Bibó István szavai égnek bennem.
A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem.
A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem.
Papa, hallasz?
A szabadság ott kezdődik, ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem.
Vietnám, Huê, 1962, kommunista diktatúra.
60 éve, 60 éve, hogy leírtad, hogy kiálltál, hogy elmondtad.
Nem emlékszel mindenre, csak a tömegre, csak a hitedre, a papírra, rajta az újra és újra leírt, tiltott szavakra.
Papa, hallasz?
Most a szavaidtól hangos a szívem.
Némán veszek levegőt minden egyes szóközödnél.
Emlékszel még arra az estére, mikor az igazság szavaitól félve elvettek tőled mindent?
Nem emlékszel mindenre, csak a tömegre, csak a hitedre, a papírra, rajta az újra és újra leírt, tiltott szavakra.
Az újra és újra leírt, tiltott szavakra.
Magyarország, Budapest, 2022.
60 évvel később,
Az igazság szavaitól menekülnek,
Kordonok mögé zárnak,
A várba rohannak, sötét szobákba.
S némán bólogat minden sakkbábu.
A történelemkönyvek fegyverei szomszédok, barátok, emberek kezei közt.
Tollak rácsok mögött, szavak lábjegyzetekben.
Az ismétlés, a halmozás, ez a gondolatritmus gyökeret ver bennem.
A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem.
A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem.
Minél többször leírom, kiállok, elmondom,
annál kevesebb leszek.
Papa, hallasz?
Tegnap a metrón rád gondoltam,
a kezemben a rám erőszakolt gyűrött hírlap,
lábam alatt a beton, sehol egy fénycsóva.
Kiegyengettem a papírt, szavak jelentések nélkül, minden mondat mögött egy ima.
Kétszer megyek át az úton,
a kanyarnál mindig megállok,
a visszapillantó tükörben keresem a szemeid.
Mielőtt a villanyoszlopba rohannék,
megvárom, hogy kinyisd őket.
Majd harmadjára is átmegyek az úton,
most nem állok meg a kanyarnál.
A buszmegállóban idegen tekintetek,
mindannyian rám várnak.
Már egy ideje nem én irányítom a kormányt,
csak a visszapillantó tükröt nézem,
várom, hogy te is azt nézd.
Éberen akarok álmodni,
újra és újra a villanyoszlopba rohanni,
közben a szemeidre várni.
Megromlott mondatokra emlékszem csak,
a hangodra nem, csak az üvöltésedre.
Az újságokban olvastam a roncsokról,
benne a rothadó húsunkról.
Papa, hallasz?
Rólad szól ez a slam,
neked írom ezeket a szavakat.
A te arcodat látom, ha a szabadságra gondolok.
S a szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem.
