„Azt kívánom, hogy az Úristen kíméljen meg bennünket a háborútól, és őrizze katonáinkat és családjainkat békében. Ne kelljen honvédő küzdelmet vívniuk. Ne engedje őket hódító háborúkba, és ne váljunk nagyhatalmak küzdőterévé. Mi, az ország vezetői megtesszük mindazt, ami lehetséges, azért, hogy magyar földön ne folyjon vér” - jelentette ki a köztársasági elnök Székesfehérváron tartott ünnepi beszédében.
Novák Katalin feltette a kérdést, kell-e, lehet-e ünnepelni akkor, amikor a szomszédban fegyverek ropognak, amikor a háború súlyos gazdasági következményeivel is szembe kell néznünk, vagy egyfolytában emelkednek az árak. Majd később megadta a választ, hogy igen, „sőt éppen most van igazán szükségünk arra, hogy közös életünkre olyan távlatból tekintsünk, mely segít megérteni múltunkat, valósághűen látni jelenünket, és bölcs döntésekkel segíteni jövőnket.” A kereszténység és a nyugat mellett döntött Géza fejedelem nyomdokain államalapító királyunk, és ugyanezt az elköteleződést erősítettük meg, akkor, amikor az Európai Unióhoz csatlakoztunk - vélekedett. A politikus szerint, ma sem az a kérdés, hogy hova tartozunk, hanem az, hogy húsz év múlva, pláne ezer év múlva létezik-e még a magyarok természetes otthona a keresztény Európa. Megjegyezte, ma, amikor kontinensünk nagyhatalmak küzdőterévé válhat, egymásnak kell vetnünk a vállunkat, közös európai döntéseket kell hozni, amelyek a közös jót szolgálják.
„Együttműködésünk és megértésünk előfeltétele, hogy ne zsaroljanak bennünket. Se a minket megillető pénzzel, se a magyarok által elutasított ideológiákkal. Magyarország növelni akarja Európa erejét, fel akarja erősíteni Európa hangját. Így van esélyünk megvédeni az európai embereket, és megőrizni mindazt a történelmünkből és kultúránkból, ami Európát naggyá tette”.
Novák Katalin szerint nehéz időket élünk, és még kijózanítóbb idők jönnek. Közös erőfeszítés kell, hogy „húsz év múlva, sőt ezer év múlva is magyarul szólhasson István napon nemzeti imádságunk, és legyen, aki énekelje”. Meglátása szerint a keresztény állam összeköt bennünket, ami „nem egyszerűen hitbeli kérdés, hiszen bármit gondoljunk is a hitről, ha felcsendül, hogy Isten áldd meg a magyart, akkor a magyar ember ünneplőbe öltözteti a lelkét. Ez a fohász, ez az ének túlmutat párthovatartozáson, hitelveken, világlátáson. A himnuszunk mindannyiunkat meghív a közös ünneplésre”.
A nemzetünk ünnepén azt kívánom Önöknek, magunknak, hogy mindig legyen kenyér az asztalon, és legyenek olyanok, akikkel öröm az asztal köré ülni. Amíg képesek vagyunk figyelemmel fordulni szüleink, nagyszüleink felé, és amíg gyerekeink, unokáink fontosnak érzik, hogy nekünk meséljenek, addig lesz kinek kenyeret sütnünk. (...) Isten éltesse Magyarországot!” - zárta mondandóját az államfő.
