Éppenséggel sok idejük nem volt megszokni: a július 10-i időközi választások előtti kampányhetekben húzták fel meglepő gyorsasággal, hogy aztán a voksolás másnapjának reggelén már el is bontsák.
Emlékét már csak a betonalap őrzi a somogyi falutól cirka öt kilométerre, a 68-as főútról egy kátyúszabdalta bekötőúton elérhető, immáron alig 80 lakosú külterületen. A buszforduló közepén harangláb, mellette az egykori kultúrház, amely anno orvosi rendelőnek, vegyesüzletnek és italboltnak is otthont adott, hogy nem mostanában, jól mutatja utóbbin a vörös csillagos ÁFÉSZ-tábla. Az egyetlen utca két oldalán már foghíjasak a házsorok, a hajdan vagy kétszáz fős Lászlómajor lakossága még úgy is folyamatosan fogy, hogy néhány külföldi, főleg német felfedezte magának a csendes településrészt, a helyi fiatalok viszont leginkább a közeli Segesdre vagy Böhönyére, de még inkább a munkával kecsegtető Nagyatádra és Nagykanizsára költöztek. Vagy még messzebb.
– Régen jó volt itt élni, a téeszben mindenkinek akadt munka, a háztáji pedig hozta a pénzt – mondta Mária néni, aki még azt is megmutatta, melyik házban született hetven esztendeje. – Aztán megszűnt a szövetkezet, majd bezárt minden, most már csak a mozgó bolt jön hetente kétszer. Akinek ez nem elég, illetve orvoshoz vagy hivatalos ügyet kell intéznie, annak be kell mennie Segesdre. Vagy Böhönyére.
Busszal előbbi tíz, utóbbi hat perc a kifüggesztett menetrend szerint, ami nem tűnik elviselhetetlennek, csakhogy mindössze három járat akad. Segesdre például naponta egy, reggel negyed hét után, hazatérni pedig csak a fél négyes busszal lehet. Vagy be kell kutyagolni két kilométert a főúttól, ahol a lászlómajori bekötőnél azért még megállnak a járatok. Böhönye felé a már említett fél négyes, illetve fél hatos busszal lehet menni, vissza viszont már csak másnap reggel.
– Itt jellemzően idősek élnek, akik nem tudnak kimenni a főútig, nagyon kellene tehát még néhány járat – folytatta Mária néni. – A Volán viszont arra hivatkozva vette ki például nemrég a déli buszt, hogy kevés az utas. De hát könyörgöm: ha nem lehet normálisan utazni, miért várják, hogy bárki buszozzon?!
Miután az elmúlt három évtizedben nemcsak a tömegközlekedés épült le, hanem nagyjából minden Lászlómajorban, a helyiek kifejezetten örültek, amikor az időközi választások előtt valójában minden előzmény nélkül felszerelték a buszvárót. Amit aztán – ahogyan ezt az Atádhír elsőként meg is írta – alig 12 órával az urnazárás után már el is vittek.
– Jöttek az Attila emberei egy teherautóval, kicsavarozták a betonból, felrakták, aztán már csak a hűlt helye maradt, fél óra volt az egész – mesélte Tóth Ferenc. Állította, a helyi nagyvállalkozó, Talián Attila gyártatta le a saját üzemében a várót, ő is szereltette fel. Afféle kampányelemként, hogy a majoriak az általa támogatott jelöltre, az addigi alpolgármesterre, Takácsné Illés Henriettre szavazzanak. Sokan megtették, mégsem elegen, a voksolást végül a falut 2006-10 között már vezető Bencze Imre nyerte a már említett 107 szavazatnyi különbséggel. Valójában meggyőző, 14 százalékos differenciával. Ugyanezt mesélték többen később Segesden is.
Takácsné amúgy tavaly február, az előző polgármester Péntek László váratlan halála óta ügyvezetőként irányította a szűk 2400 fős, somogyi szinten kifejezetten nagynak számító falut. És bízott benne, hogy ez az időközi választás után is így marad. Függetlenként mérette meg magát, a helyiek szerint azonban a Fidesz is támogatta, vele szemben Bencze Imre valódi függetlenként indult. És nyert. Ami a segesdiek egy része szerint nem tetszett Talián Attilának, ezért bontatta el a buszvárót rapid tempóban. Sőt, állítólag a focipálya melletti, szintén általa épített-adományozott lelátót is át akarta vinni Böhönyére, ám erről sikerült lebeszélni – legalábbis ottjártunkkor még állt a tribün.
Takácsné viszont a vonalat bontja nagy tempóban, amikor megtudta, hogy a rövid életet élt buszváró ügyében keressük: – Ne haragudjon, nem érek rá! – nyomta ki a telefonját. Írásban kerestük Talián Attilát is, arra kértünk választ, igaz-e, amiről a településen beszélnek, miért állíttatta, majd bontatta el a buszvárót, s ki fizette annak költségeit, ám július végén feltett kérdéseinkre azóta sem reagált.
Bencze Imrétől sem kaptunk érdemi felvilágosítást, a régi-új polgármester viszont nem azért nem beszélt, mert nem akart, hanem mert érdemben semmit sem tudott a buszváróról.
– Hivatalosan fogalmunk sincs, ki építette, ki fizette – állította. – Azt sem tudjuk, a falunak került-e bármennyi pénzébe?
Annyit viszont elárult, rendőrségi feljelentést tett az ügyben a nagyatádi kapitányságon, hiszen egy közterületen álló, közcélt szolgáló építményt bontottak el. Illetve, hogy saját erőből megpróbálják majd pótolni, ugyanis valóban szükség lenne rá.
– Minek, ha nincs busz? – mondta erre egy lászlómajori asszony, aki délelőtti tömegközlekedés híján biciklivel indult a böhönyei boltba. – Régen volt busz, de nem volt váró. Aztán nemrég törölték a járatokat, viszont épült egy váró. Most se busz, se váró. Így lett kerek a világ Lászlómajorban.