szegénység;infláció;nyugdíjasok;spórolás;rezsiemelés;

2022-09-11 08:05:00

Spórolnak és félnek a nyugdíjasok, eldönthetik, hogy fűtenek, világítanak, esznek vagy a gyógyszert váltják ki

Eltérő mértékű juttatást, támogatást és emelést kellene adni a nyugdíjasoknak, ezt állítja a Nyugdíjas Szervezetek Egyeztető Tanácsának (Nyuszet) soros elnöke. Hegyesiné Orsós Éva szerint nem lehet általánosságban beszélni a nyugdíjasokról, hiszen nagyon sokan havi százezer forintból élnek, mások egymilliós vagy annál is magasabb nyugdíjat kapnak. A kormánynak lenne lehetősége szolidáris alapú korrekcióra, mégsem teszi meg. Komjáthi Imre, az MSZP elnökhelyettese szerint a drágulás miatt egyre több idős ember menekülne szociális intézménybe, Eszes Béla, Jánoshida polgármestere pedig a támogatórendszer ellehetetlenítésére hívta fel a figyelmet. A lapunknak mesélő nyugdíjasok egytől egyig spórolnak és félnek.

Miközben sok idős ember életminősége romlik, és erre sürgősen megoldást kellene találni, nem folyik az érdekükben érdemi egyeztetés. Az Idősek Tanácsában nem is a jelentős tagsággal, sok tapasztalattal rendelkező szervezetek képviselői ülnek.

Noha elvileg egyetlen kormánynak sem állna érdekében a társadalmifeszültség-keltés, itthon mégis egyre inkább ez érezhető – fogalmazott a Nyugdíjas Szervezetek Egyeztető Tanácsának (Nyuszet) soros elnöke. Hegyesiné Orsós Éva – egyben a Nyugdíjas Klubok és Idősek „Életet az éveknek” Országos Szövetség elnöke – szerint hiába volt januárban 5 százalékos nyugdíjemelés, már februárban kiderült, olyan mértékű az infláció, hogy szükség van korrekcióra.

Fűt, világít vagy eszik

Ez az év közepén ugyan megtörtént, júliusban kaptak újabb 3,9 százalékos emelést az idősek, de az összesen 8,9 százalékot hamar el is vitte a drágulás. Azt még nem tudni, mennyi lesz a novemberi kiegészítés, vélhetően 6 százalék körüli, ám még azzal együtt is csak az általános, 15 százalékos várható inflációt fedezi az éves emelés, miközben a nyugdíjasok a mindennapjaikban akár 20 százalékos pénzromlással is szembesülnek. Az idősek fogyasztói kosara ugyanis igen speciális – magyarázta a Nyuszet soros elnöke. Abba először a rezsicsekkek kerülnek bele, utána az élelmiszerek, majd a gyógyszerek.

Ezek mellé a legtöbb idős embernél más már nem is fér bele. „Ne felejtsük el, hogy sok családban hétvégén a gyerekek a nagyszülőknél ebédelnek, vagy az unokák a nagymamáékhoz mennek az iskolából, amíg a szülők haza nem érnek.”Most még azért nem drámai a helyzet, mert sokan nem kapták meg a rezsiszámlát, vagy akinek már megjött, annak is csak a nyári villany- és gázfogyasztását tartalmazza. Így egyelőre „csak” a 25-40 százalékkal emelkedett alapvető élelmiszerárakat kell kigazdálkodniuk. Hamarosan viszont sok idősnek meg kell hoznia a döntést: fűt, világít vagy eszik? Akiknek rendkívül alacsony a nyugdíjuk, súlyos a helyzetük, mert éppen azoknak a termékeknek az ára emelkedik drasztikusan, amelyek mellé az ő fogyasztói kosarukba már eddig se fért be semmi. „Olyan nyugdíjasról pedig már eddig is tudtunk, aki a nyugdíj érkezése előtt egy héttel már nem szedte a gyógyszereit, mert nem tudta kiváltani a következő adagot.”

Inflációkövetés: érdem vagy átok?

Tállai András, a Pénzügyminisztérium parlamenti államtitkára a napokban ígéretet tett, hogy a nyugdíjasok számíthatnak a magyar kormányra. Annak ellenére, hogy a háborús infláció és a brüsszeli szankciós politika jelentősen megnöveli a költségvetés kiadásait, továbbra biztosítják a nyugdíjasok védelméhez szükséges forrásokat, így az inflációt követő nyugdíjemelést és a 13. havi nyugdíjat is.Hegyesiné Orsós Éva szerint először is fontos lenne megérteni, hogy nem lehet általánosságban beszélni a nyugdíjasokról, erre próbálják felhívni a döntéshozók figyelmét is, egyelőre hiába. „A több mint 2 millió tagot számláló társadalmi csoport rendkívül sokszínű a korösszetétele, az egészségi állapota, a háztartási helyzete tekintetében. Sokan egyedül élnek, mások társsal, és vannak, akik a családjukkal laknak. Többen egy-két éve mentek nyugdíjba, és vannak, akik már húsz éve.”

Az ellátásuk között óriási szakadék van, és ennek elsősorban éppen az az oka, hogy az elmúlt 12 évben a nyugdíjemelés kizárólag az inflációt követte, a bérek emelkedése egyáltalán nem befolyásolta – magyarázta. Voltak olyan évek, amikor a bérek kétszer, sőt négyszer dinamikusabban emelkedtek, mint a nyugdíjak. Ezért akik régen mentek nyugdíjba, azoknak az ellátása igen komolyan lemaradt. Vannak olyan nagyon idős emberek, 80 évesek vagy még idősebbek, akik koruk, egészségi állapotuk miatt saját helyzetükön már nem tudnak változtatni.

Azok, akik csak néhány éve fejezték be az aktív munkát, még élvezték az elmúlt évek komolyabb bérfejlesztéseit. Közülük sokan vannak, akiknek igen jó nyugdíjat állapítottak meg, sok esetben jobbat, mint amire számítottak. Ezeknek az embereknek eltérő mértékű juttatást, támogatást, emelést kell adni. Az elmúlt évtizedben egyetlenegyszer nem született olyan intézkedéscsomag, amely élt volna a rendszerben lévő szolidáris lehetőségekkel, és legalább egy kicsit enyhített volna a különbségen. A korrekciók elvégzésére az eddigi gazdasági helyzet lehetőséget kínált volna, mégsem történtek meg. Óriási gondot jelent az is, hogy a kormány meggyengítette az időseket támogató szociális ellátás rendszerét is, a szakmából sokan elmentek az alacsony fizetés miatt. „Megoldási javaslatunk lenne arra, hogy az élethelyzeteket megismerve a kormány valódi segítséget adhasson. Erre kellene az érdekegyeztetés, de eddig hiába kértük a miniszterelnöktől, jelöljön ki tárgyalópartnert, ez nem történt meg.

Egymás ellen fordultak az idősek

Elkeserítő. Azt hiszem, ez az egy szó fejezi ki legjobban, amit a Borsod megyei idősek körében látok – mondja Komjáthi Imre. Az MSZP elnökhelyettese mindig büszkén vállalta, hogy „melós gyerek”, ma is Edelényben él. – Itt nálunk egy nagyobb közért van, mi is oda járunk vásárolni. Elkeserítő látni a változást. Néhány hónapja még ragaszkodtak az idősek a megszokott, bevált termékekhez, élelmiszerekhez, és csak a mennyiségből vettek vissza.

Rossz minőségű tésztát esznek, felvágottnak meg parizernek látszó húskészítményt vásárolnak. Mi lehet abban a termékben, azt hiszem, baromficsemege a neve, aminek 800 forint kilója? Ami még szembeötlő, hogy háborognak, sokszor össze is csapnak egymással. Azt, hogy az idősek is szembefordulnak egymással, körülbelül egy hónapja tapasztalom. A bolt közepén is beolvasnak egymásnak, összevesznek azon, hogy ki hova szavazott. Olyan feszültségek alakultak ki, hogy rossz látni. Vannak, akik beleállnak a vitába, a háborúra fogják a drágulást, és védik Orbánékat. Mások azt mondják, nem ezt ígérte a kormány.”Kikapcsolódásra sincs már lehetőségük. Az önkormányzatok vagy nyugdíjasklubok többször szerveztek utat gyógyfürdőkbe. Mára ez sok helyen megszűnt. „Az pedig egyenesen szívszorító, hogy többen szociális otthonba szeretnének menni, mert az otthonukban nem tudják megoldani a fűtést. Van, aki azzal keresett meg, hogy tíz-egynéhány szociális intézményt keresett meg, de elutasították, olyan hosszú várólisták vannak. Mások a gyerekekkel, unokákkal költöznek össze.”

A fa ára is brutálisan felment. Azt a közepes minőségű tűzifát, aminek köbmétere eddig 25-27 ezer forint volt, most 35-40 ezer forintért árulják a telepek. „Egy köbméter egy kisnyugdíjasnál mondjuk két hónapig elég, ha egy szobába húzódik vissza, és csak ott fűt. Beindulnak a falopások is. Bár ez nem a nyugdíjasokra jellemző, de amikor elkezdett emelkedni a fa ára, sokan mentek ki az erdőre. Ők nem nyerészkedni akarnak, egyszerűen nem szeretnének megfagyni télen, és már most elkezdtek tartalékolni. Pár éve végre a kisebb városokban is lettek hulladékudvarok. Ide hordták az emberek azt a sok szemetet, amit korábban elégettek. Nem kis munka volt megértetni velük, milyen környezetszennyező autógumival fűteni, és beindult egy pozitív folyamat. Most a napokban mutatta meg az egyik hulladékudvar dolgozója, hogy üres a porta, nem visznek oda az emberek szinte semmit. Ha majd megint autógumival, szeméttel fűtenek, a Sajó-völgyben megül a szmog, aminek nagyon durva egészségügyi következményei lesznek” – figyelmeztet Komjáthi Imre.

Fatüzeléssel a jövőbe

Eszes Béla, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Jánoshida polgármestere, a Magyar Önkormányzatok Szövetsége (MÖSZ) társelnöke arról beszélt, a településen javarészt 100 ezer forint alatti nyugdíjból élő idősek laknak, és csak néhányuké éri el a 150 ezer forintot. – Azoknak, akik ilyen kevés pénzből élnek, óriá­si teher minden változás, most meg a boltban azt látni, hogy hétről hétre emelkednek az árak. Nagyon eltérő a közhangulat, azt látom, hogy aki többfelől informálódik, fél a jövőtől. Akik viszont csak a közmédiából tájékozódnak, egyelőre a franciákat és a németeket sajnálják az ottani nehéz élet miatt.

A napokban írtunk arról, hogy egy háttérbeszélgetésen 2000 kistelepülés csapdahelyzetét vázolta Eszes Béla a MÖSZ társelnökeként. – Az elmúlt években pályázati pénzből sok településen korszerűsítették a közintézmények fűtését, gázzal működő rendszereket alakítottak ki. Éppen emiatt kerülnek most bajba a polgármesterek, mert a gáz és a villamosenergia piaci árát nem tudják majd kifizetni.

Jánoshidán sem jobb a helyzet. Két évvel ezelőtt cserélték le a korábbi faelgázosító kazánt korszerű gázfűtésre az óvodában és az idősek napközi ellátását biztosító épületben. Most viszont a gázszámla ugrik olyan magasra, hogy valamit lépnie kellett. Mivel a 100 fős óvodát nem lehet kiüríteni, az időseket költöztetik a faluházba.

Jánoshida egy átlagos 3000 fő alatti település. A létszám miatt nem kötelező gondoskodni az idősek nappali ellátásáról, ami önmagában is egy vitatható törvény. Jellemzően éppen az ilyen kistelepüléseken élnek egyedül a nagypapák, nagymamák. Minél idősebbek, annál nehezebben oldják meg önmaguk ellátását. Hiába működik néhány alapszolgáltatás, például a házi segítségnyújtás vagy a szociális étkeztetés, attól még az idős emberek mindennapjai magányosan telnek, ha nincs egy ilyen nappali klub. A napközi a társasági élet egyetlen helyszínét jelentheti. És most éppen ezek működése kerül veszélybe. Mi egyelőre a faluházban a tizenévvel ezelőtt készített faelgázosító kazánnal fűtünk majd, de ehhez a fagyökereken túl a hulladék fát is elégetjük, mert a drága fát nem tudjuk majd megvásárolni. Szóval nem éppen XXI. századi módszerekkel készülünk a jövőre – meséli Eszes Béla.

„Sajtot már nem veszek”

Szegény voltam gyerekként, szegény lettem öregkoromra, de közben azért voltak szép és jó éveim. Ilyen, önmagába visszatérő kör az életem – ezt mondta a 80 éves Szalai Zoltánné, amikor arról mesélt, miként hat a mindennapjaira a folyamatos drágulás. – Még nem kaptam meg az első rémes számlát, akkor derül ki igazán, mi lesz velem. Lehet, hogy onnan kezdve semmire nem tudok költeni, nálam ugyanis csak villanyfűtés van. Meglátjuk, mi lesz. A magas rezsi miatt eddig sem nagyon jártam sehova, a színházról, moziról, nyaralásról tehát nem kell lemondanom. Ami a legszomorúbb, hogy az ennivalóról viszont igen. Sajtot már nem veszek, húsból pedig csak csirkét. Csirkemellből csinálom a pörköltet, a fasírozottat. Ilyenre, hogy marhahús, gondolni sem szoktam már.

Képtelen vagyok összespórolni ennyi pénzt. Ruházkodás, az nincs, rég megszűnt. Az még pluszban röhej, hogy támogatom a két gyerekemet, akik meg a lakástörlesztéseket nyögik. Na, jó, nem kell azért óriá­si dolgokra gondolni: én vállalom a hétvégi főzést. Ha nagyon ügyes vagyok, megvagyok 15 ezerből, ha nem, akkor 20 alatt nem állok meg. Ilyen helyzetben, mint a mostani, még soha nem voltam. Az átkos Kádár-korszakban éltem világomat, külföldre jártunk a férjemmel, volt ruhám, cipőm, ettünk, ittunk boldogan. De később is, mindig meg tudtam élni. A fiatalok már nem is tudják, milyen az, amikor tényleg nélkülözni kell, ők még csak most tanulják. Az ötvenes években voltam gyerek, a Rákosi-korszakban. Akkor a kétforintos főzőkolbászt ettük kenyérrel meg zsíroskenyeret. A beszélgetés pillanatában még nem tartok itt, de várom az első rezsiszámlát. Aztán meglátjuk.

„Csak orvosra és ételre költünk”

Somlai Ferenc és felesége, Mária 84 évesek, egy Pest megyei településen élnek. Feri bácsi buszvezető volt, 250 ezer forint a nyugdíja. Marika néni sok évig síkkötő gépen dolgozott, aztán, amikor már nem bírta ezt a nehéz munkát, egy cipész mellett vette fel a rendelést. Ő most 180 ezer forintot kap havonta. Amikor nyugdíjba mentek, még mindketten egy ruhakiegészítő termékeket gyártó cégnél egészítették ki a pénzüket. Marika néni most cukorbeteg, Feri bácsi két hónap alatt 10 kilót fogyott. A kivizsgálások és kisebb műtétek után dietetikushoz küldte a kezelőorvosa. Erre csak magánrendelőben volt lehetőség, de mivel Feri bácsi állapota aggasztó volt, kifizették a tanácsadásért a 28 ezer forintot. Rostdús étrendet kell tartania, aminek meg is lett az eredménye, 3 kiló már visszajött.

– Nagyon megérezzük az áremelkedést, de mivel mindkettőnknek szigorú diétát kell tartani, teljesen nem tudunk lemondani mindenről. Van, amiből kevesebbet használunk. Két zsömle helyett most egyet eszek. Eddig a 100 százalékos narancslét ittam, most nem egy kartonnal veszünk belőle egy hónapra, hanem csak négy üveggel. Az ebédet hozatjuk egy kifőzdéből, mert főzni már nem tudok, úgy dagad a lábam, hogy képtelen vagyok a tűzhely mellett állni. A szemem sem jó már. A számlákat még nem kaptam meg, de félek nagyon. Eddig 23 fokra állítottuk télen a termosztátot, de 80 négyzetméteres a ház, sehol nem tudom lekapcsolni a fűtést, mert egyik helyiség nyílik a másikból. Mi mindig eljártunk fürdőkbe, Hévíz, Zalakaros volt a kedvencünk. Most már nem járunk sehova, és mégis, forintra alig jövünk ki a pénzünkből. Félretenni nem tudunk, pedig az élelem mellett csak orvosra meg gyógyszerekre költünk, de félő, hogy ezt a megroggyant egészségünket sem tudjuk majd szinten tartani.