Balázs János kettősének előadása nem hagyott semmi kívánnivalót maga után, két olyan művészt hallottunk, aki a nagyszabású mű minden részletében otthonosan mozgott és muzsikált együtt. A végén ismét Dvorákot hallottunk, a G-dúr nagybőgős vonósötöst, a Fesztivál Akadémia művészeinek nemzetközi csapata is kiválót nyújtott, kiemelkedő sikerrel.
Infó
Dvorák, Beethoven, Brahms, Schumann művei
Kelemen Barnabás, José Gallardo, Kokas Dóra, Szergej Nakarjakov, Hagai Shaham, Balázs János, Jonian Ilias Kadesha, G. Horváth László, Razvan Popovici,Vashti Mimosa Hunter és Knut Erik Sundquist előadásában
2022. július 18. Zeneakadémia, Solti terem
