;

Heti abszurd;

- Heti abszurd: Rezsiszökkentés

Csütörtökön megkaptuk végre a rezsicsökkentés eltörléséről szóló jó híreket, melyektől Gulyás Gergely miniszter nemhogy a választási ígéretek megszegése miatti népszerűségcsökkenést, épp ellenkezőleg, a Fidesz népszerűségének növekedését várta. Majdnem bejött, a Stockholm-szindrómás borderline-fideszesek eksztázisban vekengenek, és máris megteltek a MÉH-telepek bojlerral meg kazánnal – persze nem a vegyes tüzelésűekkel, amikbe mostantól a lyukas gumicsizmát is betuszkolja, akinek fosszilis fűtőanyagra se futja, az aktuális tűzifahiány csak további ösztönző. Gulyás szerint a nagy hord­erejű bejelentéssel „menekülőutat” biztosítanak a magyaroknak – már világos, hogy ez azt jelenti, az országhatár felé, és fusson, kinek még lába van.

Csakhogy a Fideszben csalódott fideszesek egy része már a múlt héten besírt, hogy „nem erre szavaztunk” (de, pont erre a hazug, képmutató bandára szavaztatok, és én is csalódtam, hogy máris feladjátok az elveiteket, mert velünk együtt most ti is eltiportattok, katástól, rezsistől). A másik része, aki csak a köztévé-Kossuth rádió bátorságelixírt fogyasztja, még most is azt hiszi, rájuk nem vonatkozik majd az emelt rezsiár, hisz ők a magyar háztartások megvédett háromnegyedéhez tartoznak (vagy mert nem átalánydíjat fizetnek, hanem diktálnak, höhö). A véglegesített éves átlagfogyasztási számokat nézve, melyekhez minden bizonnyal egy alföldi vízibicikli-kölcsönző éves rezsijét vették alapul, az átlag és a medián itt épp megint köszönő viszonyban sincsenek (lásd még: havi félmillás a magyar átlagkereset című népmese), de most majd szépen mind újratanuljuk a matekot, ennél hasznosabb nincs manapság. Talán túlzó becslések (de még nagyobb félelmek) szerint a rezsiszökkentéssel úgy öt-hat milliónyian szívni fogunk (benne az eltartottjainkkal), hogy a floridai vagy a svéd rezsinél magasabb árakat a jó esetben egyötödnyi fizetéseinkből kinyögjük, mígnem Szijjártó, a kis gázfürkész meg nem leli azokat a fodrozódva hullámzó gázmezőket, amiket előtte még Dóra, a felfedező sem talált meg. Miért nem Mészárost küldték? Ő már ezer kilométerekről is kiszagolná – ha a gázt nem is, a hasznot biztosan. Mert ne legyenek kétségeink, miközben ránk sarcolják a szokásosan elcsűrt putriként düledező költségvetés hiányzó milliárdjait, a Fidesz-közeli vállalkozók jól járnak a felfutó energiabizniszen. A kormány meg mondhatni a magyar lakosságra shortol, mikor a megint épp csökkenő világpiaci árak mellett emel árat nekünk, de hát többet fizettünk az energiáért már a rezsicsökkentés (ki nem tikkel még a szótól?) tíz éve alatt is, mikor bőven a „védett” ár alatt sunnyogott a világpiaci. Ízlelgessük a most bevezetett „lakossági piaci ár” kifejezést, jelentsen is ez bármit, akár azt, hogy „két héttel ezelőttig átvertünk titeket, és ezzel a hazugsággal választást nyertünk kétharmaddal, muhaha”, akár azt, hogy „eddig kiröhögtük a pusztuló Nyugatot, mert ott már spóroltatják az embereket a rezsin, de most pusztuljatok ti is”.

Akad persze bőven önkéntes megmondó (pl. Jobb érzés a Facebookon), akik elmagyarázzák nekünk, miért nem „fideszes birkák”, csak mert vállalják (volt választásotok?) a magasabb energiaárakat, háborús és egyéb vészhelyzetekben ez a legkevesebb egy igaz hazafitól. Az is biztos okés nektek, hogy a szerb haverjaiknak, veszélyhelyzet ide vagy oda, elpasszoltak potom 500 millió köbméter gázt, és a hazai tározók félig üresek (nektek félig teli), Európában csak Bulgáriában és Horvátországban több bennük a hiány, mint nálunk. De nyugodtan higgyétek el továbbra is, hogy biztonság és megvédés van, bár a helyetekben most már belépnék egy „mélyalkalmazkodás” csoportba, én is megtettem, pedig eddig nem voltam apokalipszishívő, az egész Covid alatt egy csoffatag cipót se bírtam megsütni, pedig időm lett volna rá a hómofisz és a hómszkúl/hómovi mellett. A magyar interneten most nagyot fut a biciklis áramfejlesztő indiai találmány pár éves híre, ha már a kasztrendszer aljára kerül a büntetett túlfogyasztó (legyen az csóró, szigeteletlen Kádár-kocka-lakó, avagy hiperkörnyezettudatos, villanyhajtott hipsztermagyar), és a legszexibb ismerkedős szöveg mától a randioldalakon a „be tudom fizetni a rezsimet”.

A doktor miniszterelnök úr mindeközben persze Tusványoson hesszel (vajon az idén ­milyen harcot hirdet? Tuti nem a végsőt!), a TEK pedig gondosan távol tartja tőle a román medvéket, hisz csak az orosz medve a jó medve, akkor is, ha jól pofán vág, miközben simogatod. Kíváncsian várjuk, vajon a KSH (ez valaha egy komoly szervezet volt, számokkal meg minden? Mert most egy New Age szekta tempóban tolják), még fenntartja-e, hogy „pszichológiai okból érezzük nagyobbnak az inflációt, mint amilyen”. Csakhogy épp az ő adataik szerint az élelmiszerek ára egy év alatt átlagosan 22,1 százalékkal emelkedett, ezen belül a margarin 58,1, a sajt 43,4, a száraztészta 39,9, a kenyér 39,7, a baromfihús 37,1, a tejtermékek 36,5, a tojás 34,3, a péksütemények 31,1, a tej 24,9 százalékkal drágult. Most járnak jól (jobban) a vegánok, és Rezsi Szilárd is befejezhetné már a provokáló húshalmokkal villongást, miután jól megvédett minket a kilencszeres gázáremeléstől egy laza hétszeressel, az áramét meg ehhez képest is csak megduplázták (mínusz a vízibiciklik, gumimatracok), és most hős megmentőnk szerepében tündökölhet.

Nem így Lázár János, aki bár nem akarta megszavazni se a vármegyéket, se a főispánokat, saját kezét-lábát levágva megszavazta, majd kiegyezett magával egy döntetlenben, hisz a fekete lovag sosem veszít. De még ezt is elszúrták, maradt egy nő a neofita főispánok között, és most agyalhatnak azon, hogyan fogják majd illendően szólítani, főispán asszonyság? Vagy hogy mást ne mondjunk, főspiné?

Előnyös helyzetben van, mert jó állapotban vehette át az önkormányzatot, a zöldnek és gazdagnak ismert kerületet, ahol gyerekjáték zöld programot megvalósítani, és a szociális problémák sem lehetnek súlyosak – sokakban ez a kép él a II. kerületről. Őrsi Gergely polgármester árnyalja a képet, ahogy a köztereket is, zöldítéssel, biodiverzitással. Pártpolitikával, így jelölőszervezete, az MSZP vívódásaival sincs ideje foglalkozni, a részvételi demokráciával viszont annál több. A skandináv modellt idéző gyakorlatok – úgy is, mint valódi konzultációk – időigényesek, de jelenleg az idő is a kerületnek dolgozik, oligarchák helyett.