Meglepően sokan jöttek el A mindenség angyalai könyvbemutatójára, melyet a frissen alapított Ø Kiadó (ejtése: ő, dánul szigetet jelent) és az ugyancsak fiatal Észak Folyóirat szervezésében tartottak vasárnap este. Könyvbemutatók gyakori látogatójaként elmondható: nagyjából kétszer annyi érdeklődő jött el a Három Holló színháztermébe, mint ahányan egy hasonló adottságokkal rendelkező eseményre szoktak. Valójában maga a kötet, az izlandi irodalom többször díjazott szerzőjének, Einar Már Guðmundssonnak regénye sem kecsegtet sok nyárvégi vidámsággal, inkább fekete humorral.
INFÓ
Einar Már Guðmundsson: A mindenség angyalai,
fordította: Egyed Veronika,
Ø Kiadó 2022.
A mindenség angyalai ugyanis a szerző bátyjának, Pállnak félig fikciós, költői élettörténete, akinél huszonéves korában skizofréniát diagnosztizálnak. Páll hamarosan a szigetország elsőszámú elmegyógyintézetében, a Kleppurben találja magát, a pszichés betegek zárt világában, így éli tovább a valóság és képzelet mezsgyéjén mozgó életét. Guðmundsson könyve Izlandon kötelező olvasmány, világszerte több mint harminc nyelvre fordították le, idén készült el a magyar nyelvű kiadás, Egyed Veronika munkája (a magyar olvasók az ő tolmácsolásában ismerhetik Jón Kalman Stefánsson műveit). Mindent egybevetve jó volt látni a nagyszámú érdeklődőt, lehet, hogy a program ingyenessége és a regényből készült izlandi film vetítése miatt voltunk ennyien, de a lényeg: nem ért minket csalódás.
A könyvbemutatón nem jelent meg a szerző, a moderátor Veress Dávid (egyben az Észak Folyóirat főszerkesztője) elmondta: el akarták hívni Guðmundssont, de túl későn szóltak, jövőre viszont szívesen jön a Margó Fesztiválra. Megengedő nevetés követi az információt, és annál érdeklődőbb tekintetek fogadják a színpadra lépő meghívott vendégeket, Babarczy Eszter eszme- és művészettörténész írót és Lászlófi Viola történészt, a magyar pszichiátriatörténet kutatóját, hiszen még a fordító Egyed Veronika sincs jelen, mivel Reykjavíkban él. A moderátor tisztázza: szerző hiányában magáról a regényben felvetett témáról, a pszichiátriai betegek társadalmi kirekesztettségéről és a pszichiátria helyzetéről fog szólni a könyvbemutató.
Babarczy Eszter több szempontból is érintett, egyrészt évekkel ezelőtt vállalta fel saját pszichés betegségét, a bipoláris depressziót, továbbá 22 éve ő alapította a Búra Alapítványt, mely az első olyan hazai internetes fórum volt, ahol a betegséggel küzdők anonim módon megoszthatták egymással problémáikat, az alapítvány a nap huszonnégy órájában nyújt lelkisegélyszolgálatot. Babarczy Eszter így fogalmazott – Csak sorstársként tudok nyilatkozni, de a skizofrénia egy olyan kórkép, ami a valósággal való kapcsolat megszakadásával vagy az abban való elbizonytalanodással jár. Sok fajtája van, de mindegyik lényege, hogy az, amit egy egészséges psziché hétköznapi valóságnak él meg, azt a skizofrén akár hallucinációk, akár hanghallás és más tévképzetek által elveszíti. – Guðmundsson regénye ebből a szempontból is izgalmas olvasmány, főhősének szemén keresztül látjuk a világot, amelyben a megszokottól eltérő hangok, képek vállnak fontossá. A skizofréniát az egyik legsúlyosabb betegségnek tekintik a szakemberek, bár gyógyszerekkel kezelhető, ez viszont újabb problémákkal jár. – A regényben is megjelennek azok a mellékhatások, melyek a kezelt betegeket zavarják, hiszen azt érzékelik, hogy ezek a szerek elbutítják, elaltatják és meghizlalják őket. Ma is igen brutális gyógyszereket alkalmaz az orvoslás, de a könyvben ábrázolt korban, a 70-es években ezek még durvábbak lehettek – mondta el Babarczy Eszter. A pszichiátriai kezelések fejlődése kapcsán a téma szakértője, Lászlófi Viola elmondta – A gyógyfüvektől és elzárástól a nem túl humánus kezeléseken át eljutott a pszichiátria a gyógyszerekig, de ami ennél is fontosabb, az annak a megteremtése, hogy a betegek dolgozhassanak vagy, hogy a családjukkal élhessenek, hogy ne kerüljenek zárt intézménybe. A regényben megjelenő Kleppur azért is érdekes számomra, mert én a Kádár-kor elmegyógyintézeteivel foglalkoztam és egészen hosszútávú hasonlóságot véltem felfedezni az izlandi intézmény és a hazaiak közt, Izlandon is nagyon későn kezdődött az intézményesülés, és mindkét országban korán kezdték el alkalmazni a munkaterápiát. Izgalmas lehet „összeolvasni” A mindenség angyalait Benedek István Aranyketrecével. – A társadalmi kirekesztettség kapcsán sincs nagy különbség a két ország közt, Babarczy Eszter elmondja – A nagy intézménybezárások, melynek Lipótmező is áldozatául esett, nem hoztak megoldást sem hazánkban, sem a világban. Amíg ilyen tempóban él a társadalom, amíg nem tudunk figyelmet fordítani azokra, akik a mi szempontunkból nézve furcsák, addig ezek a betegek örök kívülállók lesznek. Nem lehet mindenkit otthonba küldeni, nincsenek meg az erőforrások a társadalmunkban. Amíg kínos elmenni pszichológushoz, amíg ennyire súlyos stigma fűződik minden elmebetegséghez, addig nem lesz megoldás. A Búra Alapítvány kapcsán vannak jó tapasztalataim, úgyhogy talán lesz egy forradalom a fejekben.
