Predator-filmet forgatni vakmerő vállalás. John McTiernan 1987-es klasszikusa – magyar címén A ragadozó – minden idők egyik legjobban nézett produkciója volt a nagy VHS-korszaknak, addig pörögtek ezek a kazetták a lejátszókban, míg csak el nem porladtak, hiszen szuper szórakoztató elegye volt a sci-finek, a horrornak és az akciónak. A sikert már akkoriban is szokás volt meglovagolni: Yautja – a ragadozó faja – képviselőinek vadászatai franchise-zá bővültek. Igaz, a folytatások a mai napig szomorú próbálkozások voltak, kezdve a 1990-es folytatással. Legutóbb Shane Black csinált viccet az egész univerzumból a 2018-as új Predatorban, és csak azért nem tette tönkre a franchise-t, mert az már amúgy is tetszhalott állapotba került a két Alien vs. Predator – A Halál a Ragadozó ellen című igénytelen szörnyűségek után. Nem mellékesen a felélesztéssel még megpróbálkozott Antal Nimród is a Ragadozókban, de minden igyekezete ellenére nem szólt nagyot a film.
Ezek után a Predator franchise-tól túl sok jót már nem vártam. Nyilván a Seachlight stúdió sem, mert a nagy bukások után egy fiatal rendező ötletének adtak zöld utat. És milyen jól tették: hiszen a nagy elvárások nélkül minden bizonnyal több szabadságot is adtak az alkotóknak. Dan Trachtenberg rendező már a Cloverfield Lane 10.-zel bizonyította, hogy nagyon megy neki, hogy minimális költségvetésből szuperizgalmas thrillert készítsen, és a Préda a kezében valami csodálatos szórakoztatóipari termék lett.
Az igazi buli az volna, ha nem tudnánk, hogy egy Predator-előzményfilmről van szó, de mivel ezt már a sajtóban réges-rég leleplezték, marad az, amit a vásznon látunk. Ami elképesztően egyszerű, markáns és sallangmentes. Profi feszültségteremtés mintegy másfél órán keresztül, amely nem kopírozza vagy rontja el az első részt, vagy esetleg próbál azon túllépni, sokkal inkább kölcsönveszi az alapokat. De szigorúan csak azokat.
A Préda esetében egészen zseniális húzás, hogy előzménytörténet lett: 1719 szeptemberében játszódik a komancs indiánok földjén, ahol Naru (Amber Midthunder), a fiatal lány szeretné bizonyítani, hogy van olyan jó vadász, mint a bátyja. A cselekmény egy pumavadászattal indul, de aztán egyszer csak leszáll az égből az első Yautja, és elkezd trófeákat gyűjteni. A vadállatok után persze az emberek is sorra kerülnek. A Préda sztorija rém szimpla, Narunak kell szembenéznie az intergalaktikus szörnnyel, miközben elegánsan a film nagyon sok témát érint. A női egyenjogúságot, a faji kérdéseket, a sötét történelmünket (megjelenik az indiánok földjén az európai betolakodó is) is górcső alá veszi – úgy, hogy az egész közben egy maximálisan szórakoztató stúdiótermék. Végig pörög az akció, de Amber Midthunder játéka így is átütő.
Ennek fényében igazán bosszantó, hogy a Disney ezt nem engedte moziba, hanem a streaming gettójába száműzte. Az év egyik legjobb filmje: törekedjünk minél nagyobb vásznon megnézni.
Préda. Rendező: Dan Trachtenberg. Bemutatja a Disney+
