Némi előrevetett hátsó szándékkal érdeklődöm: mit fed az ön által előszeretettel használt „gondolatbátorság” kifejezés?
Ez Kállay Béni szava, 21 évig az Osztrák–Magyar Monarchia közös pénzügyminisztere, egyben Bosznia kormányzója volt. Ő fordította le 1867-ben John Stuart Mill A szabadságról című esszéjét, és ehhez kis kötetnyi előszóban írta, valahogy így: hazánkban nékem úgy tetszik, még nem elég erős az, amit én gondolatbátorságnak szeretnék nevezni, amikor valaki nemcsak a mások, hanem a saját gondolatainak az igazságában is kétkedni bátorkodik. Ez minden beszélgetés előfeltétele. Enélkül legfeljebb nem küldöm el a fenébe a tőlem eltérően gondolkodót, de az meg sem fordul a fejemben, hogy én is tévedhetek. Ezért a szólásszabadság-jogi disszertációm címe is: Gondolatbátorság – Szólásszabadság és közbeszélgetés az Egyesült Államokban és Magyarországon.
És a Közép-európai Egyetem (CEU) Demokrácia Intézetének Bibó István Szabadegyetemén tavasszal, még a választások előtt indított sorozata címe is, melyet az ön által alapított és főszerkesztett Földalatti Slam Akadémia keretében vezetett: Gondolatbátorság Budapesten – szólásszabadság és közbeszélgetés a közép-európai New Yorkban egykor és most. A hatrészes sorozat estjein társadalomtudósok, történészek, kutatók együtt szerepeltek slammerekkel, és a témák is szerteágazóak voltak a sajtószabadságtól Trianonon át a holokausztig. Mi célból és hogyan zajlottak a beszélgetések?
Már a 2018-as Slam Poetry Európa-bajnokságra készülve eldöntöttem, hogy következő feladatként létrehozok egy különleges társadalomkritikus slamakadémiát, ez ma az indulás óta magyar és angol nyelvű Földalatti Slam Akadémia (FSA). Az FSA célja annak az ösztönzése, hogy akik slammerekként, az én szavammal szóritmusolóként, a 3 perces szövegmondásban különleges megszólalási képességre teszünk szert, hallassuk a hangunkat a közügyekben is – amik úgyis elválaszthatatlanok a magánéletünktől.
"A szabad magyar nemcsak vízben, hanem szavakban is tusoló – szóritmusoló, és kicsit sem olyan, mint egy cenzúrától tartó lapító, lapuló lapalapító.” (M. P.)
Az FSA minden estjén, különösen azokon az esteken, ahol a slamek mellett nagyrészt beszélgetés zajlik, igyekszem a tudományt és a művészetet összekapcsolni. Ez történt a CEU Nádor utcai Auditóriumában a tavaszi sorozatban is. Ezúttal történelmileg visszamentünk egészen a Monarchia időszakáig. Az egyik alkalommal például először a meghívott kutatókkal kerestük a választ arra a kérdésre, hogy Ady korának Budapestje magyar ugarszerűen elmaradott volt-e vagy pezsgő világváros? Majd elhangzott néhány, a témáról szóló slamszöveg, végül a többi slammer is kiült a kutatók mellé, kérdezte őket, és az így létrejövő izgalmas eszmecseréhez a közönség is hozzászólhatott. Mindezt a neten a jelen nem lévők is élőben követhették.
Ez a különleges szerkezetű, mindig egy kérdés megvitatására fókuszáló művészeti-tudományos beszélgetési forma jól működik. A Bibó István Szabadegyetem korábbi, Trencsényi Balázs vezette Trianon-kurzusának egyik történész előadója, miután részt vett egy FSA-vitán is, arra biztatta a kurzus résztvevőit, hogy menjenek el a következő, Trianonról szóló FSA-estre is, mert annál mélyebbet nem lehet mondani Trianonról, mint amit a határon túli slammerektől hallott. Az egyetemi autonómiával foglalkozó FSA Zoom-est egyik professzor résztvevője pedig mondta, hogy ez más volt, mint a többi vita a slamek, a fiatalok hozzászólásai miatt.
Ezek szerint kor tekintetében is széles közönség találkozik a FSA eseményein?
Igen, és a tavaszi sorozat végén, ráadásként tartott Zöld Budapest slamversenyre, amelyen Karácsony Gergely főpolgármester, Temesvári Szilvia terézvárosi alpolgármester és egy sor zöld szervezet képviselői voltak a zsűriben, nagyon sok fiatal eljött. Az FSA célja a civil szervezetekkel és a választott közképviselőkkel való együttműködés is. A slam sok fiatalt vonz. Az FSA célja az is, hogy összehozzuk a különféle generációkat. Ez különösen jól sikerült februárban a Gödörben, ahol Jordán Tamás, az Ady előadása utáni Ady-slamverseny zsűrielnöke volt, a zsűriben Király Leventével, Menyhárt Jenővel, a közönségből három nővel, és mindenféle korú slammerekkel és közönséggel.
A helyszínválasztás tekintetében a CEU épülete eleve célzatosnak tűnik mindezekhez.
Igen, az FSA eddigi kávéházi és szabadtéri helyszínei, a Gödör, a Három Holló és a Szabadság tér mellett a CEU Auditóriuma is nagyszerű tér. A CEU sajnos nagyrészt már Bécsben működik, de azért Pesten is jelen van. Korábban a CEU-n óraadóként a gyűlöletbeszédről tartott kurzusom választható részeként hoztam létre egy csapatslamnek is tekinthető, mindig a CEU Auditóriumában tartott történetmesélő színházi előadást. Sok országból lévő diákokkal angolul beszéltünk az előítéletekkel való találkozásainkról és a rájuk adott válaszkísérleteinkről. (A gyűlöletbeszéd a klímaválság mellett kiemelt FSA-téma.) A 2018-as Országos Slam Bajnokság döntő is a CEU Auditóriumában volt, mert szokásos helyszínen, a Trafóban nem volt szabad időpont.
Mintha a slam poetry pár éve sokkal nagyobb médiafigyelemben részesült volna, mint jelenleg. Mi történt, vesztett a trendiségéből?
A Covid-időszak után a slam is új lendületet vesz, nemrég alakult Esztergomban és Szentendrén is új slamklub. A slamszövegeket a sajtószabadság részének is tekintem, publicisztikáknak, tárcáknak - a slam a nép szava. Az FSA Facebook-oldalára naponta kiteszünk napislam-videót, amit a napi szerkesztő választ ki. Keddenként hetikönyvet és FSA-Tilos Rádió-podcastokat ajánlunk. Ezeknek a posztoknak a változó szerkesztői között nagyjából egyenlő arányban voltak, vannak lányok és fiúk, köztük roma magyarok, vietnami magyar, erdélyiek, felvidékiek, vajdaságiak és kárpátaljai. Nagyobb médiajelenlétre valóban szükség lenne – ebben a nagymúltú Népszava irodalmi melléklete remélhetően példát ad most.
A médiafigyelmet az is befolyásolhatja, hogy a slam mennyire társadalomkritikus. A 2010-es évek elején a slam felfutása egybeesett a kétharmados többségével visszaélő kormány leváltásáért szervezett, a tiltakozás sikerében hívő tüntetésekkel, amikhez jól illett a társadalomkritikus műfajként bemutatkozó slam. A slam a társadalomban akkor meglévő politikai-közügyi energiát erősen tükrözte. Az utóbbi évekre viszont egyre inkább a levertségérzet jellemző, hogy úgysem tudunk semmit csinálni, a kétharmad uralja az országot. Ráadásul az eltérő nézetű emberek közötti párbeszéd lehetősége is mind inkább szűkült. Mindez a slamre is hatott. Érthető, hogy a slam visszatükrözi a társadalom állapotát, hangulatát. Az FSA célja az is, hogy a slam annyira tudatos és mély legyen, hogy a tükröző szerepen túl kiutakat is tudjon mutatni a zsákutcákból, amikbe bekeveredtünk.
Társadalomkritikus, de mennyire demokratikus a slam? Van például „jobboldali” slam?
A slammerek a szólásszabadság hívei, és mindenki üdvözölve van, aki hoz egy szöveget, hogy elmondja. Az FSA-estekre meg tudtam hívni kormányközeli kutatókat is. A slamestek szerkesztőiként csak a témát és a verseny részleteit határozhatjuk meg, és sokszor a téma is szabadon választott.
Milyen elképzelésekkel vágnak neki a jövőnek?
Az FSA Facebook-oldalán láthatóak lesznek az események. Továbbra is összművészetiek lesznek az FSA-estek. Képzőművészeti alkotások készültek az FSA számára, a slamek között zenészek is felléptek, és remélem, lesz tánc is. Szeretnénk hozzájárulni a gondolatbátorság erősítéséhez. A slam nagyon alkalmas műfaj erre.
A lényege, hogy valaki a saját szavaival áll színpadra. Akkor a legerősebb, amikor valaki azt mondja el hitelesen, ami igazán feszíti, ami zsigeri mondanivalója. A sok személyes nézőpontból elmondott szöveg pedig mindenkiben segítheti a gondolatbátorságot. És ez, a saját igazságnak hitt gondolatok megkérdőjelezése nagyon ráfér a hazai ellenzékre is, ezalatt nemcsak a pártokat értve, hanem mindenkit, aki azt gondolja, hogy jót tenne az országnak a kormányváltás. A slam az egész országban, és összmagyar fórumként is ösztönözheti a gondolatbátorságot, és ezáltal a párbeszédet is.
+1 kérdés
Annak idején, 1985-ben egy Peter Weiss-dráma előadásában – amolyan kafkai példázatban társadalom és egyén viszonyáról – együtt játszott Orbán Viktorral. Manapság milyen színdarabban tudná elképzelni vele a közös jelenlétet?
A Bibó kollégiumban Handó Tünde javaslata volt a Mockinpott úr kínjai és meggyógyíttatása című darab színrevitele, ahogy az is, hogy én legyek a főszereplő. Orbán Viktor három kisebb szerepet játszott. Amikor a nyitó jelenetben Mockinpott úrként hazaértem, a feleségem ágyában egy szeretőt találtam. Ez volt Viktor egyik szerepe. A másik egy kikötői rakodómunkás, a harmadik pedig egy demagóg szónok. Lapos és téves poén lenne: lám-lám, már akkor látszott. Nem értek egyet azokkal, akik a múltba vetítenek vissza későbbi történéseket.
Hogy milyen darabban szerepelnék vele együtt újra? Egy olyanban, ami az Európa-bajnokság döntőjében elhangzott slamembeli beszélgetésünk kibontásaként is értelmezhető lenne. Arról szólna, hogy bárki hatalmát korlátozni kell, és annak a drámájáról, ha ez nem sikerül, nagyrészben éppen amiatt, aki korábban a hatalom korlátozásáért küzdött. Orbán Viktor története egy nagyon szomorú dráma: valaki, aki nagy energiával, tehetséggel és szorgalommal, minden erejével egy diktatúrabeli hatalomközpontosítás megtörésére törekedett, később nagymértékben lebontja a saját hatalma korlátait. Ez a hatalomközpontosítás igazolhatatlan, és elkerülhetetlenül a hatalommal való további visszaélésekhez vezet. Ennek a drámának arról is szólnia kéne, hogy mit jelent ebben a helyzetben az ellenzéki gondolatbátorság. Anyám mondta: Aki fél, az sehova nem jut.
Molnár Péter
(Budapest, 1964) országos és Európa-bajnok slammer (2018); jogot és esztétikát tanult az ELTE-n, Bibó-szakkollégista volt, a Fidesz egyik alapítója és egykori alelnöke; 1990–1998 országgyűlési képviselő, 1993-ig a Fidesz, 1994-től az SZDSZ színeiben; 2004-től 2014-ig a Közép-európai Egyetem Média és Kommunikáció Kutató Központjának egyik alapító kutatója. Keresők, avagy a lány neve című kisregényéből (2007, Scolar) rádiójáték, képregény és többszörös díjnyertes színdarab készült. A Földalatti Slam Akadémia alapítója és főszerkesztője. 2020 óta új kisregényt ír.
