Valami kék verte az aszfaltot. Citromízűek voltak a fák. Borsot szórtak a csatornába. A szivárványszínű hab kigőzölgött a rácsokon keresztül és az autók alvázára tapadt. A föld rózsaszínné változott, ahol fémszerkezetekkel érintkezett. A hangyák meghaltak és rátapadtak a maradék fűszálakra. Az emberek alkarjain sárgás foltok kezdtek megjelenni. A babák oá-oá helyett vicsorgó és vinnyogó hangokat adtak ki. A virágok abban az évben sokkal nagyobbra és agresszívabbra nőttek. Egy terebélyesebb nárcisz lenyelt egy idős és fáradt házimacskát. Ez még a Baranya megyei hírlapban is megjelent.
Az emberek egyre nehezebben tudtak lélegezni. Emiatt az orvostanhallgatók fizetős légzésgyakorló workshopokat vezettek be, ahol szabad téren lehetett edzeni a légzéshez szükséges mozgásrendszereket. Valami sárga kezdett el nőni a házak oldalára, a város párásabb részein. Megjelent egy új kínai molyfaj. Az ivóvíznek egyre inkább bálnaspermiumíze lett. Ezt kevesen konstatálták. Az utak minősége leromlott, a hulló furcsa kék cucc repedéseket barázdált beléjük. Megtiltották az állatkerti állatok örökbefogadását. A frissen örökbe fogadott állatok heveny, heteken keresztül tartó hányásrohamával volt indokolt a döntés.
A Tisza élővilága gyanúsan kékülni kezdett. A harcsák az ikráikat a madarak fészkeibe tették, a madarak pedig egyre gyakrabban építették a fészkeiket vagy tojták tojásaikat a folyóba. Egy, a parlament szúnyogtalanítására fenntartott sirály széttépte az utolsó élő turulmadarat. A bükkfáknak fenyőágaik nőttek. Az idős emberek füle bezöldült. A légzőgyakorlatokat akkreditálták sportként, így országos csúcsot is fel lehetett állítani belőlük. A türkíz kristályok pedig csak estek. Már arra is rájöttek a lakosok, hogy kristályok. A citromízű fák este a gyerekek hangján oáztak. Krasznahorkai László megírta, hogy ki fog törni a Kékes. Kitört a Kékes.
Hamu helyett azonban újabb és újabb orkánerősségű oxigén ömlött ki belőle. Láva helyett sós víz apasztotta el a környező erdők vegyes fáit. A Magyar Református Egyház hivatalosan egyhangúlag Istennek választotta a Kékest. A gazdagok elkezdtek vörösiszapot sírni. A szegényebbek veseköveiről azonban kiderült, hogy a nemzetközi piacon különösen értékes ásványokká változtak. A villámok színe elhalványpinkedett. Elfelejtették az utolsó Zámbó Jimmy-dalt. Az analóg plakátkiállításon, amit a sivataggá erodált aszfaltú tereken rendeztek meg, országszinten megtekinthetőek lettek a múlt reklámjainak gyöngyszemei. A legtöbbször felkeresett a Margit-szigeti delta fölé volt kifeszítve: Én Pakson dolgozom és neked is ezt ajánlom!
