Annak idején a BBC szakírója sem lelkesedett különösebben. „A Help! a Beatles második filmzenéje, és sok tekintetben alulmúlja elődjét” – vélekedett. Igaz, hozzátette: „Ez azonban Beatles-album, szóval, nem forgatható le a nélkül, hogy legalább helyenként ne lenne zseniális. Tartalmazza a legnépszerűbb dalt, a valóban gyönyörű Yesterdayt. Rajta van a Ticket to Ride, amelyben a Beatles konkurál a Kinks, a Stones, a Who rockosabb játékával. És ott a Help! maga. Noha nem az őskor előtti fájdalomkiáltás, ahogyan azt Lennon szerette volna, mégis tényleg zseniális, dübörgő darab.”
A nagylemez 1965. augusztus 6-án jelent meg, egy héttel előtte mutatták be a hasonló című mozifilmet. A premier napjaiban megközelíthetetlen volt a londoni Pavilion környéke, Paul McCartneynak a Piccadilly Circuson kihelyezett hatméteres papírmasé reklámalakját így is ellopták a magasból.
A Filmvilág korabeli ítésze megengedőbbnek mutatkozott az ezredforduló utáni műbírálónál. „A Segítség! egy percig sem lankad, a rendező Richard Lester végig győzi ötlettel, ritmussal, tehetséggel” – írta. Pedig a filmcsinálónak nem volt könnyű dolga, hiszen – amint azt a kritikus megjegyezte – „Elvis Presleyt még el lehetett adni az egyszerű amerikai fiú szerepében, aki időről időre dalra fakad, ám mit lehet tenni, ha a sztároknak jellegzetes hosszú hajuk van, ráadásul kizárólag négyen együtt jelentik azt, ami a fogalom? A Beatles a filmen is csak a Beatles maradhatott, nem lehetett őket kinevezni négy vidám tengerésznek vagy hasonlónak.”
Azért nem mindenki fogadta révült ámulattal a mesés négyest. Salzburgban, ahová a sífelvételekért utazott a kvartett, tüntető csoport és Beatles Go Home! tábla is várta a bandát. A helyi reptéren azonban ötezren sikítoztak átszellemülten, „Salzburg ilyet még nem látott” – jelentette a Salzburger Nachrichten.
Az ausztriai sajtótájékoztatón provokálták Lennont: „Mit tud Mozartról?” Így válaszolt: „Mozart? Csodálatos! Hogy van?” Ezzel együtt az obertauerni Hotel Edelweiss 502-es, 504-es, 506-os és 507-es szobáját ma is „a Beatles szobáiként” foglalhatják le a vendégek. Franz Bogensperger, Gerhard Krings, Herbert Lürzer és Hans Pretscherer számára pedig örök emlék maradt, hogy dublőre lehetett John Lennonnak, George Harrisonnak, McCartneynak, Ringo Starrnak.
Ami az albumot illeti, azon a híres dalok mellett is akad néhány gyöngyszem, mint a You've Got to Hide Your Love Away, aztán George Harrison nótája, az I Need You, valamint az I've Just Seen A Face című countryszám, amelyben basszus nem szól, csak Harrison játszik a tizenkét húros gitáron, Starr pedig simogatja a pergőt. S a The Night Before-t vagy az Act Naturallyt sem kellett kihajítani az ablakon...
Itthon egyiket sem élvezhették széles körben, mert a Kossuth rádió műsorát az ország területének csupán 70, a Petőfiét pedig csak 45-50 százalékán lehetett jól hallani 1965-ben. A televízió adásait is a lakosság 70 százaléka foghatta. Igaz, a Help!-lemez kibocsátásának másnapján a sopoti intervíziós slágerfesztivált közvetítették a tévében, mialatt az NSZK-ban élő, ám 1960 óta rendszeresen Magyarországra látogató olasz Ines Taddio és a svájci Vico Torriani koncertezett a Kisstadionban – a főszirup miatt a szomszédos Népstadionban délután fél öttől rendezett Honvéd–FTC (2:2), Vasas–MTK (1:0) kettős rangadó után –, és Majláth–Brand: Télen sízni című elfeledett táncdalát adta elő Záray Márta az Ötórai tea elnevezésű rádiós összeállításban. Ám abban már ment a Rolling Stones Tell Me-je és Roy Orbison Oh Pretty Womanje is (mutatóba).
A Beatles pedig Amerikába ment egy héttel a lemez megjelenése után. A nyitókoncert augusztus 15-én a New York-i Shea stadionban zajlott 55 600 néző előtt. A műsorban négy szám – a Help!, a Ticket to Ride, a Dizzy Miss Lizzy és az Act Naturally – hangzott fel az új albumról.
Már, ha észlelt valaki valamit a beatkoncerten addig sosem látott tömeg szüntelen őrjöngése közben.
