A Szeged melletti Algyőn szokatlan rendelettel fékeznék a kiköltözők rohamát

Egyre több agglomerációs településen elégelik meg az elvárosiasodást.

Egyre nagyobb terhet jelent a megyeszékhelyek és Budapest vonzáskörzetében a népszerű települések szakadatlan bővülése: a falvak, városok – ahogy azt például a solymári vízgondok is jelezték – egyre kevésbé tudnak lépést tartani lakosság gyarapodásával, s közben a nyugodt vidéki hangulat is odavész. A Szeged melletti Algyőre is egyre többen költöztek ki az utóbbi években, mára azonban fékezné ezt a folyamatot a település: szokatlan rendeletben – például a telkek méretével, a kocsibeállók kötelezővé tételével – gátolnák az elvárosiasodást.

Az, hogy a települést ma is sokan választják lakhelyül, ottjártunkkor is egyértelmű volt, hiszen két közeli utcában öt építkezést számoltunk meg. Ahol még csak a tégla vöröslött, ott is látszott: a tűző napon serénykedő kőművesek keze munkája nyomán modern formák születnek – igazodva a környék stílusához. Egymást érik itt a mediterrán stílusú, vagy lapos tetős házak, divatosak a vakolatszínek, az épületek előtt elegáns autók parkolnak. Az iskola bármelyik nyugati országban megállná a helyét, és van itt műjégpálya, uszoda, gyógyfürdő. Meglehetősen városias a kép ahhoz képest, hogy egy nagyközségben járunk.

– Algyő az első nagy átalakuláson a 60-as években ment át, amikor olaj- és szénhidrogénmezőt találtak. Jelentősen megváltozott a falu társadalmi összetétele, tíz év alatt ezer fővel nőtt a lakosok száma. Az ország minden részéről jöttek ide dolgozni, elsősorban fiatal férfiak. A tanyai élet is szűnni kezdett. Ekkor kezdett el városiasodni a település – így emlékezett vissza az elmúlt évtizedekre Molnár Áron független polgármester, aki Algyőn született, ott nőtt fel, s ma is élének él benne a gyerekkori falukép.

Mint felidézte, 1973-ban Szegedhez csatolták a falut, de egy népszavazást követően 1998-ban leváltak, s ekkor olyan anyagi erőforrásokhoz jutottak amit korábban nem láttak: az övék lett az iparűzési adó, ami a MOL-nak köszönhetően jelentős összeg. Az urbanizáció második felvonása ekkor vett igazán nagy lendületet. Míg máshol az elvándorlás, az elöregedő társadalom miatt fájt az önkormányzati vezetők feje, Algyőn megfordult a trend. Amikor telket parcelláztak, volt, hogy licitáltak azokra. A folyamat mára sem lassult: szinte nincs eladó telek a faluban, a házak elkelnek, mielőtt meghirdetnék. Később egyre-másra jöttek az olyan ötletek, hogy a tulajdonosok a nagyobb portákat szétszabdalnák, úgy hirdetnék meg, máskor társasházakat álmodtak egy szűkös telekre.

A település népszerűségében a Tisza és Szeged meg Hódmezővásárhely közelsége mellett az is szerepet játszott, hogy Algyő – a jelentős adóbevételre alapozva – sokat segít a helyieknek. Két évvel a kormány előtt vezették be például a babaváró támogatást és a vállalkozások számára a nulla százalékos hitelt biztosítottak. Nem csoda, hogy az utóbbi pár évben további 10 százalékot emelkedett a lakosok száma, így ma körülbelül 5600-an élnek a településen. Sokat elárul a település helyzetéről, hogy az óvoda itt csúcsra jár, és most építenek új bölcsődét. Kérdés, meddig tudnának lépést tartani a növekedéssel. Molnár Áron szerint ugyanis pont a hozzájuk hasonló önkormányzatokat sújtotta a kormány. Korábban 1,4 milliárd volt az adóbevételünk, tavaly 750 millió, miközben ugyanazok a feladataik, éves költségvetésük pedig 2,1 milliárd forint.

Mindezek vezettek oda, hogy az algyőiek mára elhatározták: fékeznék a település növekedését. Ezt egy helyi rendelet módosításával érnék el.

– Ne az legyen a cél, hogy minél kisebb helyen minél többen legyünk. Egészséges tér kell, és a lakosság egy része biztosan így gondolja, hiszen tőlük kapom a visszajelzéseket. Az emberek kapcsolata szorosabb egy faluban, más, mint egy városban – érvelt a szándék mellett a polgármester.

Legalább fél év, mire az összes hatóságon végigmegy a módosítási terv, de az ötletet már ismertették egy lakossági fórumon. A megkérdezett helybeliek helyeslik az irányt, igaz megjegyzik, náluk sem kell már a nagy porta, mint régen: az emberek nem akarnak állatot tartani, kiskertet művelni, véli Kovács Anna és Udvari Etelka. „A fiataloké a jövő. Legyen csak városias, nehogy már visszafelé haladjunk” – fejtette ki az ellentétes meglátását egy 75 éves asszony. Veronika is Algyőn született, négylakásos társasházban él, a férjeik építették, soha nem vágyott el a faluból, de a fejlődésnek nem szabna gátat helyi rendelettel, tettei hozzá.