Mindmáig a legkiemelkedőbb jogszabály, amelyet az Országgyűlés kormánypárti többsége évente elfogadott, a következő évi költségvetés volt. (A "gránitszilárdságú", össze-vissza foltozott Alaptörvényt aligha tekinthetjük annak, mert nélkülözi a nemzeti alkotmányok legfőbb tulajdonságát, a stabilitást.)
A Fidesznek, amikor csak kormányon volt, súlyos gondokat okozott egy tisztességes büdzsé összeállítása. Volt olyan időszak, amikor egy kétéves időtávú költségvetés megalkotására tettek kísérletet: ez már megszületése pillanatában is holt ideának bizonyult. Ezt követte az azóta meghonosodott gyakorlat: késő tavasszal, nyár elején ütik rá a pecsétet a következő évi költségvetésre. Indokolhatatlanul korán, olyankor, amikor még a megelőző év zárszámadása - most 2021-es - meg sem született, így ismeretlenek azok az adatok, amelyekre építkezhetnek. (A kormányunknál bölcsebbek úgy november-december táján szoktak bíbelődni azzal, hogy milyenek a jövőbeli kilátások.)
A Pénzügyminisztériumban kidolgozott és a parlament Fidesz-KDNP frakciója által megszavazott 2023. évi költségvetési törvény viszont új korszakot nyit az eddig is ezer sebből vérző gyakorlatban. Legfeljebb olyan laza forgatókönyvnek tekinthető, amelynek hitelességében feltehetően maga a kormány sem bízik, ezért arra spekulálnak, hogy majd az éppen aktuális vészhelyzetre hivatkozva időnként korrigálnak rajta. (Az sem lenne meglepő, ha ez már a legközelebbi jövőben megtörténne.) De még a költségvetési kérdésekben járatlanok számára is feltűnő lehet, hogy a kata-adózás nagy viharokat keltő szűkítésének, vagy a rezsiemelés révén megnövekvő bevételnövekménynek, illetve az állami kiadáscsökkentésnek nyoma sincs ebben a valamikor március-áprilisban kidolgozott fércműben.
Az a Matolcsy György jegybankelnökből és Windisch László frissen megválasztott főszámvevőből, valamint Kovács Árpád elnökből álló, többnyire a kormánnyal lojális Költségvetési Tanácsnak is feltűnt, sőt szóvá is tették, hogy irreális a 2023-as GDP 4,1 százalékos növekedése, és az is a vágyálmok birodalmába tartozik, hogy a jelenlegi két számjegyű infláció egyszer csak gondol egy nagyot, és jövőre megfeleződik. Elképzelhetetlen, hogy a GDP arányos államháztartási hiányt sikerülhet 3,5 százalék alá szorítani.
Kétségtelenül az adóbevételek látványos növekedésében bízik a kormány, akkor is, ha az, ami a kata eltörléséből származik majd, még nem került a látókörükbe; viszont az átmeneti jelleggel meghirdetett különadók jövőre is megmaradnak. A népegészségügyi ("chips") adót már az idén megemelték, de csak most vált bizonyossá, ahogy az alkoholos termékek kikerültek e körből - ennek örömére sokan a pohár fenekére nézhetnek. A család- és otthonteremtési támogatások megmaradhatnak, azt viszont kötve hisszük, hogy más címen a költségvetés nem vesz vissza a kedvezményekből.
Költségvetés néven egy megbízhatatlan hatástanulmány született. Úgy tűnik, hogy az uniós pénzek késlekedése miatt a profi költségvetésírók lába alól kicsúszott a talaj, és ennek a levét mi isszuk meg.