Nem! Ez a leggyakrabban használt kormányzati kifejezés, amely mostanában menetrendszerűen előkerül, ha Brüsszelről van szó. Most éppen Szijjártó Péter mondott egyedül nemet az Unió gázzal való takarékoskodási felhívására. Még szerencse, hogy így tett, mert különben sérültek volna az érdekeim. Ezt is tőle tudom. Magamtól nem jöttem volna rá, hogy ha nem forralom fölöslegesen a vizet a gáztűzhelyen, vagy ha nem veszem vissza egy fokkal sem a melegvíz vagy a fűtés hőfokát, az ellentétes az érdekeimmel. Már-már bűn.
Pazarolj magyar! Nekünk ne mondja meg senki, mikor és hogyan takarékoskodjunk! Tulajdonképpen így fordítható le a külügyi és külgazdasági miniszter magyarázkodása az uniós energiaminiszterek keddi tanácskozása után, ahol egy sok kivétellel és engedménnyel felvizezett döntés született arról: augusztus eleje és március vége között az országok többsége 15 százalékkal mérsékli a gázfogyasztását.
Ezek az egyébként önkéntes vállalások akkor válnak behajthatóvá, ha tényleg elzárnák a csapot az oroszok. Most még csak szoktatjuk magunkat a gondolathoz, hogy ez valóban előfordulhat. A fő külügyér büszkén állítja: az Északival szemben az új Déli-áramlaton folyamatosan jön a leszerződött orosz energiaforrás. Ám a magyar emberek pénzén vett gázból nem adunk senkinek, még ha jutna is.
Úgy tűnik, mindegy, mit kér vagy ajánl az Európai Bizottság, azt a kormánynak elleneznie kell. Vélhetően addig játszanák ezt, amíg Brüsszel oda nem adja a helyreállítási pénzt. Nem orosz érdekből dacol, azt kikéri magának a kabinet. A Brüsszel felé keménykedő kormány ugyanakkor augusztustól a hétszeresére emeli a magyar háztartások számára az átlag feletti gázfogyasztás díját. Így amit a brüsszeli takarékossági megállapodás nem tud elérni itthon, az az Orbán-kormány rezsiemelésével jól felfogott érdekünkké válik.