Valóban posztfasiszta párt vezetője lehet Európa egyik legfontosabb államának miniszterelnöke? Már ez sem kizárt. Giorgia Meloninak minden esélye megvan arra, hogy pártja, az Olasz Testvérek (FdI) megnyerje az előrehozott, szeptember 25-én esedékes parlamenti választást. A máskor széthúzó jobboldali pártok most gyorsan dűlőre jutottak, legalábbis abban, hogy mielőbb az urnákhoz parancsolják az embereket. Nem igazán érdekelte őket, hogy a lakosság több mint a fele nem akarta a Mario Draghi kabinetjének bukását.
Meloni miniszterelnöksége persze még messze nem biztos. Három nagy egó áll egymással szemben. Matteo Salvini is a miniszterelnöki bársonyszékben látja már magát, jóllehet, pártja, a Liga népszerűsége már csak 14 százalékos és Antonio Tajani, a Silvio Berlusconi által fémjelzett Forza Italia de facto ügyvivője is úgy válaszolt arra a kérdésre, ő lesz-e hazája következő miniszterelnöke: „majd meglátjuk”.
Nem is kérdés azonban, hogy Meloni a legesélyesebb közülük. A Olasz Testvérek népszerűsége folyamatosan araszol felfelé, miközben a Ligáé ezzel egyenes arányban csökken. Meloni nem is titkolja hatalmi ambícióit. Biztos elsőségre számít a jobboldali pártok közül. Egyszer már megverte Salvinit: a helyhatósági választásokon a FdI nem csak országosan utasította maga mögé a Ligát, hanem a párt elődje, a Lega Nord északi fellegváraiban is. A diadal után Meloni megerősítette ő akar a jobboldal vezetője lenni és készen áll arra, hogy Mario Draghi örökébe lépjen. „Ha az olaszok lehetőséget adnak nekünk a kormányzásra egy jobbközép szövetség közös elképzelései alapján, garantáljuk, hogy vállaljuk ezt a felelősséget”. Ez még júniusban történt, és most, július végén ez már nem is csak vágyálom. Miközben, a párt a 2018-as választásokon mindössze négy százalékot ért el, támogatottsága mostanra megközelíti a 24 százalékot. Meloni ráadásul a legnépszerűbb pártelnök 35 százalékos támogatottsággal. Enrico Lettát, a közvélemány-kutatásokban második helyen álló Demokrata Párt (PD) vezetőjét csak 28 százalék tartja rokonszenvesnek.
Mi lehet a 45 éves Meloni titka? Kiváló szónoki képességgel rendelkezik, amit a baloldali La Repubblica is elismert, és karizmatikusnak is nevezhetjük. Salvinél empatikusabbnak bizonyult a koronavírus-járvány alatt és a Liga elnökével szemben nem mondott folyamatosan ellent saját magának. Egyenesen a beszélgetőpartnerei szemébe néz, sosem tűnik tanácstalannak, az interjúk során pillanatok alatt képes megváltoztatni hangszínét.
Hirtelen és erős dühkitörései azonban kellemetlen emlékeket ébreszthetnek, ez Benito Mussolini, az egykori fasiszta diktátor előadásmódjára hasonlít. Honnan jön ez a düh? Egyrészt tudatosan játszhat arra, hogy a Duce szellemi örökösének tartsák. Másrészt gyermekkorában kell keresni a választ. Édesapja, aki szardíniai származárú könyvelő volt és a kommunistákra szavazott, elhagyta a családot, amikor Giorgia egyéves volt, hogy egy másik nővel éljen a Kanári-szigeteken. Minden nyári szünetben Giorgia és idősebb nővére egy-két hétre meglátogatták őt, de nagyon rossz volt a kapcsolatuk, 11 éves korában pedig végképp minden apjához fűződő szálat elszakított. Később teljes közönyt érzett apja halálakor.
Az apa lelépése után a fasisztákkal rokonszenvező anya két gyermekével a Róma szélén lévő Garbatella munkásnegyedbe költözött. A baloldal fellegvárban Giorgia, aki már korán szimpátiát érez a jobboldali eszmék iránt, idegenként nőt fel ebben a világban. Ráadásul gyakran csúfolják duci termete miatt, ahogy azt "Io sono Giorgia" című önéletrajzi könyvében írta. Anyja, akivel remek volt a kapcsolata, végig támogatta. Olaszországban a nőknek komoly erőfeszítéseket kell tenniük azért, hogy érvényesüljenek a férfiak által uralt társadalomban.
Meloni kitűnt az iskolában, újságírónak ment, és hamarosan sikereket ér el a politikában: 31 évesen, Silvio Berlusconi miniszterelnöksége alatt, Olaszország történetének legfiatalabb minisztere lett. Régi társaival együtt 2012-ben megalapította az Olasz Testvérek nevű pártot, amely az egykori posztfasiszta tömörülésből, a Nemzeti Szövetségből vált ki. Túl lanyha volt nekik Gianfranco Fini irányvonala, aki igyekezett elhatárolódni a történelmi fasizmustól. Az Olasz Testvérek viszont vissza akarta fordítani az idő kerekét. Mattia Diletti, a római Sapienza Egyetem politológusa osztja sok más szakértő azon véleményét, miszerint nem lehet megállapítani, hogy Meloni valójában mennyire kötődik a fasiszta eszmékhez: „Ügyesen leplezi ezt. Ha valaki erről kérdezi, azt válaszolja: ’Még mindig azzal a régi történettel állsz elő?’”. Valójában azonban soha nem határolódott el szélsőjobboldali ideológiától.
Hogyan viszonyul Meloni Mussolinihez és olyan nyíltan fasiszta csoportokhoz, mint a CasaPound, a Forza Nuova és a Dodici Raggi? Meloni egyszer „lazának” nevezte ezt a kapcsolatot anélkül, hogy megmagyarázta volna, pontosan mit értett ez alatt. Tagadja, hogy bármi köze lenne az egykori Duce feketeingesei által képviselt rasszizmushoz, az antidemokratikus zsarnoki rendszerhez. Mégis befogadja pártjába a szerteágazó Mussolini család leszármazottait, akik a legcsekélyebb történelmi távolságtartás nélkül vallanak hűséget hírhedt ősüknek. És biztosítja számukra az ígéretes jelölti helyet az Olasz Testvérek választási listáin. A Mussolini név ugyanis egyesek fülében még ma is jól cseng.
Nem kérdés, hogy Meloni politikailag a szélsőjobboldalon áll. Szoros kapcsolatokat ápolt a Donald Trump vezette washingtoni adminisztrációval, meghívta Rómába Orbán Viktor magyar kormányfőt. Igaz, egy idő óta Meloni mintha igyekezne némi távolságot tartani Orbántól, mivel Brüsszellel is igyekszik pragmatikus viszonyt ápolni.
Barátságos a viszonya a lengyel jobboldali populistákkal éppúgy, mint a spanyol szélsőjobboldali Voxszal. Utóbbi nemrég meghívta egy bikaviadalra. Nagy feltűnést keltett spanyol nyelven elhangzott gyűlöletbeszédével. Elmondta, gyűlöli a brüsszeli bürokratákat, az azonos nemű párokat és mindent, ami ellentmond a családról alkotott hagyományos képnek, annak ellenére, hogy ő maga egy hatéves kislány édesanyjaként nem ment hozzá gyermeke apjához. A magát kereszténynek valló Meloni az iszlamisták és a menekültek ellen határozta meg magát. Az FdI vezetője ujjal mutogat mindazokra, akik szerinte hibásak azért, hogy a világnak és Olaszországnak különösen rosszul megy. Ide tartozik Mario Draghi is, aki az ő szemében semmit sem tudott elérni. Konkrét programja azonban aligha van, leszámítva a határok jobb védelmét a menekültekkel szemben, az átalányadó bevezetését és a szociálisan rászorulóknak szánt állampolgári jövedelem átirányítását a vállalatokhoz. Nem világos, hogyan kezelné Olaszország jelenlegi nagy problémáit - a sürgősen szükséges reformokat, az EU újjáépítési alapjából származó 200 milliárd euró felhasználását, az inflációt és az adósságot. Kétségtelen azonban, hogy Meloni pártja atlantista, sosem közeledett Putyinhoz, szemben Salvinivel.
Olaszországra újra bizonytalan időszak vár, mint már oly sokszor a történelemben.
