Németország;energiaválság;

Más világ

A mostani megélhetési válság komoly szakítópróbát jelent Olaf Scholz kabinetje számára. Három különböző ideológiájú párt elképzeléseit kell összehangolni. Hamarosan bejelentik a harmadik segélycsomagot, de mást elképzeléseik vannak a szociáldemokratáknak, más a zöldeknek és megint más a liberális FDP-nek arról, hogyan lehetne könnyíteni a kevesebb jövedelemmel rendelkezők helyzetén.

Előbb-utóbb biztosan közös nevezőre jutnak, hiszen azt azért a kabinet minden szereplője tudja: most koalícós válságot kirobbantani öngyilkosság lenne. De hogy továbbra sem lesz gördülékeny az együttműködés közöttük, ez is biztos. Olaf Scholz kancellárra már a válság előtt ráragadt a határozotlanság bélyege, egyre népszerűtlenebb. A zöldpárti Robert Habeck gazdasági miniszter ezzel szemben rendkívül népszerű, honfitársai őt tartanák legalkalmasabbnak a kancellári tisztsége. A zöldek egykori társelnökét igazi kommunikációs zseninek tartják, pedig stratégiája igen egyszerű: őszintén felvázolja az embereknek, mire kell számítaniuk az elkövetkezendő időszakban, megkéri őket, készüljenek fel a kemény télre, és arra, hogy a lakásokban hűvösebb lesz, miközben az eddigieknél jóval többet kell fizetniük a gázért.

Itthon némely kormányközeli médiumok úgy írnak Németországról, mintha igazi apokalpszis várna Berlinre, egyesek már üres polcokat jövendölnek az üzletekben. Kétségtelen tény, ugyanúgy, mint mindenhol, a megélhetési költségek itt is jelentősen emelkednek az energiaválság, az aszály és egyéb krízisek miatt. De azok, akik oly szívesen példálóznak azzal, milyen válságba került Németország, bezzeg nekünk milyen jó az úgynevezett átlagfogyasztásra megmaradt rezsicsökkentés miatt, olyan könnyen siklanak át azon a tényen, hogy Németországban 4100 euró, azaz 1,7 millió forint a havi átlagfizetés, az átlagnyugdíj pedig mintegy 1100 euró, azaz 453 ezer forint. Ennyiből azért könnyebb átvészelni a krízist.