2020-ban a lezárások, a kényszerű koncertmentes hónapok után az első hangverseny, aminek a kaposvári kultúrpalotában részese lehettem, a KaposFest egyik hangversenye volt. Azt, hogy felemelő élmény volt, azt a kiváló előadáson túl, annak is tulajdonítottam, hogy öt hónap után végre ismét jelen lehetek egy ilyen eseményen. Most azonban - a veszélyek remélhetőleg végleges elmúltával -, amikor Farkas Gábor a nyitókoncerten - ahol Várdai István csellistával, az egyik művészeti vezetővel együtt Paganini Mózes-fantáziáját adták elő - az első hangokat megszólaltatta a zongorán, ismét éreztem: valami olyannak vagyok és leszek részese, ami jóval több, mint ami alig több, mint egy nap alatt és három hangversenyen általában várható.
A négynapos fesztivál első két napján lehettem ott, utólag úgy tűnik, sokkal hosszabb volt az idő, amit ott töltöttem, ami a hallott művek súlyának és előadási minőségének köszönhető. Három-négy kamarazenei mérföldkő, továbbá az egyik legragyogóbb Mozart zongoraverseny szólalt meg néhány más, kevésbé fajsúlyos darab mellett a rövid idő alatt: játszott tehát Várdai István valamint Baráti Kristóf hegedűs, a fesztivál másik művészeti vezetője. Farkas Gáboron kívül zongorázott még Elisabeth Leonskaja, Fejérvári Zoltán, és hegedült egy virtuóz Hubay Jenőtől származó Carmen-fantáziát Pusker Júlia, aki természetesen szintén kamarázott is. És ott voltak a többiek: Kristóf Réka énekelt, Kirill Troussov és Javier Comesana Barrera szintén hegedült, Liisa Randalu brácsázott, Ivan Karizna csellózott, és felvonult a Liszt Ferenc Kamarazenekar is.
A hangsúly a KaposFesten nem a szólózó sztárokon van, - bár kaptunk ilyen produkciókat is - hanem a kamarazenén: a szonáták, triók, kvintettek előadásban különféle összeállításokban mindenki részt vett közös munkába simuló partnerként. A fiatal - leginkább húszas, harmincas éveikben járó művészek között Elisabeth Leonskaja - jóval túl a hetvenen nagy öregként jelent meg, más világot is képviselt mint ök. A nyitóhangveresenyen Schubert Esz-dúr triójában nem is feltétlenül sikerült Barátivál és Várdaival megtalálnia az összhangot, sajnos az igazi Schubert nem igazán szólalt meg kezei alatt, játéka gyakran erőszakoltnak tűnt, különösen az első tételben. Vasárnap este Mozart ”Jenuehomme” zongoraversenyében már csak saját magát kellett képviselnie, szépen, de nem különösebben érdekesen interpretálta a nagyszabású zeneművet.
A második nap első hangversenyének első száma Schumann a-moll szonátája volt Baráti és Fejérvári kiváló együttműködésében, és örülhettünk este a Liszt Ferenc Kamarazenekar előadásban Jörg Widmann 1973-ban íródott 180 beats per minute című művének, amely modern hangzásával hozott pár percre újdonságot, de a nap igazán izgalmassá a két f-moll zongoraötös miatt vált. Brahms és Frank nagy, romantikus remekművei a hangversenyek csúcspontjait képviselték. Az előadóknak mindkét esetben sikerült megtalálniuk a művekhez illő megközelítést: délelőtt a Brahms-műben Farkas Gábor és a négy vonós Trussov, Pusker, Randalu, Karizna összjátéka a mű hangzásbeli egységét hangsúlyozta, miközben nem maradtak adósak a romantika világának, hol megejtően dallamos, hol izzóan erőteljes világának bemutatásával sem. César Frank kvintettje kicsit más világot képvisel, a zongora szólisztikusabb szerepet játszik: itt Fejérvári Zoltán remekelt, Pusker most első hegedűs volt, a csellószólamot Várdai játszotta. Több nem is kell egy lenyűgöző előadáshoz. Szokták mondani, hogy elrepül az idő, megáll az idő, ha tartalmasan telik, lehet, ilyesmi történt Kaposváron, de a lényeg, hogy mély értelme volt annak az alig több mint 24 órának.
Infó:
KaposFest
augusztus 13-14.
Baráti Kristóf, Pusker Júlia hegedű, Várdai István cselló,
Farkas Gábor, Fejérvári Zoltán, Elisabeth Leonskaja zongora,
Liszt Ferenc Kamarazenekar
Mozart, Schumann, Brahms, Frank és mások művei
Kaposvár, Szivárvány Kultúrpalota
