Életének 92. évében elhunyt Mihail Gorbacsov, a két világrendszer közötti hidegháború vér nélküli lezárásához döntő mértékben hozzájáruló reformer politikus, a Szovjetunió első és utolsó elnöke, a Szovjetunió Kommunista Pártjának utolsó főtitkára. Halálhíréről a moszkvai központi kórház tett bejelentést.
Mihail Gorbacsovot Oroszországban az emberek többsége a Szovjetunió összeomlásával és az azt követő káosszal kapcsolja össze, életútja és tettei alapján viszont a világ más részein megbecsült, történelmi jelentőségű személyiségként ismerik el.
Elődje, Konsztantyin Csernyenko halálát követően Mihail Gorbacsov 1985-től, 54 évesen lett a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára. A Szovjetunió vezetőjeként alapvető reformtörekvésekkel próbálkozott meg: 1986 februárjában, az SZKP XXVII. kongresszusán vezette be kormányzásának fő elveit, amelyek a „glasznoszty” (nyíltság), a „peresztrojka” (átalakítás), és az „uszkorenyije” (a gazdasági fejlődés gyorsítása) jelszavára épültek.
Reformkísérletei egyrészről a hidegháború végéhez, másrészről a kommunista rendszer bukásához és a Szovjetunió összeomlásához vezettek, ezért Oroszországban ellentmondásos, a világ más részein annál inkább tisztelt személyiséggé vált. 1990-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki. 1991. december 25-én mondott le a Szovjetunió elnöki tisztségéről, miután nem tudta megakadályozni a szovjet tagköztársaságok önállósulási törekvéseit.
Azután, hogy nyugdíjba vonult, Mihail Gorbacsov könyvírásból és az előadókörútjaiból élt, a világ rengeteg országában fellépett több tízezer dolláros díjazás ellenében. A pénz egy része a számos jótékonysági programot támogató, gazdasági és szociológiai kutatásokat végző Gorbacsov Alapítványhoz folyt be.
Életéről tavaly dokumentumfilm készült, amelyben a többi között kijelenti, hogy még mindig szocialistának vallja magát, az éjszakákat pedig alvás helyett inkább töprengéssel tölti.
Mihail Gorbacsov saját érdemként gondolt arra, hogy a hidegháború véget ért, a függetlenedési hullám ellenére hitt abban, hogy egy demokratikussá tett Szovjetuniót életben lehetett volna tartani. A szétesésért Borisz Jelcint vádolta, de eleinte nem volt elégedett a következő kései utódával, Vlagyimir Puyinnal sem, akiről a 75. születésnapja alkalmából tartott moszkvai sajtótájékoztatón azt mondta, nem hitte volna, hogy jó elnök lesz belőle, de végül az lett.
– Nem lesz belőle diktátor
– fűzte hozzá kissé meggondolatlanul.
Abban az interjúban amelyet a lemondása 30. évfordulója alkalmából adott a RIA Novosztyi hírügynökségnek, már azzal vádolta az őt Nobel-békedíjjal kitüntető Nyugatot, hogy öntelten és képmutatóan viselkedett, és a hidegháborút győztesének nyilvánítva magát úgy döntött. hogy felépít egy új birodalmat. E kísérlet jele volt a NATO bővítése is. 2022 júniusában röppent fel a hír, hogy a veséje miatt már egy éve kórházban ápolják.
