Bach A fúga művészetének néhány darabjával kezdődött a műsor, a négyszólamú remekműveket a Keller Quartet (Keller András, Környei Zsófia, Homoki Gábor, Fenyő László) adta elő az ódon könyvek több méter magas polcai között. Ezeknek a fúgáknak az előadásakor a legnagyobb kihívás, ami jelentkezik, hogy egyrészt be kell mutatni azt a logikailag hihetetkenül bonyolult felépítésű szerkezetet, amely gyakorlatilag olyan misztikus mázzal vonja be a az egész sorozatot, hogy azt az ájulásig illik tisztelni; másrészt, ha a mű egészében vagy részleteiben hangzó formában megszólal, élő zenedarabként kell felhangoznia.
Bach volt olyan rafinált, hogy olyan művet írt, ami egyrészt nagyítóval vizsgálható a könyvtárban, másrészt, ha a koncertrepertoár részeként, megfelelően kimunkálva kapjuk, akkor annak élvezhető eleme. Az egyik fúga tényleg úgy hangzik, mintha csupán elvont, időtlen zenedarab lenne, a másik akár valamilyen tánctételként értelmezhető, a harmadikban pedig ott bujkál a kor egyik jellegzetes műformája, de annak legalábbis ritmusképlete: a francia nyitányé. Kellerék előadásának értékét az adta, hogy megtalálták az egyensúlyt: tudtunk figyelni a szerkezetre, bár nem hallottunk száraz tézisbizonyítást, miközben a tisztán zenei formák is pregnánsan megszólaltak.
Véletlen nyilván, hogy Lera Auerbach nevében is rokonítható Bachhal, a zeneszerző Cseljabinszkban született, de négy éves kora óta New York-ban él, a zene mellett képzőművészként, íróként is tevékeny. 4. hegedű-zongoraszonátája a Töredezett álmok alcímet viseli, ennek megfelelően tizennyolc egymást szünet nélkül követő rövid részletből áll. A zongoránál a szerző ült, Keller András hegedült. Sokféle uatalás jelent meg a gazdag zenei világot felvonultató szonátában: egy-egy részletben még Bach szólóhegedű-tételeire utaló motívumok is feltűntek, de megjelent a tiszta avantgard, vagy a kávéházi zenélés hangulata is. Prelúdium, tragikus, szabad monológ, nosztalgikus, gyászos, stb.,: így jellemezte a kis tételeket a szerző, aki Kellerrel együtt autentikusan és elmélyült gondossággal adta elő a valójában súlyos, nehéz technikai és gondolati elemekkel terhes művet.
Rövidebb és könnyebben befogadható volt az Eterniday (szójáték az örökkévalóság és a nap angol szavak összetételéből) zenekari darab, amelyben főszerepet játszott egy nagydob és egy cseleszta. Alcíme ennek is van, Hommage á W. Mozart, bár a zene nem utal közvetlenül a nagy elődre - noha a cseleszta, amely Papageno csengettyűjének kölcsönzi a hangját, hangsúlyosan jelen van benne. A szerző azt jelezte, hogy Mozart is ott van a zenetörténet megkerülhetetlen alakjai között, akik hatnak rá az alkotás folyamán.
Bach 3. D-dúr zenekari szvitje nagyon ismert darab, egyes tételei - főleg az Air - gyakorlatilag slágernek mondhatók. Modernhangszeres zenekara élén Keller András régizenélés-tudatos Bachot vezényelt, a friss tempók, a táncok karakterének megfelelően kijátszott ritmusképletek, a dallamok, a szólamok belső szerkezetének megmutatása; azokat a megszólalási jellegzetességeket mutatták, amelyek nem is olyan régen még csak a “régizenélés” sajátjai voltak. Valójában akkor is lehet és kell ezekkel élni, ha maiak a hangszerek, erre volt kitűnő példa a Concerto Budapest zenészeinek előadása.
Arcus Temporum XVIII. J.S. Bach, Lera Auerbach művei. Lera Auerbach zongora, Keller András hegedű. Keller Quartet, Concerto Budapest, vezényelt: Keller András. 2022. augusztus 26., Pannonhalmi Főapátság, Főkönyvtár