Furcsa érzés bezárni egy fesztivált. Legyen az bárhol, egy monstre rendezvény utolsó napja sosem olyan, mint a többi. Vannak, akik már fél lábbal, de lélekben már biztosan otthon vannak, mások épp ellenkezőleg: igyekeznek az utolsó pillanatokat kihasználni és rettegve a másnap ürességétől (nincs már tovább fesztivál…) megnyomják a partit. Minden bizonnyal utóbbiak kedvében akartak járni a szervezők, akik a zárónapra különösen jó zenekarokat pakoltak össze, akik nyilván nem kerültek annyiba, mint Justin Bieber, így több minden belefért. Bár a line up-ot alaposan gyengítette, hogy utolsó pillanatban betegség miatt Sam Fender lemondta a nagyszínpados fellépését.
A headlinerek mezőnyét az Arctic Monkeys zárta. Az alternatív hangzású indie brit formáció szerencsémre a koncert elejére időzítette a kettőezres években írt berobbanó slágereit, így boldog voltam, mert igazából a csapatnak a két markáns rock korongját tartom a legjobbnak, a Whatever People Say I Am, That's What I'm Not-ot és a Favourite Worst Nightmare-t. És miután ezeket hallottam, nem vártam meg, hogy Tranquility Base Hotel + Casino című korong megosztó nótái sorra kerüljenek. De miért, ha már ott vagyok? – jöhet a jogos kérdés.
Egyszerűen azért, mert a bitang jó Clutch nevű amerikai banda lépett fel a Musicdome-ban és ha hard rock, akkor náluk nem volt jobb idén a Szigeten. A Led Zeppelin misztikus eufóriája, a Black Sabbath riffjei a Faith No more temperamentuma és a Primus játékosan okos metál hangzása ötvöződik a muzsikájukban – de még megkockáztatom a country hatást is a dalaikban. Nagyon-nagyon megtalálták a saját hangjukat a sok hatás ellenére. Vagy talán épp ezért. Sosem láttamm őket még élőben – így egy régi vágyam teljesült.
Kissé korosodó fesztiváljunkie-ként manapság inkább a barátságos távolságból szoktam szemlélni a fellépőket, de a harmadik szám után arra lettem figyelmes, hogy az első sorban vagyok és farkasszemet nézek Neil Fallon gitáros-énekessel. Aki egyértelműen a közönségnek játszik, keresi a rajongók pillantásait, üzeneteit. Nem dumál feleslegesen, nem haverkodik, nem jön le pacsizni, a produkciójával hengerel le. Transzcendentális. Ám nem lett volna ez az élmény, ha a szigetelők nem engednek, terelnek előre. „Haver, menj, ha ennyire élvezed.”
A koncert végén kisebb csoportba verődve az első sorosak megbeszéltük, ki honnan érkezett – mindenki máshonnan. Azt hiszem ez a Sziget fesztivál egyik nagy felfedezése: bár alapvetően ez egy buli, a közönsége annyira nemzetközi, hogy kultúrafogyasztóként mindenki felülkerekedik önmagán, és Szitizen lesz. (Nem, nem én alkottam ezt a szörnyű szót…) Kissé szentimentálisan hangzik, de tényleg nincs ma Magyarországon másik olyan rendezvény, mely a kultúra közösségformáló erejét demonstrálni tudja.
Az efféle magvas gondolatok tudatában még megvártam az ír post-punk indie rock bandát, a Fontaines D.C.-t, amely egy egyetemi formáció, mert tagjai a Dublin City Music College hallgatói voltak. Sőt mi több, évfolyamtársak. Ők afféle újoncok, hiszen 2017-ben volt az első turnéjuk, a debütáló album, a Dogrel csak 2019-ben jelent meg. Igaz, innentől fogva nem húzták az időt, már a harmadik korongot is kiadták idén. Koncertjük energikus, nem kicsit politikus szövegeiket Grian Chatten szuggesztívan adta elő. Miután levonultak a színpadról, megnéztem, hogyan pakolnak már a büfések. És csak megjött az üresség.
Ilyen volt a Sziget zárónapja - képgalériaVizes ügyek
Az idei Sziget a rendezvény felett álló, ám az élményt közvetlenül befolyásoló, környezeti hatások miatt is emlékezetes marad. A hónapok óta tartó aszály a megszokottnál nagyobb mennyiségű port eredményezett és a maszkviselés és a rendszeres locsolás mellett az ingyenesen elérhető ivóvíz bizonyult a fő könnyítésnek a körülmények enyhítésére. „A Sziget.hu szolgáltatás térképén lehet látni kék vízcsap jellel az ívóvízlelő helyeket, ott a fesztivál ideje alatt mindig lehetett vízhez jutni. Ezek kvázi kerti csapok, ahol meg lehetett tölteni a kulacsot” – mondta lapunknak Vető Viktória, a rendezvény sajtófőnöke. A térkép alapján öt ilyen csap volt fellelhető. A forgalmasabb napokon sokszor hosszú sorok álltak a mellékhelyiségek előtt, sokszor a férfi szekciókat is a hölgyek töltötték fel, ami különleges hangulatot generált. Ennek kapcsán Vető Viktória kiemelte: mindig nagy hangsúlyt fektetnek a Sziget infrastruktúrájának fejlesztésére, nemzetközi összehasonlításban is élen járnak. „1200 db mobil WC, 600 db angol WC valamint 500 zuhanyzó áll a fesztiválozók rendelkezésére. Jövőre további fejlesztéseket tervezünk.” – húzta alá Vető Viktória.
