Pár hete írtam ebben a rovatban arról, hogy a kata módosítása miatt felháborodott levelet küldtem az iparkamarának – most tartozom az igazság és a kiegyensúlyozott tájékoztatás eszményének azzal, hogy megírom azt is: a levelem után nemcsak felhívott egy kedves hangú nő az iparkamarától, de néhány napra rá kaptam tőle tájékoztató leveleket is. Ebben arról informáltak, hogy az iparkamara szakember segítségét ajánlotta föl azoknak a vállalkozóknak, akik egyelőre nem tudják, van-e élet a kata után.
Csak a félreértések elkerülése érdekében mondom, hogy az utóbbi tagmondat nem az iparkamarai levelekből származik – a címben is szereplő kifejezést egy iparkamarai tájékoztatásban vélhetően nem írnák le.
Miért is írnák le? Elvégre Parragh László iparkamarai elnök szerint, mint tőle magától tudjuk, a kata kinyírásával apróbb hiányosságoktól eltekintve minden rendben van, és – idézem – „az ő lelkiismere ebben az ügyben tiszta”. Ha Parragh úr ezt komolyan mondta, akkor ebből két következtetés vonható le: Parragh úrnak vagy nincsen lelkiismerete, vagy ha van, azt összetévesztette azzal az örömteli tudatállapottal, ami akkor szokta elárasztani az embert, amikor az okostelefonja pénzátutalást jelez. Az ön ilyen és ilyen számú bankszámlájára ennyi és ennyi összegű átutalás érkezett. Az efféle SMS-ektől az embert valóban elönti a boldogság, s valóban úgy érzi, hogy az élet szép, a kilátások még szebbek. Gondolom, Parragh úr átutalása az általa vezetett iparkamarától szokott érkezni munkabér formájában, s ha szabad megjegyeznem, én azt tartanám méltányosnak, ha Parragh úr lemondana az elnöki tisztségről, és szeptembertől már nem kapná az örömteli átutalását az iparkamarától.
Hogyan is maradhatna tisztségében az iparkamara elnöke, akinek regnálása alatt több százezer egyéni vállalkozó élete és megélhetése vált bizonytalanná egyik pillanatról a másikra?
Hogyan lehetséges, hogy Parragh úr nem adott ki erélyes hangú nyilatkozatot arról, hogy a parlament nem fogadhat el 24 óra leforgása alatt egy olyan jogszabályt, amely közvetlenül több százezer egyéni vállalkozót érint, közvetve pedig – a családtagokat is beleszámítva – legalább másfél-két millió embert?!
Hogyan lehetséges, hogy Parragh úr nem adott ki még erélyesebb hangú nyilatkozatot arról, hogy ha a kormány és a NAV szerint egyes munkaadók és munkavállalók színlelt munkaviszony legalizálására használták a kata adta lehetőségeket, akkor nem fűnyíróelv-alapon kell lekaszálni mindenkit, hanem elegendő csak a csaló cégeket megbírságolni?!
Hogyan lehetséges, hogy Parragh úr nem kért számadatokat a kormány illetékes szerveitől és az adóhatóságtól arra vonatkozóan, hogy vajon mennyi lehet a kata adta lehetőségekkel visszaélő cégek száma?!
Csak néhány kérdést soroltam fel, ami alapján Parragh úr lelkiismeretének nem szabadna tisztának lennie. Csak néhány érvet hoztam fel annak igazolására, hogy neki többé semmi keresnivalója az iparkamara élén. Holott az érvek száma, mint fentebb említettem, eléri a másfél milliót…