;

Salman Rushdie;

- Jobban van Salman Rushdie, a merényletet megdöbbenés fogadta

Némileg javult Salman Rushdie brit-indiai író állapota két nappal azután, hogy egy férfi késsel támadott rá New York államban, egy irodalmi fesztiválon, és több sebet ejtett rajta. Rushdie-t Pennsylvania államban, az Erie nevű kórházában kezelik. Már nem szorul mesterséges lélegeztetésre, újra tud beszélni.

Az íróra támadó, Hadi Matarként azonosított férfi ellen előre kitervelt gyilkossági kísérlet és testi sértés miatt folyik nyomozás. Egy New York-i bíróságon szombaton ártatlannak vallotta magát. A bűncselekmény indítéka egyelőre nem ismert. A támadó a New Jerseyben található Fairfieldből származik, és egyedül követte el tettét, közölte a rendőrség. A síita vallású támadó családja Libanon déli részéről származik, de maga a 24 éves elkövető nem járt Libanonban – mondta Ali Kassim Tahfa Fairfield polgármestere. Libanon déli része a síita a Hezbollah fellegvára. A radikális félkatonai csoportot több állam terrorszervezetnek tartja. Kérdés, a késes támadásnak köze volt-e a Rushdie elleni fatvához, amelyet Irán a Sátáni versek miatt hirdetett ellene.

Az író elleni késes támadás világszerte felháborodást keltett, egy sor ország és közéleti személyiség ítélte el az akciót. Az amerikai kormány és António Guterres ENSZ-főtitkár is megdöbbenésének adott hangot. Rushdie „olyan alapvető, egyetemes értékeket” képviselt, mint az igazság, a bátorság és a rugalmasság – közölte Joe Biden amerikai elnök. A Harry Potter-szerzője Joanne K. Rowling is megdöbbenésének adott hangot, később őt is megfenyegették a Twitteren.

Az iráni radikális sajtó ezzel szemben hősként ünnepelte az elkövetőt. A Khoraszán című újság ezt írta: „A sátán úton a pokolba”.

Rushdie jelmondata: „a pályán maradni”. A fenyegetettség állandó érzését azzal küzdötte le, hogy mindent kiírt magából, az irodalom segítette a túlélésben. Írt regényeket, futurisztikus történeteket, a hatalom és az ambíció által elpusztított New York-i családokról, történeteket fabrikált mitikus szereplőiről, tündérmesékről. Televízióba, színházba járt, zenei videókban és filmekben vett részt. Rushdie az irodalommal „mentette meg magát”. Teljes életet élt akart élni, sosem kívánt mártírrá válni. Egyedüli célja a regényírás volt, bármi áron. Olyan szerző, aki erős képzeletével, műveltségével és gyilkos humorával ötvözve egyedi stílusban meséli el azt a káoszt, amiben élünk.

1947. június 19-én született Bombayben, egy középosztálybeli muszlim családban, egy olyan negyedben, ahol indiaiak, európai és amerikai emigránsok éltek együtt. A La Règle du Jeu című folyóiratnak 1993-ban adott interjújában megjegyezte: „Aki valamely nagyvárosban nő fel, az rádöbben arra, hogy a kultúra hibrid, keverék, egyszóval, egy tisztátalan forma.” 1961-től az Egyesült Királyságban élt, brit állampolgár lett, 1968-tól írt, ezek voltak a tanulás évei. 1975-ben jelent meg első regénye, a Grímusz nevű scifi, amire sosem volt igazán büszke. Az India függetlenségét leíró Az éjfél gyermekeivel már sokkal nagyobb sikert aratott 1980-ban. Megtalálta sajt hangját, elnyerte a Booker-díjat. A szatirikus Szégyen című munkája Pakisztánt mutatta be, egy háromgyermekes férfi sorsán keresztül. Arról szól, hogyan alakította a múlt a jelent, és hogyan változtatta meg a jelen a múltról alkotott képünket. Ezt a gondolatot folytatta az 198-es Sátáni versekben, amelynek fogadtatása megrengette a szerző életét, mivel néhány szövegrészletet kiragadtak a kontextusból. Khomeini ajatollah fatvát hirdetett ellene, vérdíjat tűzött ki a fejére, regényét nyilvánosan elégették. Rushdie álnéven volt kénytelen élni az Egyesült Királyságban. Legalább 45 embert öltek meg a könyv megjelenése miatti tiltakozások során. 1991-ben a darab japán fordítóját leszúrták, később egy olasz fordító pedig túlélt egy újabb késes támadást. 1993-ban a könyv norvég kiadójára háromszor rálőttek, de túlélte a merényletet.

Rushdie 1995-ben tért vissza a felnőtt irodalomhoz A mór utolsó sóhaja című regényével, amely négy generáción átívelő saga, s a legfőbb kérdése: „Hol éljek? Hol élhetek?”

A 2000-es évek elején Rushdie New Yorkba költözött, már nem bujkált, élvezte a rövid filmszerepet Sharon Maguire Bridget Jones naplója (2001) című filmjében. 2007-ben a brit királynő lovaggá ütötte, ami kivívta Pakisztán és Irán haragját. Az utóbbi években különösen az érdekelte, hogyan lehet számot vetni az egyre „bizonytalanabb és törékenyebb” valósággal, ezt boncolgatta a 2015-ös Két év, nyolc hónap, huszonnyolc éjszaka című mesében, amely mintha az ezeregyéjszaka New York-i adaptációja lenne. Röviddel a vele szembeni merénylet előtt Twitter-fiókján bejelentette, hogy tizenötödik regénye, a Győzelem városa 2023. február elején jelenik meg az Egyesült Államokban.

Próbált normális életet élni, de a múlt végig kísértette. „Még ha képes vagyok is normálisan élni, minden évben van egy pillanat, amikor visszazuhanok az 1989-ben kezdődött rémálomba: minden február 14-én, azon a napon, amikor Khomeini ajatollah a Sátáni versek megjelenése után fatvát hirdetett ellenem, fenyegetéseket kapok azoktól, akik a halálomat szeretnék látni. Azóta ez az én Valentin-napom” – mondta egy ízben.

A könyvkiadók közlése szerint a merénylet óta óriási az érdeklődés Rushdie művei iránt. Ez is megerősíti hitvallását: az irodalom fegyverével mindent le lehet győzni.

Rippl-Rónai József és Maurer Dóra neve erős hívószó. Ha nem volna címük a Vaszary Galéria kiállításainak, akkor is bármikor nyugodtan bemehetünk, csalódni nem fogunk.