Elképesztő méretű hadseregfejlesztésről, fegyvervásárlásról nyilatkozott pár napja Marian Blaszczak lengyel védelmi miniszter. A politikus arról számolt be a Sieci című, a lengyel kormánypárttal szimpatizáló hetilapnak, hogy országa 14,5 milliárd dollár (5600 milliárd forint) értékben vásárol modern fegyvereket Dél-Koreától. Varsó a tervek szerint a Hyundai Rotem nevű leányvállalatánál gyártott, Fekete Párducnak becézett K2 dél-koreai harckocsik első 180 darabból álló szállítmánya hamarosan megérkezik. A további hackorcikat egy lengyel fegyvergyárban állítanak elő. Összesen 900 darab harckocsiról szól a megállapodás.
A dél-koreai hadsereg által 2014 óta használt K2-t katonai szakértők az egyetlen, már hadrendbe állított negyedik generációs harckocsiként tartják számon. A források szerint az ára is kiemelkedő: darabja 8,5 millió dollár (3,3 milliárd forint). Szöul 600 darab K9 Thunder elnevezésű önjáró löveget is szállít Lengyelország, s az üzlet része a 38 darab kétüléses KAI T-50 könnyű kiképző és vadászgép, amelyet ellátnak a NATO barát-ellenség felismerő rendszerével.
A dél-koreai bevásárló listához az Egyesült Államoktól érkező különböző korú és felszereltségű Abrams harckocsik egészítik ki, ezekből összesen több, mint 350 lesz végül lengyel használatban.
Korábban már lapunk is megírta, hogy a lengyel kormány nagyszabású hadseregfejlesztési tervét elfogadta szejm nem sokkal azután, hogy Ukrajnát orosz agresszió érte. A haderőreform értelmében a jelenleg 150 ezer fős hivatásos hadsereg létszámát 300 ezer főre növelik. A profi katonák mellett lesznek rövidebb szolgálati időt vállaló önkéntes szerződéses katonák, s megerősítik a területvédelmi alakulatokat, amelyekben tartalékos „népfelkelők” szolgálnak. Lengyelország már ma is a nemzeti jövedelmének több, mint három százalékát költi védelemre, s ezt az arányt tovább akarják emelni, akár öt százalékig. A haderőfejlesztést és a kiadások emelését támogatja az ellenzék is, és a lengyel társadalom is egyetért vele a közvéleménykutatások szerint. A legutóbb bejelentett fegyvervásárlások hihetővé teszik a lengyel politikusoknak azokat a korábbi bejelentéseit, miszerint a lengyel lesz a NATO második legnagyobb szárazföldi hadserege Európában.
Lengyelországban nincs mozgósítás, de a szomszéd országban dúló háború alaposan átrendezte a lengyel politika és a társadalom prioritásait.
Az orosz fenyegetés nehéz nem érezni, jelképesen szólva a lengyelek nyakukban érzik az „orosz medve lihegését”. Ezért érthető, miért voltak a lengyelek az elsők között, amikor Ukrajnába irányuló fegyverszállításokról van szó. Az ukránoknak átadott harci eszközök értékét tekintve Lengyelország a második az Egyesült Államok mögött az adományozó országok között. Egyebek között Ukrajnához került több száz szovjet tervezésű, de Lengyelországban gyártott, modernizált T-72-rs harckocsi, s az ennek a típusnak alapján kifejlesztett, de korszerűbb Twardy (Kemény) lengyel tank. (A NATO-tagállamok vezetése közül szinte egyedül az Orbán-kormány tagadta meg a fegyversegélyt Ukrajnától. A kis Észak-Macedónia teljes harckocsiállományáról lemondott a védekező ukránok javára.) Egy homályos ügylet is felmerült, a lengyel MIG-29 vadászgépek körül. több ellentmondó nyilatkozat hangzott el, elsősorban az okozott zavart, hogy a lengyelek az átadásért cserébe azt kérték amerikai partnereiktől, hogy modern F-16-osokkal pótolják a volt szovjet gépeket. Végül az átadás az ukránoknak nem történt meg. nyilvánosan biztosan nem, s a lengyelek sem kapták meg az óhajtott amerikai vadászgépeket. A lengyel-dél-koreai fegyverüzlet mérete miatt több elemző arra a következtetésre jutott, hogy a dél-koreai beszerzések egy része, például az önjáró ágyútarackok, esetleg az ukránokhoz kerülhet. A KAI T-50 Golden Eagle szuperszonikus kiképző-harci gép pedig helyettesítheti a lengyel MIG-29 századokat. Az amerikai-koreai közös fejlesztésű kiképzési feladatokra is alkalmas gép 4,5 tonna fegyvert hordoz, a hangsebességnél gyorsabban repül, alkatrészeinek jelentős része csereszabatos az F-16-oséval.
Ukrajnába rengeteg fegyver áramlik a NATO-országokból illetve más szövetségesektől, még a távoli Ausztrália is szállított a védekező országnak gyalogsági harcjárműveket és más fegyvereket. Korábban az volt a nyugati elképzelés, hogy az ukrán hadsereget korábbi szovjet gyártmányú, keleti szabványok szerint gyártott fegyverekkel látják el. Ilyenek voltak azon NATO-tagok hadsereiben, amelyek egykor a Varsói Szerződéshez tartoztak, vagy szovjet, jugoszláv tagállamként örökölték ezeket. De a keleti fegyverek azóta többnyire elfogytak és nem is bizonyultak túl hatásosak.
A fegyverszállítási körhintában nehezen követhető, hogy mit csinálnak a németek, akik alig adnak hatékony fegyvereket Ukrajnának, illetve azt az eljárást követik, hogy amennyiben a NATO-tag lemond keleti szabványú támadó fegyvereiről, felajánlják, hogy azt pótolják német gyártmánnyal. A lengyel sajtóban több méltatlankodó írás szólt arról, hogy Berlin a hatvanas években tervezett, elavult és a hadrendből kivont Leopard harckocsikat akart szállítani a lengyeleknek az ukránoknak átadott tankhadosztály pótlására.
Újraírják a tankönyveket
Az ukrajnai háború miatt szinte bizonyos, hogy a politikai és katonai stratégák most új védelmi-biztonsági elméleteken gondolkoznak. Új forgatókönyvek készülne a lehetséges veszélyeket latolgatva. A háborúban megsemmisült, vagy kudarcot vallott fegyvereket új rendszerekre cserélik, s új lendületet kap a hadiipari fejlesztés. Az ukrajnai háború sok elemében a második világháborút ismétli és a nyolcvan évvel ezelőtt bevetett fegyverek korszerűsített változataival vívják. Ezért jönnek létre ismét tüzérségre és harckocsikra alapul hadseregek. A jelek szerint újra elő kell venniük a stratégáknak a tömeghadseregekről és a kontinentális háborúk megvívásáról szóló tankönyveket.
