Hazánkban többek gyermekkorát meghatározta Réber László, Jankovics Marcell és megannyi kiváló képzőművész igényes látványvilága, a Deák 17 Galéria aktuális kiállításának megtekintése után viszont azt érezhetjük, az olasz gyerekeket valósággal elkényeztették a mesekönyvillusztrátor-generációk. A Deák17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galéria a PestText világirodalmi fesztivál keretein belül ad otthont a Generazioni – Az olasz könyvillusztráció nagy generációi című kiállításnak, ahol a művészi képzelet egy olyan tárházába nyerhetünk betekintést, melyhez nem lesz elég egy órányi látogatási idő, többel érdemes tervezni. Valósággal megbabonáz a túlnyomórészt mesekönyvekbe szánt alkotások kánaánja, és bár a galéria célközönségét alapvetően a 3-23 év közötti gyerekek és fiatalok korcsoportjában határozza meg, a mostani kiállítás inkább 7 éves kortól ajánlott bárkinek. Azért 7 éves kortól, mert a tárlat rengeteg helyben olvasható könyvével, kiállított képeivel aligha tudja lekötni majd a mozgásigényes óvodásokat, ellenben beszippant az odalátogató egyetemistától kezdve a nyugdíjasig minden korosztályt, mert a szépség szeretetében nem öregszünk.
A tárlaton szereplő összes mesekönyv egyedi, külön világgal rendelkezik, érdemes rászánni két órát, hogy végig lapozzuk az olasz képzőművészek munkáit és megismerjük Olaszország eddig sokak számára rejtett oldalát. Ahogy a tárlat kísérőszövegei felfedik, az illusztrációs grafikának igen nagy hagyománya és megbecsültsége van Itáliában, ahol külön egyetemen oktatják ennek mesterségét. 1963 óta Bolognában rendezik meg a világ egyik legnagyobb gyerekkönyv-vásárát, ami idővel a világ illusztrációs szakmájának egyik legfontosabb eseményévé vált. E rendezvénynek köszönhetően vált Olaszország bizonyos értelemben a világ illusztrációs művészetének centrumává. A Generazioni felvonultat olyan meghatározó mestereket, mint Bruno Munari vagy Roberto Innocenti, a belőlük ihletet merítő középgenerációs csoportot, de jelen vannak a legfiatalabb, feltörekvő illusztrátorok képviselői is.
Talán ezen ismeretek birtokában épésszel fölfogható, hogy lehet olyan elképesztően sokféle a tárlat anyaga, hogy lehet, hogy két egymásra hasonlító figura sincs a könyvek lapjain és a falon látható posztereken. A mesekönyvek közt akad mindenféle: a képregényszerű, a gyerekrajzszerű, a realista, a túlzsúfolt, a kopár, a harsány- és a pasztellszínű, a részletgazdag, a vadregényes vagy a betondzsungelben játszódó, az egy karakterre épülő, a többszereplős, a mindennapi meg az álomszerű, és a szemet gyönyörködtető térbeli mesekönyv. A kiállítás külön erénye, hogy pár helyen a mesék tartalmával is megismerkedhetünk, így például Marco Somá illusztrációhoz tartozik egy gorilla története, akit a King Kong forgatására választanak ki szereplőnek, emiatt fejébe száll a dicsőség – Marco Somá képi világát a magyar olvasó a Scolar Kiadó gondozásában megjelenő Boldogságárus című könyvből ismerheti. Antonio Bonnano Chapeau! című könyvében egy különös kisváros világába csöppenünk, ahol mindig fúj a szél, emiatt az urak kénytelenek cilindereiket kendővel fejükhöz kötni, hogy el ne vigye valamelyik erős fuvallat. Bonnano nagy kedvelője a viktoriánus kornak, Mustacchi című munkájában a szeretett kor haj- és bajuszviseletéből merít ötleteket. Ha már a viktoriánus kornál tartunk, a groteszk mellett a nonszensz műfaja is megjelenik a kiállításon, Daniela Iride Murgia egyik mesekönyvének főszereplői egy zongora, egy kutya, egy bolha és egy kislány. Természetesen akadnak ismeretterjesztő anyagok is, Giulia Pastorino humoros, vázlatos karakterei az óvodás korosztályt célozzák meg, Mi van bennem? című könyve az emberi testet mutatja be a gyerekeknek.
A modern írások mellett találkozhatunk egy világszerte ismert olasz mesével is, Carlo Collodi Pinocchiójának számos kiadását megtekinthetjük, hiszen a majdnem 150 éves mesének szinte könyvtárnyi illusztrációja van. Az Óz, a nagy varázsló is szerepel a tárlaton, képeinek alkotója Michael Bardeggia, akinek Dante Isteni színjátékához készített illusztrációi külön figyelmet érdemelnek.
Az egyéni stílus mellett, mely lehet akár borongós is (több illusztrátort foglalkoztat az olasz történelmi múlt traumatikus állomásainak megjelenítése), hamar felfedezhető az alkotó kedvelt témája. Van, aki állatseregben vagy egy konkrét állatban, rókában, kutyában, tarajos sülben vagy más egzotikus jószágban gondolkodik, van, akinél mindig szerepel a kép sarkában egy kismalac. Több alkotó szeret játszani a síkokkal vagy az elnagyolt testrészekkel, egyesek pedig a várost csak a földet beborító szeméttengerként jelenítik meg. Amellett, hogy az olasz illusztrátorok munkáiból árad a profizmus és a virtuozitás, többüknél megemlítik, milyen komoly művészettörténeti tanulmányokat folytattak egy-egy könyv tervezésekor. A Deák 17 Galéria mostani kiállítását nem érdemes kihagyni a következő heteinkből.
INFÓ
Generazioni című kiállítás október 13-ig megtekinthető a Deák 17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galériában.
