A jövő nemzedékei talán soha nem fedezhetik fel a középkori lovagok által meghódított görögországi utcákat, az iszlám birodalom által épített városrészeket Spanyolországban, a szlovákiai X. századi sziklavárakat és sok más történelmi emléket Európában - figyelmeztet Angelosz Amditisz, a HYPERION projekt koordinátora. Az árvizek és az emelkedő hőmérséklet már most is károsítják az ősi épületeket. A projekt keretében arra törekednek, hogy elősegítsék a Görögországban, Olaszországban, Spanyolországban és Norvégiában lévő jelentős helyszínek alkalmazkodását az éghajlatváltozás következményeihez. Velence egyike annak a négy városnak, Rodosz (Görögország), Granada (Spanyolország) és Tønsberg (Norvégia) mellett, amelyek a Hyperion projekt által kifejlesztett technológiákkal és eszközökkel kísérleteznek, hogy felmérjék a mikroklimatikus viszonyok és a légköri események hatását a város műemlékeire.
„Ha nem cselekszünk gyorsan, ha nem biztosítjuk a megfelelő erőforrásokat és tudást, és … nem hozunk létre közös szövetséget az éghajlatváltozás problémáinak kezelésére, drágán fizetünk meg érte” – mondja. „Lehet, hogy (teljes mértékben) elveszítünk egy sor nevezetességet Európában és világszerte, előfordulhat, hogy a gyermekeink már csak videón fogják őket látni” – mondja Amiditisz, az athéni székhelyű Kommunikációs és Informatikai Rendszerek Intézetének (ICCS) kutatás-fejlesztési igazgatója.
Mindezt megakadályozandó a HYPERION projekt keretében eszközöket fejlesztenek a kockázatok feltérképezésére, és segítenek a helyi hatóságoknak megtalálni a leginkább költséghatékony módokat a történelmi emlékhelyek sebezhetőségének csökkentésére. A kockázatok feltérképezése magában foglalja az épületek és műemlékek szerkezetének és állapotának felmérését, valamint érzékelők telepítését az éghajlatváltozás és a helyszíneket fenyegető egyéb veszélyek folyamatos hatásainak nyomon követésére. A projekt az európai Kopernikusz műholdak adatait is felhasználja a veszélyeztetett területek feltérképezésére és éghajlati adatok gyűjtésére.
Ami a történelmi emlékhelyeken végzett védelmi munkát különösen bonyolulttá teheti, az az, hogy az egy helyszínen lévő különböző épületeket gyakran különböző korokban építették, és különböző anyagokat használtak fel. Ezért minden épületet egyedileg kell felmérni, és különböző védelmi formákra lehet szükség. Például Velencében a korai időszakban gyakran újrahasználták a helyben talált köveket és más épületrészeket. Ahogy a város egyre gazdagabbá vált, olyan új, jobb minőségű anyagokat kezdett importálni, amelyek ellenállóbbnak bizonyultak a dagályok és árvizek hatásaival szemben. Mind az új, mind az újrafelhasznált anyagoknak alkalmazkodniuk kellett a származási helyüktől eltérő éghajlati viszonyokhoz, különösen a talaj, a víz és a levegő magas sótartalmához, ami szerkezetük szétesését fenyegeti.
A norvégiai Tønsbergben az épületek több évszázadon át épültek, ennek során pedig különböző típusú fákat vagy követ használtak fel. A hőmérséklet emelkedés eltérően befolyásolja az egyes építőanyagokat.
A görög Rodoszt gyakori hőhullámok, földrengések és áradások sújtják. Középkori épületeit azonban a nehéz tehergépjárművek által okozott károkkal szemben is védeni kell. Ez magában foglalhatja az áru helyi lakossághoz való eljuttatásának kevésbé káros módját – mondja Amditisz. A HYPERION projektnek nem része a város ilyen típusú ellenálló képességének tervezése. Ezért a hatóságoknak be kell vonniuk a helyi közösségeket az örökségi helyszínek védelmének megtervezésébe.
A HYPERION projekthez hasonlóan az ARCH projekt is eszközöket fejleszt a hatóságok számára helyi örökség felméréséhez és védelmének előmozdításához. Az ARCH Szlovákia régi fővárosában, Pozsonyban, az olaszországi Camerino faluban, a spanyolországi Valenciában és Németország kikötővárosában, Hamburgban folytat ilyen irányú közös tervezést a hatóságokkal. Néha nehéz kompromisszumot találni az örökségvédelem és a helyi közösség javát szolgáló új fejlesztések lehetővé tétele között. Hamburgban például nemrégiben jelentős kotrási munkálatokat végeztek, hogy a nagyobb cellás konténerszállító hajók is eljuthassanak a kikötőjébe. A kotrási munkálatok és az éghajlatváltozás együtt megváltoztatja a vízszintet a város 19. századi raktárnegyedében, amely világörökségi helyszín. A vízszint változása meggyengítheti a régi raktárak alapozását, ezért folyamatos ellenőrzésükre lesz szükség.
Azonban nemcsak a kiemelkedő örökségi helyszíneket kell megőrizni. Minden veszélyeztetett terület problémát jelent az ott élő közösségek számára. A projekt keretében kockázatértékelési, korai előrejelző rendszerekhez kapcsolódó és védelmi eszközöket fejlesztenek a közösségek számára, ideértve azokat is, melyek kevés finanszírozási és műszaki erőforrással rendelkeznek. Bizonyos esetekben a helyi hatóságok nem követik nyomon az éghajlatváltozás hatásait és más kockázatokat, nincsenek információik a helyi örökség koráról és állapotáról, és hiányzik a védelméhez szükséges politikai akarat. Ennek következtében Európa néhány legveszélyeztetettebb területének közelében élő közösségek nem feltétlenül vannak tudatában a sebezhetőségüknek, ami nagyon megnehezíti a védelmüket. Fontos meggyőzni a vezetőket arról, hogy befektessenek ezen helyszínek megőrzésébe, különösen azért, mert ezeknek köszönhető a turizmus, és munkahelyeket teremtenek; az örökség megsemmisülésével mindkettő elvész.
Most azonban, hogy Európa és más régiók is szembesülnek a Covid19-világjárvány, az ukrajnai háború és a növekvő megélhetési költségek által együttesen okozott válsággal, könnyen előfordulhat, hogy a vezetők a kulturális örökség megőrzését hátrasorolják a prioritási listán – mondja Amditisz.
A cikk eredetileg a Horizon magazinban, az Európai Unió kutatási és innovációs magazinjában jelent meg.
Torre dell'Orologio
Az Óratorony (Torre dell'Orologio) Velence egyik leghíresebb építészeti látványossága, amely a Szent Márk térről a város fő bevásárlóutcájára, a régi Merceriára vezető boltív felett áll. A tornyot a nagy csillagászati órával Mauro Colussi tervezte a XVI. század elején, téglából, kőből és fából építették, és kőanyaggal burkolták. A műemlék a vízpartra néz, ezért ki van téve a napnak, esőnek, magas víznek, szélnek a tenger felől érkező sós nedvességgel együtt. Ráadásul a Szent Márk tér alapzata alacsonyabb, mint a város többi része, így gyakran kerül víz alá. Az eróziós sós víz hatással van az épületek falazatára. Helyzete miatt tökéletes hely arra, hogy speciális érzékelőket helyezzenek el az építőanyagok károsodásáért felelős szennyező anyagok kimutatására.
