Pénz kell az Orbán-kormánynak, el akarják adni a nemzeti parkok védett földjeit

A minisztériumból származó nem hivatalos információk alapján a nemzeti parkok egyes területeinek eladása hetek óta téma a természetvédelmi szakemberek körében. Ennél nagyobb pusztítást nehéz elképzelni.

Feltűnően magas, háromszázmilliárd forintos bevételt terveztek az állami tulajdonú ingatlanok eladásából az Agrárminisztérium cím alatt a jövő évi költségvetésben. A szakemberek szerint ezt a pénzt a tárca csak úgy tudja összeszedni, ha esetleg hozzányúl az erdőgazdaságok vagyonához, a nemzeti parkok területéhez, vagy ezután már nemcsak magánszemélyek, hanem mezőgazdasági társaságok is vehetnek állami földet, amit jelenleg haszonbérlőként művelnek.

A nemzeti parkok mintegy 480 ezer hektáros területének igénybevételével egy új Földet a gazdáknak programot akarnak indítani – tájékoztatott egy elismert agrárszakember, aki a kényes kérdés miatt a neve elhallgatását kérte. Szerinte jó lenne tudni, hogy a tervezett eladások mennyiben érinti a valamikori állami gazdaságok megmaradt földjeit és a mintagazdaságokat, vajon hozzáértő lesz-e az, aki értékes területeket kap, vagy a múlt példáira alapozva a szakértelem nem számít, mert a vevő lojális egy párthoz. A birtokméretek kialakítása is árulkodó lesz, mivel minimum 50 hektár szükséges ahhoz, hogy a mezőgazdasági tevékenység működőképes legyen. A szakember információi szerint szeptember végére készülhet el az új magánosítási koncepció.

– emlékeztetett Gőgös Zoltán, a minisztérium egykori államtitkára. Abban viszont nem biztos, hogy a mai Alaptörvényt védelmező legfőbb szerv most is a korábbival megegyező döntést hozna. Az agrárszakember az erdők eladását igen merész húzásnak tartaná, mert az nem a minisztériumé, csak használatba kapta, de azt gondolja, hogy manapság minden megtörténhet. Az erdőgazdaságoknál viszont több olyan vagyonelem is van, mint például a vadász- és turistaházak, fűrész- és faházüzemek, valamint parkettagyárak, amit pénzzé lehet tenni. Szerinte mégsem ez jelenti majd megoldást a bevételek növelésére, hanem az, hogy a cégek számára is megnyitják a földvásárlás lehetőségét, amivel bizonyára megint nem a kisparasztoknak kedveznek, másként azonban nem fog összejönni a tervezett költségvetési összeg.

mivel a növekvő infláció hatására a bérleti díjak is nagyon megugrottak. Aki például annak idején igen kedvező összegért, hektáronként körülbelül 10 ezer forintért bérelt szántót, az most kénytelen 100 ezer forint haszonbérleti díjat fizetni. Ahhoz azonban, hogy a földvásárlás a cégek számára is lehetséges legyen, módosítani kell a földtörvényt, ám egyelőre ilyen javaslat nem ismert, azonban ha a pénz nagyon kell, a Fidesz előtt nincs akadály - tette hozzá.

Az állami erdők privatizációjáról már a választások előtt is lehetett hallani, a költségvetési bevételi kényszer ezt a szándékot csak megerősíti – jegyezte meg Benedek Szilveszter, a Demokratikus Koalíció agrárszakértője, a Zánka és Környéke Pinceszövetkezet elnöke. A politikus azt gyanítja, hogy ezután a nemzeti parkok legelői és kaszálói, valamint a korábbi földprivatizációból kimaradt szántók is felkerülhetnek az eladásra kínált területek listájára. Konkrétumokat azonban nem ismer, erről ugyanis hallgat a tárca és a miniszter irányítása alá tartozó Nemzeti Földügyi Központ (NFK) is. Pedig az ágazat szereplői körében ez beszédtéma. A lehetséges érintettek bizonytalanok, mert senki nem tudja, hogy hol és milyen terület fog előbb sorra kerülni. Különösen a kisebb agrárvállalkozások tulajdonosai aggódnak, hiszen ők szívesen megvennék a bérelt földjüket, ám hitelhez mostanság csak horribilis kamattal tudnak hozzájutni, ami csökkenti az esélyeiket. Az agrárszakértő úgy látja, a tulajdonkoncentráció erősödni fog. Azoknak a gazdálkodóknak a földjét, bérleményét, akiknek nincs elég pénzük, a tehetősebb személyek, vagy társaságok fogják megszerezni.

Régóta rossz irányba megyünk

Először nem akartuk elhinni, azt véltük csak valami félreértésről lehet szó, amikor eljutott hozzánk az a hír, hogy a nemzeti parkok földjeit is értékesíteni akarják – közölte Rodics Katalin, a hazai természetvédelmi szakma elismert személyisége, aki a Greenpeace Magyarországnál kutatóbiológusként a mezőgazdaság környezeti hatásaival, az ökológiai gazdálkodás népszerűsítésével és az élővilágvédelemmel foglalkozik. A kollégáival leginkább azon döbbentek meg, hogy az ötlet magától a természetvédelemért is felelős agrárminisztertől származik. Abban reménykednek, hogy a tárca javaslatát nem fogadják el. Talán vannak olyan felkészültebb kormánytagok, akik átlátják ennek a következményeit, és akik ellenzik a védett területek elkótyavetyélését. Ha ezt a nemzeti értékeink esztelen tönkretételére irányuló tervet elfogadnák, azt tudniuk kell, hogy alkotmányellenes és minden létező természetvédelmi jogszabályt, nemzetközi egyezményeket és uniós kötelezettségeket is sértő elfogadhatatlan lépés lenne, ami itthon és külföldön is iszonyatos felháborodást váltana ki. Ennél nagyobb pusztítást nehéz elképzelni, némi túlzással a végek végét jelentené az elmúlt évtizedben sokat szenvedett magyar természetvédelem számára, miközben legfeljebb a töredéke jönne be annak az összegnek, amennyire a költségvetés számít.

A Greenpeace szakértője felhívta a figyelmet arra is, hogy

Ideje lenne végre tudomásul venni, hogy a terület azért védett, hogy azt úgy ahogy van megőrizzük, és ott a természet törvényei működhessenek. Ez nemcsak a nemzeti parkokra és a többi védett területeinkre igaz, hanem a valódi erdeinkre is. Ám minden jel arra mutat, hogy ami az állami erdőgazdaságoknál történik, az is bőven hagy maga után kívánnivalót.

Arra is kitért, hogy az elővigyázatos, hosszabb távon gondolkodó és a közösség valódi érdekeit védő, bölcsebb országok célja mindenütt az, hogy megtartsák természeti erőforrásaikat. Magyarországon sajnos nem ez történik. Egyre jobban látszik, hogy milyen könnyelműen herdáljuk el azt, amink van, amit a 40-50 éve világviszonylatban is kiemelkedő magyar természetvédelem utódainknak megőrzött. A nemzeti parkokat nem dobra verni, hanem óvni kellene, mint a szemünk világát, hiszen az ország területének mindössze az öt, az összes védett területünk pedig csak a tíz százalékát teszi ki. A maradék 80-90 százalék elég kell, hogy legyen minden más tevékenységre. Aggodalomra ad okot az is, hogy régóta rossz irányba megyünk, az elmúlt tíz évben ugyanis a védett területek fenntartási lehetőségei, a szakemberállomány, a pénzügyi lehetőségek a korábbiak törtrészére csökkentek. Az Európai Unió jelenleg óriási pénzösszegeket tartogat a biológiai sokféleség, az élővilág védelmére, amiből azért sem szabadna kimaradni, mert már most jól érzékelhető, hogy közösségen belül ennek megvalósítása mennyire fontos célkitűzés. Hazánktól is azt várják, hogy a védett területeinket hatékonyan kezeljük, védjük, ne csökkentsük, hanem ellenkezőleg: állítsuk helyre a már esetleg tönkretett élő rendszereket. Mindezektől mi most pillanatnyilag egyre jobban távolodunk.