Az ország legszegényebb falvaiban élők úgy várják a telet, hogy szemernyi tűzifájuk sincs tartalékban

Kiépített gázhálózat híján gondban vannak azok a társadalmi szervezetek is, amelyek ezekben a térségekben tanodákat, iskolákat, óvodákat működtetnek.

Az egyik leghátrányosabb hazai település, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Tiszabő évek óta a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szárnyai alatt éli túl a mindennapokat. A szervezet üzemelteti szinte az összes intézményt, a gyerekháztól kezdve a tanodán, óvodán át az iskoláig. Tasi Krisztina az itteni Jelenlét program vezetője lapunknak azt mondta: hetek óta azon gondolkodnak, hogyan szerzik be a téli tüzelőt, hiszen eddig bármelyik környékbeli tűzifa-kereskedőhöz fordultak, mindenhonnan azt a választ kapták, hogy fa nincs, nem tudni, mikor lesz, s előjegyzésre is sorba kell állni érte. Tiszabőn, ellentétben a szintén „máltais” szomszédos Tiszaburával, nincs bekötve a gáz, így nem maradnak alternatív tüzelési módszerek, fával vagy szénnel kell megrakni a kályhákat. A tavalyi szezonból csak csekély mennyiség maradt, a hideg beállta után is legfeljebb néhány napra elegendő. A településen már annak is örülnek a családok, ha napközben olyan helyen tudják a gyerekeket, ahol van fűtés, otthon ugyanis ez nem mindig megoldott. Jellemzően egyetlen szobát fűtenek, oda zsúfolódik be az egész család. Cserépkályháról leginkább csak álmodnak, inkább afféle kis teatűzhelyeket állítanak be, tetejükön ugyanis meg lehet főzni a krumplilevest.

A leghátrányosabb térségekben az úgynevezett szociális tűzifa jelent némi reménysugarat arra, hogy nem fagynak meg télen az emberek. – Már beadtuk rá a pályázatot – mondta Halmi József a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Győrtelek szocialista polgármestere –, de mint mindig, most sem tudjuk, mennyi fát oszthatunk majd szét. Szavai szerint a kormány ezen a téren is az „oszd meg és uralkodj” elvét követi, a fideszes vezetésű falvakba olykor több jut, máshova meg kevesebb. Az 1700 lelkes falu lakóinak jó része szegény, nincsenek tartalékaik, nem tudnak előre tűzifáról gondoskodni tavasszal, akkor se, ha éppen van fa. Most viszont nincs, emiatt várhatóan a korábbinál is drágábban lehet majd hozzájutni szeptembertől.

– Pusztítás lesz – fogalmazott Halmi József, arra utalva, hogy aki fázik, az nem nézi majd a törvényt, ott vág fát, ahol tud. Ilyen szempontból a kormány rendelete – amelyet azóta már próbáltak finomítani – szinte olaj a tűzre, hiszen az emberek úgy érezhetik, nem kell betartani az eddigi szabályokat, szabad a vásár. Az ő térségünkben ugyan nincsenek nagy erdőségek, de az a néhány erdősáv, ami volt, egyre inkább eltűnik. Vagy a terület tulajdonosa vágja ki, nehogy mások tegyék azt meg helyette, vagy tényleg ellopják. – Ha egy nagycsaládos ember a szemedbe néz, és azt mondja, inkább lopni megy, de nem hagyja, hogy megfagyjanak a gyerekei, arra mit tudsz mondani? – tette fel a költői kérdést a polgármester.

Az ötszáz lelkes borsodi Fájban talán tíz embernek van rendesen fizető munkája, de még ők sem tudják megvenni a családnak télre szükséges összes tűzifát. Tavaly az egész falu kért a hatmilliós szociális fa keretből s a polgármester arról számolt be a Népszavának, hogy már sokan érdeklődnek az idei pályázatról is. Tóth Attiláné szerint az legalább jó hír, hogy az ÉSZAKERDŐ Zrt. addig nem értékesít másoknak tűzifát, amíg a megszokott önkormányzati kör igényeit nem elégítette ki. A faluban csak az iskola tudna gázzal fűteni, de a vegyes tüzelésű kazán lehetővé teszi, hogy ott is átálljanak a fára.

A 2600 lelket számláló Fejér megyei Sárkeresztúr tavaly több mint 9 millió forintot kapott a szociális tűzifa program keretében. A községben 700 lakóingatlan van, ebből általában 300-ból igényelnek fát, a lakosság felének tudnak segíteni. Csutiné Turi Ibolya polgármester kiemelte, hogy amióta a kormány lehetőséget biztosít erre, ők minden évben pályáztak, de most még nem adták be az igényüket, mert túl sok a bizonytalanság az önkormányzati lehetőségek és az energiaárak körül is. Egyrészt nem könnyű a fa beszerzése, mert a térségükben működő VADEX Mezőföldi Erdő- és Vadgazdálkodási Zrt. korábban nem mindig tudta biztosítani az igényelt mennyiséget, másrészt nem tudni, mennyibe kerül a fa elszállítása és széthordása. A tavalyi nagyjából 500 köbméter fát több mint kétmillió forintért vitte ki a fuvarozó cég, de idén nem tudni, mennyibe kerülne a szállítás, miközben az önkormányzatok kasszája üres – indokolta a tanakodást a polgármester. Elmondása szerint a bizonytalanságot növeli, hogy a megemelkedett energiaárak mellett valószínűleg nő a fűtési segítséget igénylők köre is, pedig a település külön programot is működtet a házak szigetelésére, a nyílászárók cseréjére.

A szabolcsi Nyírpilis lakóházainak felújítására kevesebb lehetőség volt az utóbbi években, napelem is csak az iskola tetején van. Ugyanakkor a közintézmények felújításakor szinte mindenhol áttértek a gázfűtésre, s most kétségbe vannak esve, mert ha a „csillagos egyet veri majd a gáz- és villanyszámla”, lehetetlen lesz fenntartani ezeket az intézményeket. Az 1048 fős község június végén, időközi választáson megszavazott új polgármestere, Buzás Jánosné arról tájékoztatta lapunkat, hogy már beküldték a Belügyminisztériumba a pályázatot az idei szociális tűzifára, kevéssel 700 köbméter alatti mennyiséget igényeltek. Tavaly 600 köbmétert kaptak 12 millió forint értékben. Most nem tudni, ennyi pénzből milyen mennyiséget lehet beszerezni, annyit emelkedett a fa ára is, már 40-45 ezer forintba kerül köbmétere – fogalmazta meg félelmeiket a település vezetője.

Nem bajlódnak a fával

Pár éve a Csongrád-Csanád megyei Nagymágocs már nem tűzifára, hanem szénre pályázik. Szebellédi Endre polgármester lapunknak azt mondta a területen illetékes erdészet többször kérte, ha lehet, ne fát igényeljenek. Ez egyezett az ő elképzeléseikkel, a faosztásból ugyanis – mint mondta – mindig probléma volt. Az önkormányzat erdei köbméteres rönkfát vásárolt, azt lerakták az igénylő családnál, akik sok esetben kevesellték a kapott mennyiséget. A szénnel nincs ilyen gond: egy zsákban 25 kilogramm van, családonként tavaly több mázsát tudtak adni. Nagymágocs önkormányzata hozzávetőleg 400 ezer forint önerőt szán a célra idén.

A közeli Derekegyházon 1,8 milliós támogatásra számítanak, ehhez 200 ezer forint önrészt tesznek hozzá, csaknem 100 családnak segítenek évente. Szabó István polgármester emlékei szerint ők voltak a környéken az elsők, aki fa helyett szénre kezdtek pályázni, azóta többen követték a példájukat. Szabó is azt mondta, olyan problémákba ütközött a fa szétosztása, hogy megelégelték. Arra nem volt az önkormányzatnak kapacitása, hogy kezelhető méretűre hasogassa az adományfát, ezt is kifogásolták a lakosok, de a minőséget, a víztartalmat, a mennyiséget úgyszintén. Az 1500 lelkes községben családonként 5-6 mázsa szenet tudnak adni. Mindezek miatt tehát az, hogy lesz-e tűzifa, vagy sem, Derekegyházat nem érinti, de a polgármester szerint ez még nem garancia arra, hogy a szénellátás rendben lesz. Drágul ugyanis ez a faja fűtőanyag is, a kereslet szintén növekszik majd iránta, de mindezek figyelembe vételével sem térnek vissza a fára. – A gáz olyan kényelmessé tette az embereket, hogy sok falubelinek újra meg kellett tanulni begyújtani – fogalmazott.

Szerencsés helyzetben van a Bács-Kiskun megyei Szank, 1964-ben ugyanis kitört a falu mellett a gáz, szinte mindenki csatlakozott a hálózatra, ezért eddig egyszer sem pályáztak tűzifára – mondta lapunknak Varga Ferencné polgármester. Ezt idén átgondolják, hiszen a szociális és a gazdasági környezet sokat változott. Varga Ferencné úgy vélte, a 2300 fős közösségben egy-két tucat családnak jöhet jól az ajándék tüzelő, és mivel az önkormányzat támogatási lehetőségei egyre szűkösebbek, utánanéznek a pályázati feltételeknek.