Hosszú és álmatlan éjszakájuk volt a bagdadiaknak - fegyverropogás és robbanások zaja; egy küszöbön álló polgárháborútól való félelem tartotta ébren őket. Irak mindeddig legbiztonságosabbnak tartott övezete, a főváros szigorúan őrzött zöld zónája csatatérré változott: hétfő estétől egészen kedd délelőttig a rivális síita erőkhöz kötődő milíciák fegyverváltásától, illetve rakétatámadásoktól visszhangzott a kormányzati- és diplomáciai negyed. A harcok az ország déli részére is átterjedtek, a szembenálló félkatonai csoportok Bászrában és más városokban is felgyújtották egymás irodáit. Az összecsapásokban és az azokat megelőző zavargásokban 30 ember vesztette életét és további 800 sebesült meg.
Az iraki államhatalom, ahogyan az utóbbi években számos alkalommal, megint gyengének mutatkozott,hiába hirdettek meg már hétfő délutántól kijárási tilalmat Bagdadban, estétől pedig országosan, a biztonsági erők tehetetlennek bizonyultak az elburjánzó erőszakkal szemben. Musztafa al-Kádimi ügyvezető miniszterelnök is mindössze arra volt képes, hogy mérsékelje a vérontást, amikor megtiltotta a hadseregnek, hogy éles lőszert használjanak a tüntetők ellen.
Végül azonban a befolyásos síita hitszónok, Muktada asz-Szadr, aki hétfői bejelentésével a szakadék szélére sodorta Irakot, visszarántotta onnan a közel-keleti országot. A populista vezető elítélte a vérontást, és hazaküldte a zöld zónából híveit, akik szinte azonnal eleget tettek kérésének. A biztonsági erők erre reagálva feloldották a határozatlan időre szóló kijárási tilalmat.
Nyilatkozatával Szadr egy csapásra lezárta az alig egy napon át tartó, polgárháborúval fenyegető krízist, egyúttal ismét bebizonyította, hogy ő az iraki politikai megkerülhetetlen szereplője. Nem kizárt, hogy a hitszónok tudatosan eszkalálta a helyzetet, eleve saját erejét akarta fitogatni a rivális, Irán-barát síita politikai erőknek. Egy hónapja történt már hasonló, amikor Szadr a parlamentet megszálló támogatóit küldte haza. Alapos a gyanú, hogy a zöld zónát megrohamozó több száz fős tömeg sem akkor, sem ezúttal nem teljesen spontán szerveződött.
Hétfőn azután szabadultak el az indulatok, hogy Szadr bejelentette: mozgalmával együtt teljesen visszavonul a politikából. A hitszónok alighanem blöfföl. Meghátrálását mindenesetre azután hirdette ki, hogy az édesapja, a néhai Mohammad Szádik asz-Szadr síita nagyajatollah által utódjának kijelölt 84 éves Kázim al-Hairi síita spirituális vezető (mardzsia) egészségügyi okokra hivatkozva vasárnap lemondott a tisztségéről. Ilyen a vallási irányzat történetében még nem volt példa. Hairi ráadásul alig burkoltan bírálta Muktada asz-Szadrot és arra kérte követőit, hogy innentől Ali Hámenei iráni Legfelsőbb Vezető útmutatásaira figyeljenek. Szadr szerint az iráni Komban élő spirituális vezető kényszer alatt tette a nyilatkozatát. Ez korántsem elképzelhetetlen: a teheráni rezsimnek érdekében áll meggyengíteni Szadrot, aki a szuverén, külföldi befolyástól mentes Irakért kardoskodik az Irán-barát pártok ellenében.
Habár a véres összecsapások véget értek, az irakiak nem lélegezhetnek fel: nem oldódott meg a mostani eszkaláció hátterében álló, tíz hónapja politikai bénultságot okozó síita belviszály, ennélfogva nem hárult el az ország stabilitására leselkedő veszély sem.
