A NATO koordinációs irodája még májusban nyújtott be egy ezt érintő kérést, amely nem is kifejezetten a katonákra vonatkozott, hanem minden olyan ukránra, aki nem kaphat megfelelő orvosi ellátást hazájában. A svájci minisztérium azonban azt közölte, ez az ország semlegessége miatt nem lehetséges. A Hágai Egyezmény és a Genfi Egyezmény megtiltaná azon katonák kezelését, akik ezután visszatérhetnének a háborúba. Az a közlés, hogy Ukrajnában nem lehet különbséget tenni katonák és civilek között, tovább szította a vitát.
A külügyminisztérium bejelentését Svájcban megdöbbenés fogadta. Ruth Dreifuss volt szövetségi tanácsos és a Svájci Államszövetség elnöke bírálta a döntésért felelős külügyi tárcát, különösen megdöbbentőnek nevezte, hogy a civileknek sem hajlandóak segítséget nyújtani, amit a minisztérium azzal magyarázott, hogy nem lehet őket egyértelműen megkülönböztetni a katonáktól.
"A betegekkel és sebesültekkel való törődés kötelesség, legyen az katona vagy civil. Ennek pedig minden más megfontolással szemben elsőbbséget kell élveznie”
– jelentette ki a Tages Anzeiger című lapnak, amely feltárta az ügyet.
Több svájci politikus számára rendkívül kínos lett az ügy, emlékeztetett a Der Standard, nem utolsósorban azért, mert a genfi székhelyű Nemzetközi Vöröskeresztet az első világháború után éppen e humanitárius megfontolás miatt alapította Jean-Henri Dunant svájci üzletember. Amint a 82 éves szociáldemokrata Dreifuss fogalmazott: „Nem ez volt Henri Dunant üzenete a solferinói csatatéren?"
Különösen kellemetlen volt az ügy a Szabad Demokrata Párt (FDP) vezetőjének, Thierry Burkartnak, mivel Ignazio Cassis, a berni diplomácia vezetője éppen a liberális párt tagja. A pártelnök úgy vélte, Svájcnak is be kellene fogadnia katonákat.
Több svájci kórház is szembement a döntéssel és kinyilvánította, hogy hajlandó befogadni a sebesülteket. Cassis elődje a külügyi tárca élén, a szociáldemokrata Didier Burkhalter szintén elutasította a bojkott indoklását:
„A menekültek befogadásának semmi közvetlen köze sincs a semlegességhez”
- mondta a Tages Anzeigernek. Az ország 2011 és 2013 között 44 sebesültet fogadott be Líbiából. Ausztria példája szintén azt mutatja, hogy a semlegesség nem zárja ki a háborús sebesültek befogadását. Karl Nehammer kancellár májusra 100 helyet ígért az ukrán kormánynak az osztrák kórházakban. Eddig három embert kezeltek.
A nagy ellenállás hatására végül Bern beadta a derekát és mégis hajlandó befogadni sebesülteket. Azután történt mozgás az ügyben, hogy az ukrán nagykövetség levelet írt a svájci külügyminisztériumnak. Ebben Artem Ribcsenko nagykövet garantálta, hogy orvosi kezelésre nem küldenek katonákat Svájcba. Johannes Matyassy, a svájci külügyminisztérium helyettes államtitkára így magyarázta a kormány fordulatát:
„Amikor Svájc megkeresést kapott a NATO-tól, azt mondták, hogy Ukrajna dönti el, hogy kit küldenek külföldre sebesültként. Svájc nem tudta volna ellenőrizni, hogy katonai személy járt-e ott.”
Az SRF "Tagesschau" című műsora szerint az ukrán fél pontosította kérését. A jelentés szerint a kérelem 155, Ukrajnából származó, rossz egészségi állapotban lévő gyermekre vonatkozik.
Az ukrán sebesültek kirepülését az EU polgári védelmi mechanizmusa (UCPM) keretében szervezik meg, a NATO és a semleges országok segítségével. Az EU ennek kapcsán pénzt folyósított Norvégiának egy mentőrepülőgépért. A rendszer működési mechanizmusa a következő. Ukrajna regisztrálja a betegeket egy uniós adatbázisban. Az orvosi szakjelentést követően minden érintett államot tájékoztatnak. Amint egy állam beleegyezik, hogy befogad valakit, akkor felveszik a kapcsolatot Ukrajnával. A háború kezdete óta mintegy 850 embert szállítottak a megtámadott országból európai kórházakba.
