Ferge Zsuzsa: Ebben az országban keményebb diktátorokat is kiszolgáltak már, bármekkora is a nyomor, itt nem lesz éhséglázadás

Politikai abszurdumnak tartja Ferge Zsuzsa, hogy idiótának nevezte Orbán Viktor miniszterelnök a szövegeit tőle eltérően értelmezőket. A Széchenyi-díjas szociológus, a szegénység és a kirekesztés kutatója arról is beszélt, hogy a szegénység bármeddig növelhető, most sem számít éhséglázadásra, sokkal inkább beletörődésbe. Szerinte a magyarok többször voltak hajlamosak diktátorokért is rajongani, ami többnyire csak a diktátor eltűnésével ért véget.

– Talán 20 éve már annak, hogy rendszeresen beszélgetünk egymással szegénységről, jövőbeli kilátásokról. Az aktuális helyzet és a jövőkép sosem volt jó, de talán ennyire lehangoló sem, mint most. Hogy látja?

– Hasonlóan. A Fidesz számára a szegénység nem fontos kérdés. A már eddig is szegényes szegénységenyhítő eszközrendszert tovább rontja. Az eddigi általános alapjövedelemhez közelítő ellátást megszüntette. Valószínűleg Európában egyedülálló, hogy az országban – saját becslésem szerint, mert hivatalos adat nincs – mintegy százezerre tehető azon, részben gyermekes családok száma, amelyeknek egyetlen jövedelme az alacsony és nem emelkedő családi pótlék. A gyerekeket szolgáló adókedvezmény összege nő, de ez csak azoknak segít, akiknek van elég levonható jövedelmük.

– Az élelmiszerárak emelkedése miatt néhány hónappal ezelőtt több településen félelem, pánik alakult ki. A kilátás azóta csak rosszabb lett. A kenyér ára 1000 forint lesz, és itt a rezsiváltozás is. Hogyan lehet túlélni azt, ami most jön? Van erre recept?

– Minthogy ilyen jellegű, tömeges lecsúszó szegénységről nincs az emlékezetekben élő tapasztalat, fogalmam sincs a lehetséges következményekről. Az biztos, hogy a rezsiemelés a szegényeket érinti az átlagnál jobban, már csak azért is, mert náluk a többi kiadáshoz képest is magas a rezsiarány. Következmény lehet az árammal spórolás, ami a tévénézőkön túl a gyerekeket is sok módon érinti, de valószínű, hogy ha ez bekövetkezik, télen sokan fognak fázni is. Az eddigiek alapján csak annyi valószínű, hogy – mint az eddigi kemény intézkedések esetében is – a jellemző magatartás a kormányzati cselekvésbe való belenyugvás, vagyis az elfogadás lesz.

– A kormány felfuttatja a fakitermelést, vágásérettség előtt kivághatják az erdőgazdaságok a fákat, a tüzelőfa ára már most is az egekben van. Az iskolák is fatüzelésre térhetnek át. Magyarország nem előre megy, hanem hátra. De mennyire?

– Ez a Fideszt nem érdekli. A fafűtés propagálása vagy a továbbtanulás szűkítése a hátramenés félelmetes jellemzői. Európában a túlnyomó többség szerez valamilyen felsőfokú végzettséget, nálunk ez nem érdem. Vagyis az ország egésze süllyed.

– Van reális esélye egy éhséglázadásnak?

– A szegénység bármeddig növelhető, pláne, ha a többséget érinti, azaz természetesnek tűnik. Ám az éhséglázadásnak nem látom esélyét. Magyarországon 1956 óta nem volt tömeges aktív ellenállás a szegénységet hátrányba hozó intézkedéseknél, a legindokoltabb esetekben sem.

– Fegyverpénzt kaptak a rendőrök, az iskolaőr és a határvadász lehet az új divatszakma. A kormányzati kommunikáció szerint az országot valaki mindig támadja, de ők mindenkit megvédenek. Mire lehet jó ez a háborús hangulat, a militáris kommunikáció?

– Egyrészt arra, hogy rombolja a társadalom egységét. Másrészt pedig, és ez lehet a fontosabb funkciója, hogy indokot, ürügyet teremtsen bármilyen kormányzati intézkedéshez.

– Már most is romokban van a társadalmi egység. Különböző társadalmi csoportok árgus szemekkel figyelik, és lassan utálják egymást. Szembefordították a gyermekteleneket a gyermekesekkel, az egy-két gyerekeseket a nagycsaládosokkal, a dolgozókat a nyugdíjasokkal, a munkanélkülieket a közmunkásokkal, a vallásosakat az ateistákkal, és még sokáig lehetne sorolni. A mester most már nyugodtan hátradőlhet?

– A politika természetesen fél a regnáló kormányzat elleni társadalmi összefogástól. Bár sok félelemre nincs oka, mert az ilyen megmozdulás nálunk fehér holló. Így hirtelen csak 1848 és 1956 jut az eszembe. De azért ezt a távoli lehetőséget is érdemes gyengíteni. A központi újraelosztás többnyire önkényes, nem konszenzussal elfogadott variálgatása jól szolgálja a belső feszültségek erősítését.

– Meddig győzhet a propaganda és az orbáni rajongás? Mikor veheti át a helyét a valóság?

– Megint csak, szerencsére régebbi tapasztalatok alapján azt tudom mondani, hogy a magyarok többször voltak hajlamosak diktátorokért is rajongani. Ez többnyire csak a diktátor eltűnésével ért véget.

– Mit szól Hegedüs Zsuzsa pár nap alatt változó viselkedéséhez? Egy szűk szakma képviselői mindketten. Ismeri őt? Tudja, hogy mit tett? Tett-e bármi említésre méltót a szegényekért, a felzárkózásért?

– Hegedüs Zsuzsát még diákkorából ismerem. Az utóbbi évtizedekben keveset találkoztunk és nem dolgoztunk együtt. Annyit tudok, hogy eközben néhány évtizedet Párizsban töltött, elvben tudományos munkával. Ennek az eredményeit nem ismerem, mert nyomtatásban nem jelent meg írása. Amikor itthon volt, látványosan vett részt önkéntes segítő munkában, például saját kocsiján vitt a családokhoz általa beszerzett ételt meg játékot. A miniszterelnökkel való vitáját is úgy látom, hogy elsősorban Hegedüs fontosságának nyilvánosságát szolgálja. Normális politikai mezőben ezt a vitát nem lehetne ilyen módon lefolytatni.

– A konfliktus a fajgyűlölet, az antiszemitizmus körül mozgott. A miniszterelnök Tusványoson fajok keveredéséről beszélt. Amerikai látogatásán az Egyesült Államokban, Dallasban az Amerikai Konzervatív Unió nyári konferenciáján viszont azt mondta: „Magyarországon zéró tolerancia van érvényben a rasszizmussal és az antiszemitizmussal szemben. Bárki, aki ennek ellenére ezzel vádol minket, az egyszerűen idióta. Ön mit gondol?

– A fajokról szóló miniszterelnöki szövegek zavarosak, ezért adhatnak talajt többféle értelmezésre. Ennél nagyobb bajnak látom, hogy a miniszterelnök a szövegeit tőle eltérően értelmezőket idiótának nevezi. Ez politikai abszurdum.

– Európa magányos csillagállamának is nevezte Magyarországot, és iránymutatást adott, miként lehet felvenni a harcot a kommunista és liberális erőkkel szemben. Dicsőség, ha az amerikai konzervatívok találkozóján kiemelt szerep jut a magyar miniszterelnöknek?

– A konzervatívok egyre elfogadottabbak azok körében, akik a szegregáció hívei és fenntartásának támogatói, illetve a bőrszín szerinti teljes jogegyenlőség elutasítói. Attól is félnek, hogy a polgárjogi törvények által elhozott új korszakban hátrányba kerülnek majd a jóléti állam által az afro-amerikai lakosságnak nyújtott előnyök miatt. A magamfajta semleges liberális számára e konzervatív eszmék és gyakorlatok elfogadhatatlanok, rombolják a társadalmat. Ami a kommunizmust vagy kommunistákat illeti, ma Magyarországon ezek alig létező eszmék vagy hívők, az ellenük való harcnak sem látszik sok értelme. A liberális erőkkel viszont a miniszterelnöknek nem harcolnia, hanem megegyeznie kellene.

– Lát esélyt arra, hogy Orbán Viktor pozíciója gyengül, és mondjuk a Fideszen belül mozgolódás kezdődhet?

– Ebben az országban ennél keményebb diktatúrákat is kiszolgáltak már az uralmon lévő párt hívei. Persze mozgolódások kezdődhetnek. Félek, hogy ezek nem elsősorban a Fidesz sajátos értékeit fogják elítélni, hanem a brüsszeli pénzek megszerzéséhez kapcsolódhatnak. Itt nagyon erős egyéni és csoportérdekek léphetnek színre, amelyek a miniszterelnököt is érinthetik, hátrányosan.