Utoljára 2011-ben foglalkozott annyit a magyar sajtó Orbán szegénységügyi főtanácsadójával, mint a héten, amikor Hegedüs Zsuzsa 12 év összeborulás után kiszeretett a fideszes vezérből. Akkor osztotta a leszakadó térségekben a naposcsibéket, kiskacsákat, malacokat, cukkini magvakat, hogy aztán ezek mind a fazékba vagy uzsorásokhoz vándoroljanak, hisz az állatokat addig soha nem nevelő, mélyszegénységben élő családok nem tudtak velük mit kezdeni.
Igazuk van azoknak, akik szerint nem is kellene foglalkozni a színpadias szakítással, hiszen állítólagos jóbarátként eddig is tudta a díszliberális szociológus, hogy kicsoda a magyar kormányfő. Ha máshonnan nem jött volna rá, az unió világossá tette, hogy vannak bizonyos jogállami alapkövetelmények, amelyeknek régóta nem tesz eleget az Orbán-kormány. Ez nem hétvégi hír, mint a tusványosi „métely”, ahogy elnevezte a magyar kormányfő szerinte is fajgyűlölő beszédét.
Nem kicsit álságos tehát arra fogni a nagy megvilágosodást, hogy Magyarország visszacsúszott a szegénységbe, és már csak Bulgária van mögöttünk a jövedelmeket nézve az EU-ban - hiszen ki sem törtünk a lemaradásból. Csak eddig egymilliós fizetésért, plusz juttatásokért, nagy fekete szolgálati autóért megérte azt mondani, hogy kész, felszámoltuk a gyerekszegénységet, a közmunka pedig elhozta a Kánaánt. A csibeosztogató Minden gyerek lakjon jól! Alapítvány elnökeként fotózkodni jobban melengeti a szívet, mint azt magyarázni, miért léptek vissza a program szponzorai - a nagyon kormánypártinak tartott magyar élelmiszerbolt lánccal az élen -, és hogy bizony van több százezer magyar gyerek, aki éhesen fekszik és kel időnként, és van, aki minden nap. Vagyis hogy nem értek el semmit.
Ilyenkor persze tényleg el kell gondolkodni azon, micsoda is Orbán Viktor. Már nem az ország „legjobb exportcikke”, ahogy egykor nevezte őt Hegedüs Zsuzsa, hanem fajgyűlölő, aki megosztja a társadalmat? Csak nem olyan, amilyennek eddig is leírtuk, csak ő nem akarta észrevenni?