Magyarország vesztett egy gerincsebészt, Somogytúr nyert egy mecénást

Magyarország ez év elején vesztett egy gerincsebészt és Somogytúr nyert egy mecénást. Ekkor vonult ki Varga Péter Pál a gyógyításból, maga mögött hagyva az általa alapított Gerincgyógyászati Központot, s szinte mindazt, ami az addigi élete volt. Azóta levendulát termeszt, tyúkokat tart, múzeumot gründol.

Készült a visszavonulásra: még aktív intézményvezetőként vásárolt meg Somogyban, Viszen egy kúriát. Mostanra felújították a főépületet, amelyben szükség esetén egyidejűleg akár mind a hat gyermeke és azok családja is együtt lehet. Kész már a pálya is, amelyen hódolhat örök szenvedélyének a tenisznek.

- Várjuk a cserepeket – mutat egy épp felújítás alatt lévő távolabbi épületre. – Abban tornatermet, amolyan kisebb „dühöngőt” épít az unokáknak. A kúria hatalmas udvarán kicsit hátrébb istállók, míves bokszokkal.

– Lovakat azért nem fogok vásárolni – kapja el a tekintetem. A tetőt rendbe kellett hozni, de a többi részét meghagyom: úgy ahogyan van, mert annyira szép, hogy nincs szívem hozzányúlni.

A bokszok padlójára hintet szalmán most csirkék, tyúkok élnek. A nagy gazdasági udvarban azonban csak akkor kóricálhatnak, ha valaki dolgozik a közelükben. Különben a sasok vacsorájaként végezhetnék.

A somogyi birtok kéthektáros része a levenduláé. Néhány éve fogott a termesztésébe.

„Még 2010-ben Rióban, a Brazil Gerincsebészeti Társaság éves konferenciájának vendégeként figyeltem fel arra, hogy az ott kiállítók fele gyógynövény-kivonatokkal érkezett. Vendéglátóim elmagyarázták, hogy gyakran alkalmaznak természetes hatóanyagokat, köztük illóolajokat fájdalomcsillapításra, izomgörcsök oldására, ízületi gyulladások csillapítására a gyógyszerek helyett. Hazaérve elkezdtem utánanézni: Magyarországon milyen az esszenciális gyógyolajok piaca. Döbbentem tapasztaltam, hogy dokumentált összetételű, minőségű bioolajokat nem tudok vásárolni hazai forrásból. Amik mégis elérhetők itthon és vannak megfelelő tanúsítványaik is, mind külföldről származnak és még drágák is. Ekkor döntöttem el, hogy a nemzetközi biostandardoknak is megfelelő levendulaolajat fogok előállítani.” Mindezt már a hatalmas levendulása szélén idézi vissza Varga Péter Pál.

A mezőt 2018-ban telepítette. Az első aratásból nyert 4,5 tonna levendulát még teherautóra rakva és Pannonhalmára vitte feldolgozni. Ebben a munkában maga is részt vett: „Egy hétig Pannonhalmán majd egy másik hetet Tihanyban voltam, hogy kitanuljam a levendulaolaj készítésének titkait. Utána leültem azzal az mérnök asszonnyal, Rugyai Mónikával, aki a tihanyi és a pannonhalmi lepárlót is tervezte, hogy 'álmodna-e' egyet nekem ide, Viszre is. Ő elkészítette a terveket, mi meg megépítettük a miskolci Hagyó Kft.-vel. Az országban valószínűleg nekem van az egyik legmodernebb lepárlóm. Egyetlen laptoppal és egy szoftverrel valamennyi munkafázist irányíthatom: így a gőznyomást, a gőzhőmérsékletet, az áramlási sebességet. 2018 óta minden egyes betakarítás után készült olajból, levendulavízből analízisre küldünk mintát, elemezzük a hatóanyag-tartalmát, tisztaságát. Mérjük a mikrobiológiai jellemzőiket is: van-e bennük kórokozó. Kutatási anyagot gyűjtök, a Kertészeti Egyetem Gyógynövény Termesztési Tanszékével dolgozzuk fel az adatokat, és már az első két év tapasztalataiból kiderült, hogy milyen faktorok befolyásolják a hektáronként kinyerhető olaj mennyiségét minőségét. Minden lepárlás után 30 milliliter azonnal megy a Corvinus Fitolaborjába is, ahol 21 kémiai összetevőt vizsgálnak: miből mennyi van és hogy van-e annyi hatóanyag végtermékben, aminek érdemi hatása lehet.”

- Van ennek gyakorlati haszna is?

- Hogyne – vágja rá szinte azonnal. – A gőzáramlás ciklusa befolyásolja a hatóanyag minőségi, mennyiségi paramétereit, a káros anyag tartalmat. Nem mindegy, hogy 60 vagy 90 percig pároljuk a levendulát.

100 kiló levendulából 1,16 liter olaj nyerhető. – Tavaly már hét tonnát takarítottunk be, ebből közel 20 millió forint volt a bevétel, mondhatni a „levendula-üzletágam” mostanra önfenntartó. S nem utolsósorban erre az olajra épül Melinda lányunk kezében egy új kozmetikai márka, a CRÈEM. Ott – mutat a birtok falu közeli részére – épül saját kozmetológiai laboratóriuma, ahol két kozmetológiai szakember is segíti, hogy a hatóanyagok minél jobban hasznosulhassanak a termékekben.

Visszaúton a kúria felé Varga Péter Pál, hol egy gyomot tép ki, hol kapát ragad. Majd arról kezd el beszélni, hogy tőle nem idegen az aratás sem. A levendula betakarításakor minden évben néhány kilót is lead. Most a napszámosok hajlonganak a levendulabokrok fölött, gyomlálnak.

- Javítja a gerincüket is?

- Nem, mert itt nem az orvosuk, hanem a munkaadójuk vagyok. De elintézem, hogy hozzájussanak a szakértelemhez, illetve a szükséges kezeléshez, ha baj van…

– Tényleg végleg odahagyta a több évtizedes orvosi praxisát? Nem lesz több innovációja a gerincbetegek gyógyítására, koncepciója az ellátórendszer javítására?

- Gyakorlatilag vége. Amíg lehetett szóltam, de már nincs fórum, ahová még beléphetnék. Kibic vagyok, a pályán kívülről meg nem fogok bekiabálni. Egyelőre figyelem a magánpiac fejlődését. Ez is elég szórakoztató.

„Már otthonosan mozgok a környéken, megismertem a környékbeli gazdákat. Magam járok bevásárolni megye-szerte, tudom, hol árulnak házi készítésű sajtot, tepertőt, hol kaphatok friss balatoni halat. Közben néhány éve véletlenül találtam rá néhány faluval odébb, Somogytúron Kunffy Lajos festőművész egykori házára. A tető be volt szakadva, a kúria és a mellé épített műterme is elég elhanyagolt, romos állapotban volt, amikor először megláttam. A területet 25 évre bérbe vettem.

- A festészet mindig foglalkoztatott, s egyre inkább bekapcsolódtam az épület helyreállításába – avat be múzeummecénási karrierje kezdeteibe.

Bár volt egy renoválás 2006-ban, de azért maradt munka bőven. Az elmúlt egy évben megújultak az épületek és modern múzeum technológiával újraszervezték a gyűjtemény kiállítását is. Kunffy egykori kúriája körüli parkban is, a mester képei alapján rekonstruálták a korabeli utakat, újratelepítették a növényeket.

„Ez a falu tele van Kunffy zsellérjeinek leszármazottaival. Az itt élők nagyapja, anyja, nagynénje művelte a birtokát. A múzeum vezetőjének, Németh Anikónak a nagyapja gyermekkorában több Kunffy festményre is felkerült, mint sok más falubeli felmenői. Anikó népművelő-könyvtárszakos diploma munkája is a faluban még élő Kunffy zsellérek felkutatása volt, akik aztán meséltek neki.”

Varga Péter Pál projektje már rég nem csak a festő és művei méltó bemutatásáról szól. A múzeum épületeibe és a parkjába pezsgő kulturális életet is tervez. Koncerteket és előadóesteket tartanak ismert művészek mellett, a környék zeneiskoláinak kórusai, fiatal zeneművészei mutatkozhatnak be itt időről-időre.

- Most nagyon rá vagyok állva a faluszociológiára – mondja nevetve Varga Péter Pál. – Éppen szociológust keresek, aki segít megmérni, hogy milyen és hányféle hatása lehet az itt élők közösségére a kulturális projektünknek…

Másfél évtizede az akkori Népszabadság írt portrét az akkor épp sztársebésznek számító Varga Péter Pálról. Abban így jellemezték: „Az orvosok közül sokan örök álmodozónak tartják, akinek fantáziája összemosódik a valósággal. Állandóan "éppen" készül valamire: az egyik nap magánrendelő-komplexumot tervez, másnapra támad egy ötlete, amellyel a reménytelen helyzetűeknek adja vissza a mozgás lehetőségét... Környezete számára a leginkább zavarba ejtő mégis az lehet, hogy álmainak egy része előbb-utóbb valahogy összeáll, működik. Itt Magyarországon is.”